Régóta tervben volt ez a többnapos találkozó, amiről most szó lesz. Rengeteget készültem rá, már olyan... október környékén elkezdtem a vásárolgatást, ötletelést, meg miegymást. Trix jött el hozzám, hogy december 5-től egészen 9-ig velem lehessen.  Egy részem félt, hogy nem tudom a szabadságot összeegyeztetni a dolgokkal, de sikerült. Mármint, mondjuk úgy, megadták a szabit minden gond nélkül és ezért nagyon hálás vagyok. Sok meglepetéssel készültem Trixnek, habár apróságokkal, főleg azokhoz képest, amiket tőle kaptam, de ne szaladjunk ennyire előre. A készülődés utolsó napja... hát, azt hittem, a meglepetések háromnegyedét kidobom, mert annyira nem haladtam semmivel. Dolgoztam, későn értem haza, nem volt energiám, vagy szimplán elbeszélgettük/eljátszottuk az időt. De meglett. Spoiler: általában akkor dolgoztam a meglepiken, mikor ő elment aludni, azaz jó későn. xD
5-én, azaz szerdán mentem fel elé BP-re. Fura volt újra látni őt, de egyben jó is! Tudtam, hogy valószínűleg megint ezer évig nem látom, hiszen messze lakik tőlem. Ettől függetlenül a barátságunk szerintem napról-napra erősödik, de Trix, javíts ki, ha én tévednék.  A szokásos eltévedős ceremóniánkat megejtve sikerült eljutnunk a... jézusom, a nevét se tudom. Mindegy, nagy épület, mindenféle bolttal, vendéglővel, mozival legfelül... lövésem sincs most, mi a neve, úristen. xD Na mindegy. Körbejártuk, megint végigdumálva az egészet, így nem is figyeltük, hova lehetne beülni. Aztán elmentünk egy hely mellett, ami jó lett volna, de úgy voltunk vele, hogy majd visszafelé. Nos, végül egészen máshova ültünk be kávézni, majd indultunk vissza a buszhoz. Kellett a hazai terep, hogy elkezdődhessenenek a közös napjaink. Véleményem szerint az első esténk sikerült a legeslegjobban. Nagyon-nagyon jól éreztem magam és nem az ajándékok tömkelege miatt, hanem a hangulat miatt. Szerintem rég nevettem annyit, mint azon az estén. Persze, az a kevés pia mennyiség is rásegíthetett, de végül is az csak csokilikőr volt. Nem nagy dolog. Szóval... egy élmény volt. Egyébként az ajándékok közül azért kiemelnék párat, ami nagyon-nagyon tetszett és amit különösen értékelek. A közös bakancslista. 93 dolgot írt össze Trix és persze voltak köztük vicces, nem komolyan gondolt dolgok, de a többségében nagyon benne lennék és remélem, hogy minden nekünk kedvez majd és véghez visszük a listát. Be is fogom gépelni magamnak, hogy lássam, mik vannak tervben. Ez az ajándék számomra amúgy valami olyasmit jelképezett, hogy... hosszútávú lesz a mi barátságunk és bízom benne, hogy semmi és senki nem szakít el minket. Hiszen te vagy a legjobb barátnőm (egy időben le akartam szokni erről a kategorizálásról, nos, ...eddig ment xD) és mindig szükségem lesz rád.  A másik, amit szintén értékelek, az a levél. Bár mindig írunk egymásnak, de... nem tudom, ezt nagyon megszerettem magunkban? Bennünk? Hogy mondjam...? xD Szóval, hogy mindig írunk. A többi ajándék közül még a macit emelném ki, Blairt...  Imádom! Azóta vele alszok... bár ezt tudod. A többit már nem emelgetem itt ki, de mindent nagyon köszönök és nem is tudom, mivel érdemeltem ki annyit mindent, amit kaptam. Aranyos vagy nagyon, imádlak!  Ugyanakkor remélem, hogy az általam készített és vett meglepetések is hasonló örömöt váltottak ki belőled. Mindennel sokat dolgoztam és szívemet-lelkemet beletettem, különösen abba a dobozkába. Egyébként tényleg úgy akartam elkészíteni, mint a videóban, mármint, hogy plusz lapokat beleragasztani és még több képet belerakni, de... ezzel utolsó este lettem kész, így már nem próbálkoztam meg vele. Amúgy, ha még lett volna időm rá vagy kreativitásom, akkor a fotók mögé csempésztem volna egy-egy apró levelet, jókívánságot is... illetve ez volt a tervem, de végül ide sem jutottam már el. Tehát, sokkal jobb lett volna, ha... ügyesebb vagyok. De remélem, ígyis tetszett. :3 A többi ajándékról nem ejtenék szót. Tehát az első este erről szólt, itt a nagy karácsony előtti lázban. Játszottunk felelsz és merszet is, ami mindenféleképpen vicces volt, de... legközelebb összeszedem a gondolataim ehhez a játékhoz, meg gyártok előre kérdéseket és meréseket... xD így kicsit döcögősen ment, de vicces volt. Nem voltunk fent túl sokáig, mert a magam részéről fáradt voltam, így ha jól rémlik, olyan fél 1 fele mentünk aludni.
