Beauty or Beast • Szépség vagy Szörnyeteg
Never Let Me Go
 
Holding On & Letting Go

Mindenkiben ott lakozik a jó és a rossz. Az már csak a saját döntése, hogy melyiket engedi előbújni. Az a legjobb, ha megtalálja az egyensúlyt: tudja, mikor legyen jó és mikor lehet egy icipicit rossz. Kis kitérő után rátérnék arra, hová is tévedtél. Egy 25 éves lány kastélyába léptél be, egészen pontosan. Az utóbbi időben kissé elveszítettem önmagam, nem igazán találtam sehol sem a helyem, többnyire érzelmileg padlón voltam, de egy ideje úgy érzem, megtaláltam a kiutat ebből a reménytelenségből. Ezért is született meg ez a blog, ahol újra szárnyra kaphatok. Mindig lételemem volt az írás és annak a legtöbb formája. Tehát nem adhattam fel egy hosszabb ihlettelenség miatt. Ha van kedved megismerni, nézz szét nálam, merülj el a gondolataimban a naplóm lapozgatása közben!

 
Feel So Close
„Senki sem tudja teljesen biztosan, milyen hatással van mások életére. Sokszor fogalmunk sincs. Mégis ugyanúgy cselekszünk.”

.•° A dolgok lassan változnak, mi pedig semmit sem érzékelünk belőle, csakis utólag, sok-sok idő elteltével...

2018.09.11. 23:34

.•° What the hell?!  Jó sokan jöttök mostanában a blogra. Wow, portállista 5. helyén vagyok. Köszönöm nektek, habár friss elvétve van. Nos, majd igyekszem hozni néhány bejegyzést, most vannak gondolataim, melyeket le akarok vésni nektek. 

2018.07.31. 2:23

.•° Asszem majdnem eltörtem a kezem. (Ne kérdezzétek, hogyan.) Nem kéne idegeskednem. Nem kéne, hogy bármi is érdekeljen. Vagy bárki. Magam vagyok, ennyi, nem?

2018.07.18. 23:28

.•° Inkább nem teszek semmit, minthogy negatív tapasztalatom legyen - ez vagyok én.  Nem mintha így nem lenne az egész negatív kihatású, de neeem baj.

2018.07.18. 21:15

.•° Meg kellene tanulnom végre, hogy soha ne bízzak senkiben. Legalábbis olyanokban semmiképp, akik friss ismertségek... de naivan mindig hiszek, bízok. Egyszer sírva téve magam vele.

2018.07.04. 23:18

.•° És vége... a koncertnek vége, a négy napomnak Stefannal vége.  Viszont szuper volt! Egy élmény - s ilyen élményekre mindenkinek szüksége lenne.  Amint tudok, bejegyzéssel is jövök, mert van mesélnivalóm!

2018.06.10. 14:54

.•° Fú, kezdek elzülleni. Hétfő este elmentünk munka után inni a kolleginákkal és hajnal fél 2-re estem haza, s másnap indulhattam dolgozni. Ki volt másnapos? Naná, hogy én.  Tegnap meg megvolt a születésnapozás anyáékkal. 

.•° Oh, btw, ma 1 éve, hogy megismertem az én Stefanomat. 

2018.05.24. 11:58

.•° Lesz közös tetoválás. 

2018.05.07. 15:50

.•° Nos, 6 nap meló... lássuk csak: 13,5 óra, 13,5 óra, 5 óra, 5 óra, 14 óra, 13 óra állás... soha többet ilyet.   (Mert ugye hosszúhétvége és ünnep ide vagy oda, vendéglátásban nincsen igazán szünet...) Úgy értem, muszáj a két nap hosszúzás után a 2 nap teljes szabadság, vagy konkrétan le fogok esni a lábamról. Lelkileg nem is fáraszt a dolog, csak fizikailag. Na, de majd belejövünk ebbe is. És ma persze vendégként mennem kell a melóhelyemre, hahaha. Mennyire felemelő ez a gondolat, ami azt illeti. 

2018.05.03. 14:02

.•° Amikor tényleg minden a szilánkjaira esik - de te nem változtatnál semmin, mert tudod, hogy akkor és ott, azokban a pillanatokban úgy cselekedtél, ahogy a szíved diktálta. A múlt nem megváltoztatható, a jelent meg el kell fogadni, nem igaz?
De az, hogy voltaképpen semmit nem csináltam és sorra kapom a negatív jeleket, hát köszönöm, biztosan kiérdemeltem valamivel, avagy rászolgáltam, de innen üzenném, hogy felőlem az egész életedből törölhetsz, minden emlékkel együtt, ha úgy óhajtod. A te boldogságod mindig is fontosabb volt nekem a sajátomnál, s ez most is így van... légy boldog.

