Holding On & Letting Go

Mindenkiben ott lakozik a jó és a rossz. Az már csak a saját döntése, hogy melyiket engedi előbújni. Az a legjobb, ha megtalálja az egyensúlyt: tudja, mikor legyen jó és mikor lehet egy icipicit rossz. Kis kitérő után rátérnék arra, hová is tévedtél. Egy 25 éves lány kastélyába léptél be, egészen pontosan. Az utóbbi időben kissé elveszítettem önmagam, nem igazán találtam sehol sem a helyem, többnyire érzelmileg padlón voltam, de egy ideje úgy érzem, megtaláltam a kiutat ebből a reménytelenségből. Ezért is született meg ez a blog, ahol újra szárnyra kaphatok. Mindig lételemem volt az írás és annak a legtöbb formája. Tehát nem adhattam fel egy hosszabb ihlettelenség miatt. Ha van kedved megismerni, nézz szét nálam, merülj el a gondolataimban a naplóm lapozgatása közben!

 
Feel So Close

„Senki sem tudja teljesen biztosan, milyen hatással van mások életére. Sokszor fogalmunk sincs. Mégis ugyanúgy cselekszünk.”

.•° Csak találd meg a fényt.

2019.01.18. 11:00

.•° Köszönöm ezt a pár napot Trix. Imádtam, hogy itt voltál, nagyon-nagyon.    (A könyvet már elkezdtem olvasni, nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ebből!  *közben a macit ölelgeti, amit kapott*)

2018.12.13. 16:45

.•° Az érzés, mikor csak úgy kiruccansz egy napra Horvátba, mert a főnökség azt mondta, kirándulni kell... wáó. Kell ennél jobb? Remélem, király lesz. 

2018.11.05. 0:04

.•° A dolgok lassan változnak, mi pedig semmit sem érzékelünk belőle, csakis utólag, sok-sok idő elteltével...

2018.09.11. 23:34

.•° What the hell?!  Jó sokan jöttök mostanában a blogra. Wow, portállista 5. helyén vagyok. Köszönöm nektek, habár friss elvétve van. Nos, majd igyekszem hozni néhány bejegyzést, most vannak gondolataim, melyeket le akarok vésni nektek. 

2018.07.31. 2:23

.•° Asszem majdnem eltörtem a kezem. (Ne kérdezzétek, hogyan.) Nem kéne idegeskednem. Nem kéne, hogy bármi is érdekeljen. Vagy bárki. Magam vagyok, ennyi, nem?

2018.07.18. 23:28

.•° Inkább nem teszek semmit, minthogy negatív tapasztalatom legyen - ez vagyok én.  Nem mintha így nem lenne az egész negatív kihatású, de neeem baj.

2018.07.18. 21:15

.•° Meg kellene tanulnom végre, hogy soha ne bízzak senkiben. Legalábbis olyanokban semmiképp, akik friss ismertségek... de naivan mindig hiszek, bízok. Egyszer sírva téve magam vele.

2018.07.04. 23:18

.•° És vége... a koncertnek vége, a négy napomnak Stefannal vége.  Viszont szuper volt! Egy élmény - s ilyen élményekre mindenkinek szüksége lenne.  Amint tudok, bejegyzéssel is jövök, mert van mesélnivalóm!

2018.06.10. 14:54

.•° Fú, kezdek elzülleni. Hétfő este elmentünk munka után inni a kolleginákkal és hajnal fél 2-re estem haza, s másnap indulhattam dolgozni. Ki volt másnapos? Naná, hogy én.  Tegnap meg megvolt a születésnapozás anyáékkal. 

.•° Oh, btw, ma 1 éve, hogy megismertem az én Stefanomat. 

2018.05.24. 11:58

.•° Lesz közös tetoválás. 

2018.05.07. 15:50

.•° Nos, 6 nap meló... lássuk csak: 13,5 óra, 13,5 óra, 5 óra, 5 óra, 14 óra, 13 óra állás... soha többet ilyet.   (Mert ugye hosszúhétvége és ünnep ide vagy oda, vendéglátásban nincsen igazán szünet...) Úgy értem, muszáj a két nap hosszúzás után a 2 nap teljes szabadság, vagy konkrétan le fogok esni a lábamról. Lelkileg nem is fáraszt a dolog, csak fizikailag. Na, de majd belejövünk ebbe is. És ma persze vendégként mennem kell a melóhelyemre, hahaha. Mennyire felemelő ez a gondolat, ami azt illeti. 

2018.05.03. 14:02

.•° Amikor tényleg minden a szilánkjaira esik - de te nem változtatnál semmin, mert tudod, hogy akkor és ott, azokban a pillanatokban úgy cselekedtél, ahogy a szíved diktálta. A múlt nem megváltoztatható, a jelent meg el kell fogadni, nem igaz?
De az, hogy voltaképpen semmit nem csináltam és sorra kapom a negatív jeleket, hát köszönöm, biztosan kiérdemeltem valamivel, avagy rászolgáltam, de innen üzenném, hogy felőlem az egész életedből törölhetsz, minden emlékkel együtt, ha úgy óhajtod. A te boldogságod mindig is fontosabb volt nekem a sajátomnál, s ez most is így van... légy boldog.

2018.04.29. 13:13

.•° Nekem már nincs is szabadnapom kb. xDDD de nem baj, kell a pénz...

2018.04.27. 23:22

.•° Második igazi (számban harmadik) munkanap, 12 órával... leszakad a lábam, hulla vagyok. De muszáj volt még ideülnöm..... viszont most már alvás. Holnapra meg nagy hajrá nekem. 

2018.04.19. 23:33

.•° Első igazi munkanap 11 és fél órával pipa. Kemény dió lesz, ami azt illeti, főleg, ha már majd teljesen egyedül fogom csinálni. Nyitás, zárás, kassza, leltár, és így tovább. De nem adjuk fel... muszáj csinálni.  De azt le sem tagadhatom, hogy a személyes vonzvarázserőm azért nem hagy cserben. Úgy érzem, a főnököm bír engem, ami már félsikert jelent, nem igaz? 

2018.04.15. 23:12

.•° Inkább lépjünk tovább. Ez a véleményem a helyzetről: [Mi vagyunk a Grund!]. Holnap meló 10-től, de még csak pakolás. Holnap eldől, hogy mikor dolgozok. Szombaton remélem, most még szabad leszek. Muszáj. 

2018.04.11. 17:30

.•° Ismét egy dalt hoztam. ._. Emlékeztetett valakire, mikor anno elkezdtem hallgatni. Még most is. [Pink - What About Us]

"What about us?
What about all the times you said you had the answers?
What about us?
What about all the broken happy ever afters?
What about us?
What about all the plans that ended in disaster?"

2018.04.11. 15:58

.•° Csak egy dalt hagyok ma itt: [Imagine Dragons - Not Today]

2018.04.07. 0:59

.•° Dicséret nekem. Írtam bejegyzést. Kettőt. Meg egy régebbit publikussá tettem. Nézzétek a dátumokat. 

2018.04.05. 1:47

.•° Nagyon illendő volna már bejegyzést írnom, de valahogy nem visz rá a lélek. Nem tudom, miről írhatnék, ugyanis az érzelmek viharában és a személyes poklomban ragadtam. Izgin hangzik, ugye? 