A második nap... nos, nem mondhatom, hogy nem aludtuk ki magunkat, ugyanis délután fél 2 fele keltünk, ha minden igaz. Így egy gyors reggeli után útnak indultunk a városba, mert hát előre megbeszélten mozizni akartunk. Tehát bemutattam Trixnek a csodás mozinkat, ami... ugyebár hagy némi kívánnivalót maga után. (Ki tudja, meddig és milyen formában működik ez még. xD) Amúgy a Grinch-et néztük meg, az új animációs mivoltában és... nos, aki szerette a régi, Jim Carrey-s változatot, az élőszereplőset, az ne nézze meg, vagy ne várjon túl sokat tőle. Sokmindent megváltoztattak és szerintem nem lett a legjobb. Karácsonyi mesének elment, a hangulatot adta, de nem úgy, mint az elődje. Mozi után még beültünk a munkahelyemre egy Baileys-re, forrócsokival... vagyis, fordítva. Forrócsoki baileys-el a hivatalos neve. Épp nem voltak túl sokan, így egész jó volt. Megmutattam Trixnek, hol melózok nap, mint nap, meg úgy nagyjából a kollégákat, ilyesmi. (Ekkor amúgy gondolkodhattam egy pincéri álláson is, mármint ott, a kávézóban, ahol dolgozom, de azóta végül döntöttem és inkább a nem irányába, habár nem a munka miatt. Egyszer mindenképp ki akarom magam próbálni pincérként, szerintem tanulnék némi... hmm, kiállást? Meg szednék önbizalmat is, ami nem ártana.) Ezután mentünk haza, ahol anya tartott szóval minket. Szó szerint. Először a filmről kérdezgetett minket, majd a nappaliban kötöttünk ki mindhárman, plusz Marley... és beszélgettünk. Illetve többnyire Trix és anya, de nekem mindig öröm látni, hogyha a barátnőm és az édesanyám elbeszélgetnek egymással. Később anyának mennie kellett aludni, ugyanis ő másnap dolgozott. Így hát átvonoltunk Trixel a szobámba, ahol... nekiálltunk sorozatozni. Meg filmezni. Ezen az estén voltunk fent a legtovább, mert valamikor hajnal 3-4 fele feküdtünk le aludni.
Harmadik napra pedig egészen más volt tervezve, de felborult az egész rendszer... mamámhoz kellett menni, meg aznap jött haza apám is. Szóval, nála töltöttünk pár órát, iszogattunk, beszélgettünk, azaz mamám többnyire mesélte az ilyen-olyan dolgait. Utólag belátom, hogy ezúttal talán hiba volt ez a féle találkozó, de már utána vagyunk... ...és a negyedik nap is mentünk hozzá.
Az utolsó nap pedig, mikor Trix hazaindult, már nem volt sok időnk. Még beültünk egyet teázni a melóhelyemre, majd a buszhoz kísértem. Akkor és ott felvetődött bennünk egy új találkozó gondolata is, miszerint milyen jó lenne együtt Szilveszterezni  de ez azóta totálisan meghiúsult. Béna beosztás... de... jövőre nem engedek belőle. Jövőre mindenképp az én Trixemmel akarok átlépni az újévbe. 
Egyébként kicsit szomorú vagyok. Egyrészt, mert hazament, másrészt, mert... így, hogy a Szilveszter nem jön össze, így esélyesen sokáig nem fogom őt látni. A márciusi külföldi úttal elmegy a szabim egyik fele, áprilisban pedig kezdődik a fagyi szezon, s mint tudjuk, fagyi szezonban szabadságot nem is tudok kivenni. Max napok átpakolgatásával, de őszintén szólva, múlt nyáron is baromira húzós volt 2 napnál többet lenyomni egyhuzamba... bár, ha más mód nem lesz és kollegina is belemegy, úgyis kapni fogok az alkalmon.

Teháááát... egy szó, mint százezer... én nagyon hálás vagyok, hogy Trix velem volt. Nem akarok nyálas lenni vagy egyebek, de én úgy érzem, hogy minden találkozó egyre inkább erősíti a kapcsolatunkat, egyre többet tudok róla, s egyébiránt napról-napra közelebb érzem magamhoz. Nem engedlek el soha, Trix. Te vagy a legjobb.