2018.04.29. 13:13

.•° Nekem már nincs is szabadnapom kb. xDDD de nem baj, kell a pénz...

2018.04.27. 23:22

.•° Második igazi (számban harmadik) munkanap, 12 órával... leszakad a lábam, hulla vagyok. De muszáj volt még ideülnöm..... viszont most már alvás. Holnapra meg nagy hajrá nekem. 

2018.04.19. 23:33

.•° Első igazi munkanap 11 és fél órával pipa. Kemény dió lesz, ami azt illeti, főleg, ha már majd teljesen egyedül fogom csinálni. Nyitás, zárás, kassza, leltár, és így tovább. De nem adjuk fel... muszáj csinálni.  De azt le sem tagadhatom, hogy a személyes vonzvarázserőm azért nem hagy cserben. Úgy érzem, a főnököm bír engem, ami már félsikert jelent, nem igaz? 

2018.04.15. 23:12

.•° Inkább lépjünk tovább. Ez a véleményem a helyzetről: [Mi vagyunk a Grund!]. Holnap meló 10-től, de még csak pakolás. Holnap eldől, hogy mikor dolgozok. Szombaton remélem, most még szabad leszek. Muszáj. 

2018.04.11. 17:30

.•° Ismét egy dalt hoztam. ._. Emlékeztetett valakire, mikor anno elkezdtem hallgatni. Még most is. [Pink - What About Us]

"What about us?
What about all the times you said you had the answers?
What about us?
What about all the broken happy ever afters?
What about us?
What about all the plans that ended in disaster?"

2018.04.11. 15:58

.•° Csak egy dalt hagyok ma itt: [Imagine Dragons - Not Today]

2018.04.07. 0:59

.•° Dicséret nekem. Írtam bejegyzést. Kettőt. Meg egy régebbit publikussá tettem. Nézzétek a dátumokat. 

2018.04.05. 1:47

.•° Nagyon illendő volna már bejegyzést írnom, de valahogy nem visz rá a lélek. Nem tudom, miről írhatnék, ugyanis az érzelmek viharában és a személyes poklomban ragadtam. Izgin hangzik, ugye? 

2018.03.18. 13:05

.•° Régen voltam olyan mélyen, mint ahol mostanában vagyok... .__. közel a vég. 

.•° Hmmm........ ezt csak úgy...... itt hagyom: [Jasmine Thompson – Adore] & [One Direction – Change my mind]

2018.03.14. 17:00

.•° Még élek, ha érdekel valakit xD

2018.03.04. 18:52

.•° Feladom.

2018.02.24. 23:59

.•° Most komolyan elgondolkodtam valamin...

2018.02.22. 21:26

.•° Kiolvastam tegnap este a könyvet (fogfájás közepette). Öhm, WTF Hannah Baker... :'D hivatalosan kiakadtam.

2018.02.21. 13:55

.•° Holnap kiolvasom a 13 Reasons Why-t... nincs mese. Eddig két éjjel olvastam, megterhelt érzelmileg, de... be kell fejeznem.

.•° Apropó, rám tört a "nincs kedvem semmihez" életérzés... :'D de... muszáj csinálni valamit... olvasni mondjuk.

2018.02.19.23:02

.•° "Sosem tudhatod, mit gondol a másik. Sosem tudhatod, mit érez a másik. Sosem tudhatod, mi van a másik tettei mögött. Sosem tudhatod, mit váltasz ki a másikból. Épp ezért...
Ezért félünk. Félünk, hogy gondot okozunk. Félünk, hogy elveszítünk valamit. Félünk, hogy elveszítünk valakit. Félünk, hogy nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy szeretnénk. Egyszerűen félünk boldogok lenni. Falakat húzunk magunk köré, álarcok mögé bújunk. Így egyszerűbb. Könnyebb. Nem tudomást venni arról, ami van. Érzések, tettek. Kizárni, elzárni, lakat alá helyezni. Így talán megóvhatunk számunkra valami fontosat. Talán valakit. Előtérbe helyezve őt, aki fontos. Mert inkább így élsz, mint nélküle. Ez a döntésed."

2018.02.17. 23:05

.•° Boldogság van. Köszönöm, Stefan, azaz... 

 

2018.02.13. 12:32

.•° A törhetetlen is összetörhet olykor...

2018.02.10. 0:28

.•° Hmm, össze kell szednem magam és hétvégén mindent elintézni, megcsinálni, amit terveztem... 