2018.03.18. 13:05

.•° Régen voltam olyan mélyen, mint ahol mostanában vagyok... .__. közel a vég. 

.•° Hmmm........ ezt csak úgy...... itt hagyom: [Jasmine Thompson – Adore] & [One Direction – Change my mind]

2018.03.14. 17:00

.•° Még élek, ha érdekel valakit xD

2018.03.04. 18:52

.•° Feladom.

2018.02.24. 23:59

.•° Most komolyan elgondolkodtam valamin...

2018.02.22. 21:26

.•° Kiolvastam tegnap este a könyvet (fogfájás közepette). Öhm, WTF Hannah Baker... :'D hivatalosan kiakadtam.

2018.02.21. 13:55

.•° Holnap kiolvasom a 13 Reasons Why-t... nincs mese. Eddig két éjjel olvastam, megterhelt érzelmileg, de... be kell fejeznem.

.•° Apropó, rám tört a "nincs kedvem semmihez" életérzés... :'D de... muszáj csinálni valamit... olvasni mondjuk.

2018.02.19.23:02

.•° "Sosem tudhatod, mit gondol a másik. Sosem tudhatod, mit érez a másik. Sosem tudhatod, mi van a másik tettei mögött. Sosem tudhatod, mit váltasz ki a másikból. Épp ezért...
Ezért félünk. Félünk, hogy gondot okozunk. Félünk, hogy elveszítünk valamit. Félünk, hogy elveszítünk valakit. Félünk, hogy nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy szeretnénk. Egyszerűen félünk boldogok lenni. Falakat húzunk magunk köré, álarcok mögé bújunk. Így egyszerűbb. Könnyebb. Nem tudomást venni arról, ami van. Érzések, tettek. Kizárni, elzárni, lakat alá helyezni. Így talán megóvhatunk számunkra valami fontosat. Talán valakit. Előtérbe helyezve őt, aki fontos. Mert inkább így élsz, mint nélküle. Ez a döntésed."

2018.02.17. 23:05

.•° Boldogság van. Köszönöm, Stefan, azaz... 

 

2018.02.13. 12:32

.•° A törhetetlen is összetörhet olykor...

2018.02.10. 0:28

.•° Hmm, össze kell szednem magam és hétvégén mindent elintézni, megcsinálni, amit terveztem... 

2018.02.09. 12:27

.•° Nos, kivégeztem a sorozatot. Amint megemésztettem a látottakat, jövök némi véleménnyel, úgy magáról az öngyilkosság témával kapcsolatban is. Anno nem értettem, miért felkapott sztori, de őszintén szólva, mindenkinek látnia kellene... hogy elgondolkozzon.
.•° Be kell szereznem a könyvet... valamikor... Ez még ráér, ígéretet tettem.  Megkaptam. 

2018.02.02. 0:46

 
Never Let Me Go
 
Eyes on Fire

.•° Január 26. ~ Céges buli
.•° Március 13-24 ~ Kína

 
The Hardest Part

Aktuális néznivalók:

.•° Blood & Oil S01E01
.•° Legends of Tomorrow S02E01
.•° Once Upon A Time S04E02

Felfüggesztett:
(lefordítva: jóideje nem néztem
belőle semmit, de folytatni fogom xD)

.•° The Originals S05E06
.•° Gossip Girl S03E7
.•° Supergirl S02E06
.•° 13 Reasons Why S02E00
.•° Shadowhunters S03 - félévad pipa
.•° Political Animals S01E04
.•° Pretty Little Liars S01E15
.•° Game of Thrones S02E01
.•° The Tomorrow People S01E03
.•° Riverdale S01E00 (újra kéne kezdeni)

Befejezett:

.•° The Vampire Diaries
.•° Constantine

Tervezett:

.•° Lucifer
.•° Supernatural
.•° Agents of S.H.I.E.L.D.
.•° Famous in Love
.•° Eye Candy
.•° The 100
.•° Beauty and the Beast
.•° Teen wolf
.•° Grimm
.•° The Walking Dead
.•° Stitchers

 

 
When You Sleep

Bloggerina: Elena
Kastély: Beauty or Beast
Megnyitott: 2017. január 8.
Külcsíny: Efruse

 

 

 

Song on Fire

I'm a mess

2019.01.18. 10:55, Elena
Címkék: Személyes
~zűrzavar vagyok

Az ember élete mindig is egy hullámvasút lesz, amíg csak él. Egyszer fent, egyszer lent. Boldogabb, majd szomorúbb időszakok váltják fel egymást, ezáltal valami egyensúlyt megadva az ember számára – vagy mégsem? Miért nem lehetne csak fent az ember? Boldogság, nyugalom, béke, barátok, szeretet… …oh, hát amúgy egyszerű a válasz. Az emberek alapvető tulajdonsága a gonoszság, mely mélyen beléjük van integrálva. Mivel az emberek gonoszak, így ártanak a másiknak és elérik, hogy a „fent” állapot után „lent” találjuk magunkat, könnyek közt, kilátástalanul. S ez szerintem borzasztó. Nem is szabadna, hogy érdekeljen minket más véleménye, vagy hogy egyáltalán bárki idegen szavára, viselkedésére egy fikarcnyit is adjunk. Minek? Önmagunkat bántani vele? Elhinni, hogy xy jogosan volt paraszt velünk, majd elhinni, hogy mi magunk semmire sem vagyunk méltók? Baromság. Nem szabadna meghallgatnunk olyanok véleményét, akiket nem ismerünk egy kicsit sem. Nem szabadna magunkra vennünk semmit abból, amit vadidegenek közölnek, mondanak vagy tesznek. Ők önmaguk miatt olyanok, amilyenek. Bunkó volt veled valaki? Az ő sara, nem a tiéd. Sosem lesz a te hibád, hogy a másik milyen. Sosem. Ezt… ezt mindenkinek észben kellene tartani, ahogyan azt is, hogy bár azt írtam, az emberekben alapvetően ott a gonoszság, nos, nem csak az. A jóság is ott van. Nem fényezem magam, de ilyenkor mindig saját példával jövök. Én bárkit képes vagyok meghallgatni és mindenkinek segíteni akarok. Sőt, mindenkiben meglátom a jót is, mint mondjuk Elena Gilbert. Csak aztán én általában úgy járok, hogy szépen csalódok az illetőben – de tudjátok, mit? Ettől a hitem abban, hogy valami jó lehet, nem rendül meg. Leszámítva a tavalyi mélypontomat, amit senkinek sem kívánok. Mondjuk, most már mesélhetek róla bővebben is talán, bár nem tudom, érdekel-e egyáltalán valakit.