2018.02.09. 12:27

.•° Nos, kivégeztem a sorozatot. Amint megemésztettem a látottakat, jövök némi véleménnyel, úgy magáról az öngyilkosság témával kapcsolatban is. Anno nem értettem, miért felkapott sztori, de őszintén szólva, mindenkinek látnia kellene... hogy elgondolkozzon.
.•° Be kell szereznem a könyvet... valamikor... Ez még ráér, ígéretet tettem.  Megkaptam. 

2018.02.02. 0:46

 
Eyes on Fire

.•° Január 15. ~ Hrau tali
.•° Január 17. ~ Reina tali
.•° Február 1. ~ Színház (Az üvegcipő)
.•° Február 16. ~ Hrau
.•° Február 17. ~ Színház (Judit)
.•° Február 19. ~ Színház (Valahol Európában)
.•° Február 24. ~ Hrau
.•° Április 17. ~ Anya, mama (csajos buli)
.•° Május 3. ~ Hrau
.•° Június 2. ~ 25 éves leszek oO
.•° Június 7-10. ~ Koncert + Stefan nálam lesz :3
.•° Július 14-17. Szabadság~
.•° Július 30. ~ Uszi~
.•° Augusztus 13-16. ~ Szabadság

 
The Hardest Part

Aktuális:

.•° 13 Reasons Why S02E00
.•° The Originals S05E06
.•° Shadowhunters S03 - félévad pipa
.•° Gossip Girl S03E00
.•° Supergirl S02E06
.•° Once Upon A Time S03E01
.•° Political Animals S01E04
.•° Pretty Little Liars S01E15
.•° Game of Thrones S02E01
.•° Riverdale S01E00 (újra kéne kezdeni)

Befejezett:

.•° The Vampire Diaries
.•° Constantine

Tervezett:

.•° Lucifer
.•° Supernatural
.•° The Tomorrow People
.•° Agents of S.H.I.E.L.D.
.•° Famous in Love
.•° Eye Candy
.•° The 100
.•° Beauty and the Beast
.•° Teen wolf
.•° Grimm
.•° The Walking Dead
.•° Stitchers

 
When You Sleep

Bloggerina: Elena
Kastély: Beauty or Beast
Megnyitott: 2017. január 8.
Külcsíny: Elena

 

 
The Other Side
Indulás: 2017-01-08
 

Song on Fire

Back to You

~vissza hozzád

   

S végre ide is elért ez az alternatív érettségi, mely egy kedves blogger fejéből pattant ki ebben az évben. Engem Thea hívott ki, ezúton is köszönöm neki, imádom őt ezért! 

Egy rövid magyarázat, hogy mi is ez az érettségi. Összesezn három tárgy van (random tények, emlékek, valamint fantázia) és mindhárom tárgyból 20-20 kérdés, azaz tétel született meg. Ahhoz, hogy a kihívottak átmenjenek, legalább tizet meg kell válaszolniuk tárgyanként. A kérdések közül szabadon választhatnak a vizsgázók (a tétel számát kéretik feltüntetni, mikor a választ írjuk).

Szabályok:

❖ Írj néhány kedves szót arról, akitől kaptad a kihívást. Ha nagyon szereted őt olvasni, belinkelheted a blogját is. (Fentebb már teljesítettem is ezt a pontot!)

❖ Nincs rossz válasz! (De van, ha én írom őket! Csak viccelek.)

❖ Illeszd be az eredeti kérdéssornak a linkjét, hogy a kihívottaid is tudjanak válogatni a hatvan kérdés közül. (Nehéz választani, nekem elhihetitek...)

❖ Hívd ki azokat, akiknek szívesen feldobnád a napját; vagy azt, akit a vizsgák közben megjutalmaznál még egy vizsgával! (Nos, ezt majd a poszt végén feltüntetem. Féljetek, bloggertársaim.)

Random tények

1. Melyik a kedvenc évszakod?

Erre a kérdésre sose tudok válaszolni... mindig az adott pillanat dönti el, hogy akkor épp melyik a kedvencem. De a tavaszt, azt hiszem, mindig szeretni szoktam. A virágok, a megújulás... ...egyedül az illatok azok, amik olykor kikészítik a szervezetemet, hiszen allergiás vagyok kb. mindenre. De ez nem von le semmit a tavasz értékéből. Egyébiránt az őszt is szeretem, kivétel a rengeteg esőt, ami lenni szokott... a tél... nos, mivel már ezer éve nem volt rendes telünk, így hagyjuk. De régen, emlékszem még az igazi hóra, amikor a hegyoldalról szánkóztunk le nagynénémmel - nos, akkor igazán szerettem a telet. Hiszen az igazi volt. Most meg... hát igen.