Na tehát, ugye már hosszú ideje munkanélküliként tengődtem itthon. Nem voltak céljaim, nem volt semmi dolgom, belefulladtam kb. a semmit tevésbe. Még azt sem mondom, hogy a szerepjátékba menekültem, mert pont tavaly év elején volt egy kiesésem játék téren és nem igazán játszottam – rohadtul elment a kedvem tőle. Na és akkor, ugye az önéletrajzokat meg küldözgettem be ide-oda-amoda. Munkát akartam, csak hát a legtöbb helyről basztak visszaírni… sőt, az esetek 99%-ban válaszra sem méltattak. Volt, ahonnan 4-5 hónap után jött a válasz, hogy bocs, nem vagyok elég képzett. Köszönöm.
Tehát, mondjuk ki, próbálkoztam munkát találni. De apám egyre idegesebb volt, minden héten, amikor hazajött, megkaptam a magam alapos fejmosását, felemelt hang vagy épp veszekedés közepette, hogy nem igaz, hogy nem találok munkát, biztos csak nem akarok dolgozni és biztos, hogy ezer meg egy lehetőségem lenne, de baszok rá. Ez minden héten így ment, egyre lejjebb tolva az én életkedvem, de még az önbecsülésemet is. Értéktelennek, hibásnak, szerencsétlennek éreztem magamat egyre inkább. Kezdtem szétesni attól, hogy a létező minden oldalról negatívumok érnek. Munka, család… majd a barátok körében is. Egyedül voltam. Aztán apám folytatta a piszkálásom. Tudni kell rólam, hogy sosem érdekelt a vezetés, sosem akartam jogosítványt, de egyszer elkezdtem, mert anyáék ezt akarták – én meg mindig is azt szerettem volna, ha büszkék arra, aki vagyok / lettem. Ám ebben elbuktam akkor és ott, az 5. próbálkozásra sem sikerült megszereznem azt az átkozott papírt, így feladtam és nem próbálkoztam többet. Úgy voltam vele, hogy nem is fogok többet, mert nem az én területem. S ez mindaddig ment, míg ugye apám nem szállt rám újra. Ha már úgyis tengernyi az időm, akkor csináljam meg a jogsit. Ő állja. Csak csináljam, mert kurvára nem állapot, hogy én itthon tengődök és élvezem a semmit tevést. Mondom, kurvára élvezem, hogyne, azt, ami itt megy… S persze mindennek a tetejében ekkor is megkaptam, hogy amúgy ő szerez nekem munkát, majd kivisz magához külföldre. Na még mit nem. Hogy én, vele, bárhova? Nem. Vele képtelen lennék huzamosabb ideig kettesben lenni – a folytonos piszkálását képtelen lennék kibírni. Hisz így sem bírtam. Kényszerből rábólintottam a jogsira, sírva, de nem akartam, nagyon nem. Tudtam, hogy úgyis csak elbukom benne és nem akartam végigcsinálni. Nem. Sosem fogok vezetni, ez már biztos…
És akkor este, még vagy 6 helyre elküldtem az önéletrajzomat. Kétségbeesésemben mindenhova, amit találtam. Nekem munka kellett és nem az, hogy apám irányítgassa az életemet. De aztán… apámék veszekedni kezdtek. Durván és hangosan, én pedig egész este remegtem. Aztán elpattant nálam valami. Azon túl, hogy sírtam, még próbáltam belekapaszkodni néhány dologba, ami a józanságomat elősegíthette. Például két levélbe, amit Trixtől kaptam valamiféle formában. Két levél, melyet bizonyos időkben volt szabadott csak kinyitni. Az egyik az volt, hogy amikor sírok – a másik pedig, amikor magányos vagyok. A szabály alapvetően az volt, hogy csak egyet lehet kinyitni egy nap, de megszegve ezt… nos, mindkettőt kinyitottam. Az utóbbi levélben volt egy nyaklánc is, mely irónikus módon egy „Remény” jelképe nyaklánc volt. Hát, csak még inkább zokogtam… Azt hiszem, azon az estén tényleg összetört bennem valami. Pedig, így leírva, talán semmi nem is indokolta ezt. De szétestem, s ezt Hrau látta. Ennek az egésznek a folyamatát, élőben. Pont tegnap került szóba, hogy milyen durva volt az a halálvágy, amit amúgy látott rajtam egyes találkozóknál. Az az aura, amit árasztottam magamból, csak a mosoly, ami akkor rajzolódott az arcomra, mikor ezekről volt szó. Utólag belegondolva… baromi ijesztő lehetett. Na és akkor, folytatva a történetet. Aznap este, a veszekedések miatt, s a levelek ellenére (amiknek erőt kellett volna adnia és adott is, csak nem eleget) egy ollót vettem magamhoz. Az volt a szobámban és nem akartam kimenni anyámékhoz… (bár előző nap egy kést is megnéztem odakint, a csuklómhoz érintve). Az ollóval akartam megvágni magam, hogy befejeződjön ez az egész „lent” levés. A fájdalom. A kilátástalanság. Minden. Aztán picit sikerült is megvágnom magam, ekkor tért vissza a józan eszem. Mondhatni. Mert a sírásom abban a néhány pillanatban teljesen csitult, aztán leraktam az ollót, miszerint… nem, nem akarom ezt megtenni. Csak azt akarom, hogy vége legyen annak, ami jelenleg megy az életemben. Ezután kezdtem újra sírni és mivel senkivel sem tudtam aznap este beszélgetni úgy igazán, illetve nem igazán akartam elmondani ezeket a dolgokat, egyszerűen álomba sírtam magamat. A szó legszorosabb értelmében.

Aztán másnap… elkezdődött a változás az életemben. J Azt hiszem, csak ki kellett várnom. Talán amikor megálltam, akkor nem is én akartam megállni, hanem valaki… valaki megállított. Fentről. Vagy ki tudja. Nos, szóval másnap várt az e-mail, a jelenlegi munkahelyem ügyintézőjétől, hogy hétfőn jó lenne, ha bemennék hozzájuk megbeszélésre. Azóta ott dolgozok. Nem tudom, meddig bírtam volna még azt a mélyponton való létezést, mint amiben benne voltam. Lövésem sincs. De az, hogy ki kell tartani még a legrosszabb pillanatokban is és józanul gondolkodni, azt azért megtanultam. Habár nem mondom, hogy sosem kerülök majd újra mélypontra. Azonban emlékezni fogok arra, hogy mi történt legutóbb. A változás mindig eljön. A lehetőség mindig megjelenik. Talán pont akkor és ott, amikor egyáltalán nem várod.

Haha, nem tudom, mit is akartam pontosan kihozni ebből az egészből… …talán azt, hogy az emberek elérik, hogy mélyponton legyünk, gyűlöljük magunkat, azt higgyük, hogy egy senkik vagyunk és belénk rúghatnak, főként akkor, mikor lent vagyunk… de képesek vagyunk felállni. Ha kell, magunk miatt, de ha kell, a segítő baráti kezet elfogadva. Nem igaz? Még, ha erre most nem is írtam példát… mindig van, akire számíthatsz. Az, hogy te egyedül érzed magad, nem jelent semmit. Mindig van valaki, aki szeret téged és melletted áll, hogy kihúzzon a slamasztikából. Az önutálatból. Az önmarcangolásból. Hogy… újra kivezessen a fénybe.

Fény. Fény. Fény.