2. Mi a legfurcsább visszatérő álmod?

Hát, már nem visszatérő... régen volt az. Mindig azt álmodtam, folyamatosan, hogy zuhanok. Valahonnan. Fogalmam sincs, honnan és miért, csak ez maradt meg bennem és... úgy ébredtem fel, hogy belezuhantam az ágyamba. Aztán felriadtam. A szívem hevesen vert, mintha valóban történt volna velem valami. ... Azóta sem tudom, mik voltak ezek, avagy miért álmodtam ilyesmit... de bizarr volt és mindig megijedtem.

5. Van olyan könyv, vagy film, amit kötelezővé tennél az iskolában? Miért?

Amikor megnéztem, aztán elolvastam a 13 okom volt-at, arra jutottam, hogy ezt mindenkinek látnia, illetve olvasnia kellene, mert... habár nem minden épül fel benne teljességgel logikusan, avagy a főszereplő hölgy a végén... na mindegy, a lényeg, hogy szerintem sokat lehetne ebből a történetből tanulni. Ha nem is maga a történet, de amit átad. Az, hogy figyeljünk egymásra, nyújtsunk segítő kezet és ne nézzük levegőnek a másikat. Minden ember érez és szüksége van a másikra. Na és persze a pletykák...a rosszindulatú pletykákról talán leszoknának az emberek, ha tudnák, mit vonhatnak maguk után. Aztán lehet egyet és nem egyetérteni a választásommal.

6. Tejre a müzli, vagy müzlire a tej?

Határozottan müzlire tej.

12. Mi a legjobb és legrosszabb tulajdonságod?

A legjobbnak azt mondanám, hogy... nos, nem a "nyitott" a legjobb szó rá, de a lényeg, hogy érdeklődő vagyok mások irányába és akit megszeretek, avagy a szívembe zárok, azért képes vagyok bármire. Szembemegyek mindenkivel érte, kiállok mellette és így tovább. Van kitartásom ilyesmiben.
A legrosszabb pedig... hát, minden.

13. Ki a példaképed, és miért? Ha bárkit választhatnál, akivel leülhetsz ebédelni, őt választanád?

Nincs kimondottan példaképem. Mindig van valaki, akinek egy-egy tulajdonsága, vagy hozzáállása a világhoz tetszik és szívesen gondolkoznék, vagy cselekednék úgy, mint ez a személy, de... ez a személy nálam sosem volt állandó. S főleg nem híresség! Mindig a saját környezetemből nézek fel valakire.

14. Fagyi, vagy jégkrém?

Amióta fagyit árultam nyáron, nos... már inkább a fagyit pártolom, mintem a jégkrémet. De amúgy mindkettő finom!

15. Van olyan dolog az életedben, amit eddig soha nem mondtál el senkinek? (Ez egy igen/nem-jellegű kérdés, nehogy leírd magát a dolgot!)

Hmm..... nem. Szerintem nincs ilyen. *Erősen gondolkozik XD*

16. Napfelkelte, vagy naplemente?

Naplemente.

20. Szereted a tűzijátékot? Melyik volt eddig a legemlékezetesebb, amit láttál?

Imádom, nagyon szép! De... egy emlékezetes sem maradt meg bennem. Mindegyik szép volt a maga módján, de még nem láttam olyat, aminek minden pillanata beleégett volna a kis fejembe.

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ 

Emlékek

21. Melyik telefonod volt veled a legtöbb ideig? Melyikhez köt a legtöbb emlék?

Az előző telefonom... pontosan nem tudom, meddig volt nálam, de a kérdés első felét ne firtassuk, nálunk hamar cserélődnek a telefonok, mert szüleim gyakran váltanak. Aztán hozzám kerül általában egy használt, de ez nem von le az értékéből semmit. (Habár a mostani telóm vadiúj, én vettem, mert az előzőt, az egyik kedvencemet... nos, tönkrevágtam. Ideges voltam...). Tehát, a legutóbbi telefonomhoz elég sok emlék köt amúgy.