Uncover

2019.01.05. 02:01, Elena ~Eliffe
Címkék: Személyes
~kitakar

   

Gondoltam, illene bepótolni néhány bejegyzést. Ez most a decemberben történő osztálytalálkozóról fog szólni, ami... amire el sem akartam menni. Általános sulis bandáról van szó és őszintén szólva, aki ismer, tudja, hogy én később jöttem ebbe az osztályba. Méghozzá akkor, mikor épp, hogy 3. osztályba léptünk. Már megvoltak a barátságok, kialakultak a klikkek, ismert mindenki mindenkit, én meg amúgy is egy magamnak való kislány voltam, aki mindennek a tetejében magával hordozott egy plüsst, mint valami ereklye. Egyszóval: különc voltam. Nem is igazán mondhatnám, hogy barátokra tettem szert, sőt... persze mindig voltak, akik igyekeztek közeledni felém, de mégsem éreztem azt, hogy annyira érdekelném őket. Elzárkóztam. Sok név, emlék felidéződik bennem, még az is, hogy az egyik fiú ajándékokkal halmozott el egyszer, csak úgy. Öhm, na mindegy. Nekem nem igazán jött be, bár alapvetően nem volt vele semmi bajom.
Aztán, nos, szerintem 4. osztályban lettem jóban Hrauval, aki mai napig jóbarátnőm (s egy időben a legjobb barátnőmként tartottam számon, de mára már megtaláltuk a saját számításainkat, azt hiszem :3). De lehet, 5-ben volt, nem tudom már. Szóval, mire akarok kilyukadni? Igen, arra, hogy nekem itt nem igazán volt senkim. Ideig-óráig volt egy-egy másik lány, Hraun kívül, de ennyi.
S tudtam, mi lesz, ha elmegyek az osztálytalálkozóra. Mindenki elmondja a saját maga sztoriját, kivel mi van, majd a többiek elkezdenek beszélgetni, én meg ülök, mint egy kuka. Igazából... volt egy pont, mikor azt hittem, nem ez lesz. Mikor Sophie odaült hozzám és elkezdtünk beszélgetni, de végül, néhány mondat után átült másokhoz, mondván, tőlük is akar ezt-azt kérdezni és majd visszajön. De nem jött... és onnantól totálisan egyedül voltam. Hrau hamarabb lelépett, én meg kitartóan maradtam még, hátha... de... nem. Azt hiszem, bármennyire is jó volt amúgy látni őket, kétlem, hogy legközelebb elmegyek. Hiszen ha ezt félre is rakom, semmi kedvem újra végighallgatni, hogy mindenkinek ilyen és olyan jó az élete, meg hogy minden második lánynak gyűrű van az ujján és happy minden. Félreértés ne essék, nem sajnálom tőlük a boldogságot, sőt, mindegyikük keményen küzdött azért, ahová eljutottak, sőt, küzdenek. S ezért felnézek rájuk. De itt van a másik fele. én. Lassan 26 évesen nagyjából semmit nem tudok felmutatni.
Nyárra terveznek megint egy találkozót, hosszabb kivitelűt, sütögetős-iszogatós félét, de... nos, én nyáron úgyis dolgozom, szóval legalább indokom is lesz nem elmenni.
Amúgy, érdekes érzés volt látni két olyan embert karöltve, akik annak idején kvázi köpködték egymást, hisz akkoriban csak utálatot éreztek a másik iránt. De... wáó. Én örülök nekik. Ebből is látszik, hogy a kapcsolatok mindig tudnak fejlődni.
Nagyjából így telt egy a pár óra... nos, azért egy találkozónak jó volt. Apropó, ez a 10 éves találkozó volt. Rohadtul repül az idő, mondtam már?

My Escape

2018.12.27. 01:53, Elena ~Eliffe
~a menekülésem

   

Régóta tervben volt ez a többnapos találkozó, amiről most szó lesz. Rengeteget készültem rá, már olyan... október környékén elkezdtem a vásárolgatást, ötletelést, meg miegymást. Trix jött el hozzám, hogy december 5-től egészen 9-ig velem lehessen.  Egy részem félt, hogy nem tudom a szabadságot összeegyeztetni a dolgokkal, de sikerült. Mármint, mondjuk úgy, megadták a szabit minden gond nélkül és ezért nagyon hálás vagyok. Sok meglepetéssel készültem Trixnek, habár apróságokkal, főleg azokhoz képest, amiket tőle kaptam, de ne szaladjunk ennyire előre. A készülődés utolsó napja... hát, azt hittem, a meglepetések háromnegyedét kidobom, mert annyira nem haladtam semmivel. Dolgoztam, későn értem haza, nem volt energiám, vagy szimplán elbeszélgettük/eljátszottuk az időt. De meglett. Spoiler: általában akkor dolgoztam a meglepiken, mikor ő elment aludni, azaz jó későn. xD
5-én, azaz szerdán mentem fel elé BP-re. Fura volt újra látni őt, de egyben jó is! Tudtam, hogy valószínűleg megint ezer évig nem látom, hiszen messze lakik tőlem. Ettől függetlenül a barátságunk szerintem napról-napra erősödik, de Trix, javíts ki, ha én tévednék.  A szokásos eltévedős ceremóniánkat megejtve sikerült eljutnunk a... jézusom, a nevét se tudom. Mindegy, nagy épület, mindenféle bolttal, vendéglővel, mozival legfelül... lövésem sincs most, mi a neve, úristen. xD Na mindegy. Körbejártuk, megint végigdumálva az egészet, így nem is figyeltük, hova lehetne beülni. Aztán elmentünk egy hely mellett, ami jó lett volna, de úgy voltunk vele, hogy majd visszafelé. Nos, végül egészen máshova ültünk be kávézni, majd indultunk vissza a buszhoz. Kellett a hazai terep, hogy elkezdődhessenenek a közös napjaink. Véleményem szerint az első esténk sikerült a legeslegjobban. Nagyon-nagyon jól éreztem magam és nem az ajándékok tömkelege miatt, hanem a hangulat miatt. Szerintem rég nevettem annyit, mint azon az estén. Persze, az a kevés pia mennyiség is rásegíthetett, de végül is az csak csokilikőr volt. Nem nagy dolog. Szóval... egy élmény volt. Egyébként az ajándékok közül azért kiemelnék párat, ami nagyon-nagyon tetszett és amit különösen értékelek. A közös bakancslista. 93 dolgot írt össze Trix és persze voltak köztük vicces, nem komolyan gondolt dolgok, de a többségében nagyon benne lennék és remélem, hogy minden nekünk kedvez majd és véghez visszük a listát. Be is fogom gépelni magamnak, hogy lássam, mik vannak tervben. Ez az ajándék számomra amúgy valami olyasmit jelképezett, hogy... hosszútávú lesz a mi barátságunk és bízom benne, hogy semmi és senki nem szakít el minket. Hiszen te vagy a legjobb barátnőm (egy időben le akartam szokni erről a kategorizálásról, nos, ...eddig ment xD) és mindig szükségem lesz rád.  A másik, amit szintén értékelek, az a levél. Bár mindig írunk egymásnak, de... nem tudom, ezt nagyon megszerettem magunkban? Bennünk? Hogy mondjam...? xD Szóval, hogy mindig írunk. A többi ajándék közül még a macit emelném ki, Blairt...  Imádom! Azóta vele alszok... bár ezt tudod. A többit már nem emelgetem itt ki, de mindent nagyon köszönök és nem is tudom, mivel érdemeltem ki annyit mindent, amit kaptam. Aranyos vagy nagyon, imádlak!  Ugyanakkor remélem, hogy az általam készített és vett meglepetések is hasonló örömöt váltottak ki belőled. Mindennel sokat dolgoztam és szívemet-lelkemet beletettem, különösen abba a dobozkába. Egyébként tényleg úgy akartam elkészíteni, mint a videóban, mármint, hogy plusz lapokat beleragasztani és még több képet belerakni, de... ezzel utolsó este lettem kész, így már nem próbálkoztam meg vele. Amúgy, ha még lett volna időm rá vagy kreativitásom, akkor a fotók mögé csempésztem volna egy-egy apró levelet, jókívánságot is... illetve ez volt a tervem, de végül ide sem jutottam már el. Tehát, sokkal jobb lett volna, ha... ügyesebb vagyok. De remélem, ígyis tetszett. :3 A többi ajándékról nem ejtenék szót. Tehát az első este erről szólt, itt a nagy karácsony előtti lázban. Játszottunk felelsz és merszet is, ami mindenféleképpen vicces volt, de... legközelebb összeszedem a gondolataim ehhez a játékhoz, meg gyártok előre kérdéseket és meréseket... xD így kicsit döcögősen ment, de vicces volt. Nem voltunk fent túl sokáig, mert a magam részéről fáradt voltam, így ha jól rémlik, olyan fél 1 fele mentünk aludni.
A második nap... nos, nem mondhatom, hogy nem aludtuk ki magunkat, ugyanis délután fél 2 fele keltünk, ha minden igaz. Így egy gyors reggeli után útnak indultunk a városba, mert hát előre megbeszélten mozizni akartunk. Tehát bemutattam Trixnek a csodás mozinkat, ami... ugyebár hagy némi kívánnivalót maga után. (Ki tudja, meddig és milyen formában működik ez még. xD) Amúgy a Grinch-et néztük meg, az új animációs mivoltában és... nos, aki szerette a régi, Jim Carrey-s változatot, az élőszereplőset, az ne nézze meg, vagy ne várjon túl sokat tőle. Sokmindent megváltoztattak és szerintem nem lett a legjobb. Karácsonyi mesének elment, a hangulatot adta, de nem úgy, mint az elődje. Mozi után még beültünk a munkahelyemre egy Baileys-re, forrócsokival... vagyis, fordítva. Forrócsoki baileys-el a hivatalos neve. Épp nem voltak túl sokan, így egész jó volt. Megmutattam Trixnek, hol melózok nap, mint nap, meg úgy nagyjából a kollégákat, ilyesmi. (Ekkor amúgy gondolkodhattam egy pincéri álláson is, mármint ott, a kávézóban, ahol dolgozom, de azóta végül döntöttem és inkább a nem irányába, habár nem a munka miatt. Egyszer mindenképp ki akarom magam próbálni pincérként, szerintem tanulnék némi... hmm, kiállást? Meg szednék önbizalmat is, ami nem ártana.) Ezután mentünk haza, ahol anya tartott szóval minket. Szó szerint. Először a filmről kérdezgetett minket, majd a nappaliban kötöttünk ki mindhárman, plusz Marley... és beszélgettünk. Illetve többnyire Trix és anya, de nekem mindig öröm látni, hogyha a barátnőm és az édesanyám elbeszélgetnek egymással. Később anyának mennie kellett aludni, ugyanis ő másnap dolgozott. Így hát átvonoltunk Trixel a szobámba, ahol... nekiálltunk sorozatozni. Meg filmezni. Ezen az estén voltunk fent a legtovább, mert valamikor hajnal 3-4 fele feküdtünk le aludni.
Harmadik napra pedig egészen más volt tervezve, de felborult az egész rendszer... mamámhoz kellett menni, meg aznap jött haza apám is. Szóval, nála töltöttünk pár órát, iszogattunk, beszélgettünk, azaz mamám többnyire mesélte az ilyen-olyan dolgait. Utólag belátom, hogy ezúttal talán hiba volt ez a féle találkozó, de már utána vagyunk... ...és a negyedik nap is mentünk hozzá.
Az utolsó nap pedig, mikor Trix hazaindult, már nem volt sok időnk. Még beültünk egyet teázni a melóhelyemre, majd a buszhoz kísértem. Akkor és ott felvetődött bennünk egy új találkozó gondolata is, miszerint milyen jó lenne együtt Szilveszterezni  de ez azóta totálisan meghiúsult. Béna beosztás... de... jövőre nem engedek belőle. Jövőre mindenképp az én Trixemmel akarok átlépni az újévbe. 
Egyébként kicsit szomorú vagyok. Egyrészt, mert hazament, másrészt, mert... így, hogy a Szilveszter nem jön össze, így esélyesen sokáig nem fogom őt látni. A márciusi külföldi úttal elmegy a szabim egyik fele, áprilisban pedig kezdődik a fagyi szezon, s mint tudjuk, fagyi szezonban szabadságot nem is tudok kivenni. Max napok átpakolgatásával, de őszintén szólva, múlt nyáron is baromira húzós volt 2 napnál többet lenyomni egyhuzamba... bár, ha más mód nem lesz és kollegina is belemegy, úgyis kapni fogok az alkalmon.

  

Teháááát... egy szó, mint százezer... én nagyon hálás vagyok, hogy Trix velem volt. Nem akarok nyálas lenni vagy egyebek, de én úgy érzem, hogy minden találkozó egyre inkább erősíti a kapcsolatunkat, egyre többet tudok róla, s egyébiránt napról-napra közelebb érzem magamhoz. Nem engedlek el soha, Trix. Te vagy a legjobb.   

One Last Time

2018.10.25. 12:05, Elena
Címkék: Személyes
~utoljára

Néha elgondolkozom azon, hogy mégis miféle világban élünk... az emberek rohannak, nem törődnek a másikkal, eltapossák azt, aki az útjukba kerül, félrelökik, megalázzák és... egyszóval, miért mindenki csak önmagával törődik? Vagy a legtöbben. Miért van az, hogy semmi veszik azt, aki éppenséggel azért van, hogy Őt segítse? Egy nyári szezont lehúztam egy fagyizóban. Rengeteg embert ismertem meg, úgy értem, emberfajtát. A kötöszködőtől, a beszólogatón át egészen a zaklatókig mindegyikkel találkoztam. Eleinte bántott, ahogyan szóltak hozzám. Lassú voltam és ügyetlen, rosszul adagoltam, hol sokat, hol keveset, a sor állt és egyre csak nőtt... volt, hogy sokan kiálltak a sorból és átmentek a másik fagyizóba. Igen, volt ilyen. Hiszen nem tanultam meg édesanyám pocakjában, hogyan is kell jól és gyorsan csinálni azt, amibe belekezdtem. Az embernek mindent meg kell tanulnia, nem? De a vásárlók mit látnak? Csak azt, hogy te vagy a szolgáltató, az eladó, hát akkor kutya kötelességed gyorsan, pillanatok alatt elvégezni a feladatodat. Nem vesz emberszámba... szerinte egy senki vagy. A legtöbbjük számára legalábbis biztosan és ez rohadt elkeserítő. Az, hogy valaki "lejjebb" van a ranglétrán és nem egy irodában csücsül napi szinten, attól még ember! És jól kell vele bánni. Nem paraszt mód... belé kötve és beszólogatva.
Hogy miért jutott eszembe most ez az egész? Hiszen nem panaszkodtam a nyáron arról, mennyi értetlen vevővel találkoztam. Nos, azért, mert tegnap ismét szembesültem azzal, hogy az emberek mekkora parasztok tudnak lenni. Tegnap délután még át kellett mennem boltba, hogy vegyek ezt-azt és a felvágottas pultnál ismerős arcot véltem felfedezni. Meglepődtem, hogy ez a lány, akit történetesen ovis kora óta ismerek (még akkor is, ha igazából nem beszéltünk évek óta, sőt...) itt van. A sor nagy volt már a pult előtt, de nekem is kellett ez-az, így beálltam. És vártam. Igen, lassú volt, de láttam rajta, mennyire igyekszik. Mosolyogtam. Eszembe jutott, hogy én is így kezdtem a fagyizóban. Lassan, keresgélve, gondolkodva, igyekezvén, hogy ne vétsek hibát. Látszott rajta, hogy nem régóta van itt. Bíztatni akartam, hogy belejön majd idővel és gyorsabb lesz, mint most. De a sorban még nem tartott nálam, így csak csendesen várakoztam. S közben... nos, igen. Most jön a sztori kellemetlenebb fele. Végighallgattam azt, hogy a paraszt vásárlók fennhangon beszélgetik, hogy ők mennyivel gyorsabbak lennének, mert ez a lány semmire sem jó, meg mit keres itt, meg ha ő bemenne, már rég kiszolgált volna mindenkit és a többi. Az egyik hölgy még odaszólt a pultban levő nőnek is, hogy "nem akar beállni maga is?". Hála az égnek a nő közölte, hogy nem - és ezt azért mondom, mert igenis tanuljon meg a parasztja várni. :'D Örüljön egyáltalán, hogy itt van ez a lány és kiszolgálja annak ellenére, hogy egy lábtörlőnek nézi. Egyszerűen felcseszett agyilag az emberek viselkedése és erős késztetést éreztem rá, hogy tényleg leálljak pár mondat erejéig majd a lánykával dumálni. Oh, igen... amúgy egyetlen egy jó szót nem kapott senkitől, s egyetlen mosolyt sem. Konkrétan szívszaggató volt a számomra az egész jelenet, de lehet, csak én vagyok ennyire érzékeny és lelkis, meg figyelmes mások felé. Aztán elért hozzám a sorban. Rögtön rámosolyogtam, ő meg vissza rám. Először, mintha még meg is lepődött volna. Aranyos volt velem, kedves, kiszolgált szépen, aztán végül tovább álltam, mert végül úgy döntöttem, nem állítom meg őt még 2 percre, nehogy még több beszólást kapjon.
Ám még ott eldöntöttem, hogy írok majd neki, ha hazaértem, hiszen fb-n ismerősöm, szóval... miért ne? De aztán mégsem tettem. Gondolkodtam. Elvégre oké, ovis kora óta ismerem, avagy tudom, ki ő, mégis idegenek vagyunk egymás számára, tuti furán nézne rám, ha hirtelen írnék neki egy üzenetet.
De végül hosszas agyalás után csak megírtam neki kisregényben, hogy mennyire felidegesítettek a vásárlók, meg hogy ne törődjön velük, hiszen ügyes és idővel még jobb lesz, másrészt mosolyogjon, legyen kedves és akkor ezek a marhák is majd jól megilletődnek, s nem fogják tudni, hogyan is viselkedjenek. Meg hogy majd mindenki megszereti őt, a mosolygós csajszit és örömmel mennek majd a pultjához vásárolni. Valami ilyesmit fogalmaztam meg neki... és rá néhány percre érkezett is a válasz, amivel konkrétan ő hatott meg engem. Nem hiszem, hogy bármi nagyot tettem volna vagy írtam volna, de az üzenete utolsó mondata mégis ez volt:

"Sokkal több ilyen ember kéne, mint te."

Hát komolyan itt tartunk, hogy azért, mert valaki figyelmes, nos... úgy értem... ez ennyire különleges? Hétköznapi dolognak kellene lennie, hogy törődünk egymással és nem nézzük semmibe a másikat. Vagy csak én gondolom úgy, hogy az üzenet, amit kaptam, megható, ám de szomorú olyan tetkintetben, hogy... oh, de értitek, nem? Nem kell magyaráznom.
Figyeljünk egymásra... ne nézzünk lábtörlőnek a másikat. Ennyi lenne a lényeg. Ha nem mindenki önző mód saját magára fordítaná a figyelmét, egy sokkal szebb világban élhetnénk...

Back to You

2018.10.17. 15:56, Elena
Címkék: Kihívás
~vissza hozzád

   

S végre ide is elért ez az alternatív érettségi, mely egy kedves blogger fejéből pattant ki ebben az évben. Engem Thea hívott ki, ezúton is köszönöm neki, imádom őt ezért! 

Egy rövid magyarázat, hogy mi is ez az érettségi. Összesezn három tárgy van (random tények, emlékek, valamint fantázia) és mindhárom tárgyból 20-20 kérdés, azaz tétel született meg. Ahhoz, hogy a kihívottak átmenjenek, legalább tizet meg kell válaszolniuk tárgyanként. A kérdések közül szabadon választhatnak a vizsgázók (a tétel számát kéretik feltüntetni, mikor a választ írjuk).

Szabályok:

❖ Írj néhány kedves szót arról, akitől kaptad a kihívást. Ha nagyon szereted őt olvasni, belinkelheted a blogját is. (Fentebb már teljesítettem is ezt a pontot!)

❖ Nincs rossz válasz! (De van, ha én írom őket! Csak viccelek.)

❖ Illeszd be az eredeti kérdéssornak a linkjét, hogy a kihívottaid is tudjanak válogatni a hatvan kérdés közül. (Nehéz választani, nekem elhihetitek...)

❖ Hívd ki azokat, akiknek szívesen feldobnád a napját; vagy azt, akit a vizsgák közben megjutalmaznál még egy vizsgával! (Nos, ezt majd a poszt végén feltüntetem. Féljetek, bloggertársaim.)

Random tények

1. Melyik a kedvenc évszakod?

Erre a kérdésre sose tudok válaszolni... mindig az adott pillanat dönti el, hogy akkor épp melyik a kedvencem. De a tavaszt, azt hiszem, mindig szeretni szoktam. A virágok, a megújulás... ...egyedül az illatok azok, amik olykor kikészítik a szervezetemet, hiszen allergiás vagyok kb. mindenre. De ez nem von le semmit a tavasz értékéből. Egyébiránt az őszt is szeretem, kivétel a rengeteg esőt, ami lenni szokott... a tél... nos, mivel már ezer éve nem volt rendes telünk, így hagyjuk. De régen, emlékszem még az igazi hóra, amikor a hegyoldalról szánkóztunk le nagynénémmel - nos, akkor igazán szerettem a telet. Hiszen az igazi volt. Most meg... hát igen.

2. Mi a legfurcsább visszatérő álmod?

Hát, már nem visszatérő... régen volt az. Mindig azt álmodtam, folyamatosan, hogy zuhanok. Valahonnan. Fogalmam sincs, honnan és miért, csak ez maradt meg bennem és... úgy ébredtem fel, hogy belezuhantam az ágyamba. Aztán felriadtam. A szívem hevesen vert, mintha valóban történt volna velem valami. ... Azóta sem tudom, mik voltak ezek, avagy miért álmodtam ilyesmit... de bizarr volt és mindig megijedtem.

5. Van olyan könyv, vagy film, amit kötelezővé tennél az iskolában? Miért?

Amikor megnéztem, aztán elolvastam a 13 okom volt-at, arra jutottam, hogy ezt mindenkinek látnia, illetve olvasnia kellene, mert... habár nem minden épül fel benne teljességgel logikusan, avagy a főszereplő hölgy a végén... na mindegy, a lényeg, hogy szerintem sokat lehetne ebből a történetből tanulni. Ha nem is maga a történet, de amit átad. Az, hogy figyeljünk egymásra, nyújtsunk segítő kezet és ne nézzük levegőnek a másikat. Minden ember érez és szüksége van a másikra. Na és persze a pletykák...a rosszindulatú pletykákról talán leszoknának az emberek, ha tudnák, mit vonhatnak maguk után. Aztán lehet egyet és nem egyetérteni a választásommal.

6. Tejre a müzli, vagy müzlire a tej?

Határozottan müzlire tej.

12. Mi a legjobb és legrosszabb tulajdonságod?

A legjobbnak azt mondanám, hogy... nos, nem a "nyitott" a legjobb szó rá, de a lényeg, hogy érdeklődő vagyok mások irányába és akit megszeretek, avagy a szívembe zárok, azért képes vagyok bármire. Szembemegyek mindenkivel érte, kiállok mellette és így tovább. Van kitartásom ilyesmiben.
A legrosszabb pedig... hát, minden.

13. Ki a példaképed, és miért? Ha bárkit választhatnál, akivel leülhetsz ebédelni, őt választanád?

Nincs kimondottan példaképem. Mindig van valaki, akinek egy-egy tulajdonsága, vagy hozzáállása a világhoz tetszik és szívesen gondolkoznék, vagy cselekednék úgy, mint ez a személy, de... ez a személy nálam sosem volt állandó. S főleg nem híresség! Mindig a saját környezetemből nézek fel valakire.

14. Fagyi, vagy jégkrém?

Amióta fagyit árultam nyáron, nos... már inkább a fagyit pártolom, mintem a jégkrémet. De amúgy mindkettő finom!

15. Van olyan dolog az életedben, amit eddig soha nem mondtál el senkinek? (Ez egy igen/nem-jellegű kérdés, nehogy leírd magát a dolgot!)

Hmm..... nem. Szerintem nincs ilyen. *Erősen gondolkozik XD*

16. Napfelkelte, vagy naplemente?

Naplemente.

20. Szereted a tűzijátékot? Melyik volt eddig a legemlékezetesebb, amit láttál?

Imádom, nagyon szép! De... egy emlékezetes sem maradt meg bennem. Mindegyik szép volt a maga módján, de még nem láttam olyat, aminek minden pillanata beleégett volna a kis fejembe.

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ 

Emlékek

21. Melyik telefonod volt veled a legtöbb ideig? Melyikhez köt a legtöbb emlék?

Az előző telefonom... pontosan nem tudom, meddig volt nálam, de a kérdés első felét ne firtassuk, nálunk hamar cserélődnek a telefonok, mert szüleim gyakran váltanak. Aztán hozzám kerül általában egy használt, de ez nem von le az értékéből semmit. (Habár a mostani telóm vadiúj, én vettem, mert az előzőt, az egyik kedvencemet... nos, tönkrevágtam. Ideges voltam...). Tehát, a legutóbbi telefonomhoz elég sok emlék köt amúgy.

23. Van olyan kiegészítőd (óra, nyaklánc, karkötő stb.) amihez különösen ragaszkodsz? Miért?

Oh, én igazság szerint minden tárgyhoz nagyon tudok kötődni. De általában azokhoz jobban, amiket olyan személytől/személyektől kapok, akik nagyon fontosak nekem. S mondhat bárki bármit, nem szakad le rólam az adott tárgy - legyen nyaklánc, karkötő, gyűrű, vagy bármi egyéb. De amúgy jelen pillanatban egy nyaklánc és egy karkötő az, amit csak és kizárólag zuhanyzáskor veszek le magamról... :3

24. Mi volt a legszebb, vagy legmeghatóbb mondat, amit valaha mondtak neked?

Nem mondat volt, hanem egy levél. Szerintem annál meghatóbbat aligha mondott nekem bárki, s nem számít, hogy az a levél valójában mi is volt... attól még megérintett és a szívemig hatolt.

28. Mi volt általánosban a kedvenc online- vagy videojátékod?

Starhine. Nem tudom, emlékeztek-e rá, de én nagyon imádtam. A szöszi csaj volt a kedvencem, ő azt hiszem a második vagy... talán harmadik részben volt benne? De Lindát is imádtam, a szemüveges kis főszereplőt.
Online játékok közül meg a teveclubbot és a kutyavilágot nyomattam, vagy mi volt a neve... xD

29. Mi volt a jeled óvodában?

Szivecske~

30. Melyik volt életed legjobb bulija, és mi tette azzá?

Nem vagyok kimondottan bulizós alkat, sőt, szóval fogalmazzuk kicsit át a kérdést... a legjobb összejövetel, baráti találkozó, oké? Hmm. Nos, amikor felmentem először Pestre, hogy Reinával és Vikivel találkozzak, az baromi jó volt. Hajnal 3-kor úgy szóltak ránk a Salvatore bárban, hogy zárnak, menjünk már. Amúgy pont az tette széppé ezt az egész találkozót, hogy... életünkben először találkoztunk mi hárman. Fogalmunk sem volt, mi sül ki az egészből, nem tudtunk egymásról túl sokat sem, mégis úgy beszélgettük át az éjszakát, mintha ezer éve ismernénk egymást. Szerintem ez király dolog.

33. Sírtál már fiú, vagy lány miatt?

Nem is egyszer... "szeretek" sírni... :'D

35. Mi volt a legérthetetlenebb indok, amiért véget ért egy barátságod?

Hmm...... tulajdonképpen minden barátságom hülye indokkal ért véget, vagy szimplán egyik napról a másikra eltűnt az illető és nem beszéltünk többet. Passz, nehéz kérdés.

36. Mi volt az indok, amiért legutóbb letiltottál valakit?

Azért, mert zaklatott xDD illetve, kezdtem annak venni, merthogy először bejelölt, nem igazoltam vissza. Visszavonta, aztán újra bejelölt, nem reagáltam rá újfent. Erre rám írt, hogy mizu, mosolygós fejjel. És akkor tiltottam. Mit nem lehet azon érteni, hogy nem akarok vele kapcsolatba lépni?

40. Mi volt a legötletesebb nicknév, vagy felhasználónév, amit megadtál?

Nem mondanám ötletesnek, de az örök nevemet használom a legtöbb helyen: Eliffe. Ez a név már a részem és az is marad, még akkor is, ha itt most épp Elenaként tevékenykedem. Haha.

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ 

Fantázia

41. Mi az az esemény, amit a legjobban vársz? Hány nap van még addig?

Mivel egyetlen egy esemény van kilátásban, így ha akarnék se tudnék mást választani, de... mindenképpen a decemberi találkozót mondanám, amit Trix-el beszéltünk meg. 

42. Ha bármilyen frizurád lehetne, milyet választanál?

Szögegyenes - ugyanis... göndör a hajam. Vagy valami olyasmi. És borzasztó. Folyton vasalom, ami ugye roncsolja a hajszálakat. Amúgy, hmm, nem is tudom. Igazából ennyi a kívánságom csak. Egyenes haj. Ó, és hosszú.

44. Ha mindenképpen népszerű lennél a jövőben, de te választhatnád meg, mivel válsz azzá, mit választanál?

Az írással. Habár egyáltalán nem tartom magam jónak, de ha híres lennék, remélhetőleg úgy történne ez, hogy felfejlődök valami nagyon magas szintre, ami értékelhető lenne mások számára. xD

45. Ha írtál/írnál regényt, az miről szól(na)?

Tuti valami fantasy iromány lenne, szerelemmel és drámával...

46. Ha holnap azzal a tudattal ébrednél, hogy egyvalami megváltozott a külsődön, miben reménykednél, mielőtt a tükör elé állsz, és meglátod?

A fogaim. xDDD Borzalmasak. Ha azok rendben lennének, talán nem érdekelne a többi "gond", ami rajtam van.

47. Mi a célod a blogoddal? Mekkora olvasottságnál éreznéd azt, hogy ennél már nem szeretnél többet?

Nincs célom, sőt, szerintem már olvasó közönségem sincs, de nem zavar. Úgy értem, nekem a blog mindig is csak valami apróság volt. Annak idején azért kezdtem el, mert rengeteg minden volt, amit le akartam írni... vagy mert könnyebb volt blogon keresztül tudatni a barátaimmal, hogy gondom van velük. Lol. Igen, ilyen is volt. De hé, pici voltam, mikor elkezdtem a blogolást...
Mostanság meg amúgy elég keveset írok ide, szóval mi célom lehetne? Semmi. Szórakozás, kikapcsolódás... kis "én-idő", amikor szükséges.

51. Mi tesz egy barátságot igazzá?

Hát, szerintem nem az, hogy mióta ismered az illetőt, hanem az, mennyi mindent éltek át együtt, mennyire álltok egymás mellett... úgy értem, valóban kiálltok-e a másik mellett, jóban-rosszban, vagy pusztán csak szavak ezek? De amúgy, szerintem elég nehéz meghatározni azt, hogy mi a barátság és mi teszi igazzá... lehet, azt hiszed, hogy az a barátság igaz, de később rádöbbensz, hogy kamu volt az egész, vagy pusztán idővel félrecsúszott valahol a kapcsolat. De amúgy, a bizalom és őszinteség nagyon fontos alapja egy barátságnak.

53. Mik a feltételei egy működő fiú-lány barátságnak?

Oh, szerintem az, hogy mindkettőnek legyen párja. xD Szerintem nem létezik tiszta fiú-lány barátság. Én mindig koppantam legalábbis ebben a témában. Az egyik fél mindig érez valamit, még akkor is, ha nem mondja el a barátság megóvása érdekében.

55. Hogyan változna a világ, ha kiszivárogna, hogy tíz évünk van hátra egy meteor becsapódásáig?

Szerintem két verzió van. Vagy rettenetesen nagy káosz lenne és mindenki elkezdene lopni, csalni, és önmagát meghazudtolva kifordulna magából, mondván, úgyis meghalunk... és miért ne tehetne meg bármit?
Vaay a másik verzió, hogy mindenki elkezdi úgy használni az idejét, ahogyan kell. Kihasználni a perceket, élvezni a pillanatokat, kibékülni a régi ellenségekkel, feléleszteni régi kapcsolatokat, megbocsátani a bűnöket és így tovább... de a világ nem ilyen. Inkább az első verzió lépne életbe, szerintem.

60. Ha eltűnne a legjobb barátod, vagy barátnőd, hol keresnéd elsőként? Tegyük fel, hogy még nem terjedt el az internet, a telefonja pedig ki van kapcsolva.

Őszintén szólva, lövésem sincs, ugyanis nem tudom... még nem ismerem ennyire Őt ahhoz, hogy tudjam, hová menne. De az biztos, hogy nekem buszra kellene szállnom ahhoz, hogy egyáltalán eltaláljak hozzá. xD

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ 

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ 

Kihívottaim

Mint minden ilyen neten keringő kihívás végén... nos, itt is van egy lista, nevekkel, címekkel, akiknek tovább passzolom ezt a kis csekélységet, hogy ők se unatkozzanak. 

Reina - Csak, hogy a te blogod is fellendüljön... és vigyázz, értékelem a kérdésekre adott válaszaid, én leszek az érettségi elnök... 

❖ Viki - Avagy édes Carolineom... muszáj átpasszolnom a díjat, avagy az érettségit, hogy még egy kis munkával halmozzalak el. Kíváncsi vagyok a válaszaidra. 

Faye - Szintén zenész, avagy... hé, te is mikor blogoltál utoljára? Gyerünk, ne lazsálj. Úgyis szeretsz írni, hát lássuk a válaszaid... kíváncsian várom, feltéve, ha kitöltöd! 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Duguláselhárítás Debrecen    *****    Frissült a Szerkesztõ ajánlata! Szeretnéd, hogy a Te portálod is kikerüljön? Küldd be: szerkesztoseg@gportal.hu    *****    Olvass kritikákat filmes és sorozatos párosokról! Itt biztosan megtalálod a saját vagy leendõ kedvenceidet is!    *****    Az asztrológiai elõrejelzések olyan tendenciákat mutatnak,melyek,nehéz döntéseknél nélkülözhetetlenek. Rendeld meg most!    *****    Az Éjszaka Misztériuma várja régi és új látogatóit újult erõvel, és heti több bejegyzéssel! | Nox Arcana    *****    Simonyi ingatlan Debrecen, Balaton 2019 Sok-sok új eladó ingatlannal bõvült kínálatunk válassza ki az önnek megfelelõt.    *****    Nagyon részletes születési horoszkóp, 3 éves ajándék elõrejelzéssel, ingyenes konzultációval, csak nálam. Kattints ide!!    *****    Ha te is szereted a Zöld Íjász elbûvölõ szerelmespárját az Olicityt akkor itt a helyed! Mindent róluk és a sorozatról!    *****    A születési horoszkóp az ÚJ ÉV legszebb meglepetése! Ajándékba küldök 3 év elõrejelzést, jó tudni milyen lesz a jövõ!!!!    *****    Zenei blog. Kritikák, listák, ajánlók és még több! -> Popusz    *****    családi pótlék utalása 2019 - dátumok, kifizetések, idõpontok az utalásról itt:    *****    MOVIE-NIGHT -> ÚJ FILMES OLDAL NYÍLT <- MOVIE-NIGHT    *****    Szerepjáték &#8211; Csatlakozz közénk, és részese Te is a kalandoknak - FRPG    *****    Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs. - Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs.    *****    A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzõ Szakiskola megnyitja kapuit!    *****    "Ó, én bizony korántsem merném állítani, hogy ismerem a Roxfort összes titkát." /Dumbledore/    *****    THE EVIL WITHIN| Harry Potter szerepjáték    *****    BOOKISLAND - könyvajánlók, ahol a könyvek életre kelnek - BOOKISLAND    *****    SoulSisters/ Nézz be az oldalunkra, ha érdekes cikkre, vagy épp kritikára vágysz. Hangolódj velünk az ünnepekre!    *****    Szereted az ünnepi idõszakot? Már hetekkel elõtte készülsz? Vagy legszívesebben elkerülnéd? Mondd el!