23. Van olyan kiegészítőd (óra, nyaklánc, karkötő stb.) amihez különösen ragaszkodsz? Miért?

Oh, én igazság szerint minden tárgyhoz nagyon tudok kötődni. De általában azokhoz jobban, amiket olyan személytől/személyektől kapok, akik nagyon fontosak nekem. S mondhat bárki bármit, nem szakad le rólam az adott tárgy - legyen nyaklánc, karkötő, gyűrű, vagy bármi egyéb. De amúgy jelen pillanatban egy nyaklánc és egy karkötő az, amit csak és kizárólag zuhanyzáskor veszek le magamról... :3

24. Mi volt a legszebb, vagy legmeghatóbb mondat, amit valaha mondtak neked?

Nem mondat volt, hanem egy levél. Szerintem annál meghatóbbat aligha mondott nekem bárki, s nem számít, hogy az a levél valójában mi is volt... attól még megérintett és a szívemig hatolt.

28. Mi volt általánosban a kedvenc online- vagy videojátékod?

Starhine. Nem tudom, emlékeztek-e rá, de én nagyon imádtam. A szöszi csaj volt a kedvencem, ő azt hiszem a második vagy... talán harmadik részben volt benne? De Lindát is imádtam, a szemüveges kis főszereplőt.
Online játékok közül meg a teveclubbot és a kutyavilágot nyomattam, vagy mi volt a neve... xD

29. Mi volt a jeled óvodában?

Szivecske~

30. Melyik volt életed legjobb bulija, és mi tette azzá?

Nem vagyok kimondottan bulizós alkat, sőt, szóval fogalmazzuk kicsit át a kérdést... a legjobb összejövetel, baráti találkozó, oké? Hmm. Nos, amikor felmentem először Pestre, hogy Reinával és Vikivel találkozzak, az baromi jó volt. Hajnal 3-kor úgy szóltak ránk a Salvatore bárban, hogy zárnak, menjünk már. Amúgy pont az tette széppé ezt az egész találkozót, hogy... életünkben először találkoztunk mi hárman. Fogalmunk sem volt, mi sül ki az egészből, nem tudtunk egymásról túl sokat sem, mégis úgy beszélgettük át az éjszakát, mintha ezer éve ismernénk egymást. Szerintem ez király dolog.

33. Sírtál már fiú, vagy lány miatt?

Nem is egyszer... "szeretek" sírni... :'D

35. Mi volt a legérthetetlenebb indok, amiért véget ért egy barátságod?

Hmm...... tulajdonképpen minden barátságom hülye indokkal ért véget, vagy szimplán egyik napról a másikra eltűnt az illető és nem beszéltünk többet. Passz, nehéz kérdés.

36. Mi volt az indok, amiért legutóbb letiltottál valakit?

Azért, mert zaklatott xDD illetve, kezdtem annak venni, merthogy először bejelölt, nem igazoltam vissza. Visszavonta, aztán újra bejelölt, nem reagáltam rá újfent. Erre rám írt, hogy mizu, mosolygós fejjel. És akkor tiltottam. Mit nem lehet azon érteni, hogy nem akarok vele kapcsolatba lépni?

40. Mi volt a legötletesebb nicknév, vagy felhasználónév, amit megadtál?

Nem mondanám ötletesnek, de az örök nevemet használom a legtöbb helyen: Eliffe. Ez a név már a részem és az is marad, még akkor is, ha itt most épp Elenaként tevékenykedem. Haha.

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ 

Fantázia

41. Mi az az esemény, amit a legjobban vársz? Hány nap van még addig?

Mivel egyetlen egy esemény van kilátásban, így ha akarnék se tudnék mást választani, de... mindenképpen a decemberi találkozót mondanám, amit Trix-el beszéltünk meg. 

42. Ha bármilyen frizurád lehetne, milyet választanál?

Szögegyenes - ugyanis... göndör a hajam. Vagy valami olyasmi. És borzasztó. Folyton vasalom, ami ugye roncsolja a hajszálakat. Amúgy, hmm, nem is tudom. Igazából ennyi a kívánságom csak. Egyenes haj. Ó, és hosszú.

44. Ha mindenképpen népszerű lennél a jövőben, de te választhatnád meg, mivel válsz azzá, mit választanál?

Az írással. Habár egyáltalán nem tartom magam jónak, de ha híres lennék, remélhetőleg úgy történne ez, hogy felfejlődök valami nagyon magas szintre, ami értékelhető lenne mások számára. xD

45. Ha írtál/írnál regényt, az miről szól(na)?

Tuti valami fantasy iromány lenne, szerelemmel és drámával...

46. Ha holnap azzal a tudattal ébrednél, hogy egyvalami megváltozott a külsődön, miben reménykednél, mielőtt a tükör elé állsz, és meglátod?

A fogaim. xDDD Borzalmasak. Ha azok rendben lennének, talán nem érdekelne a többi "gond", ami rajtam van.

47. Mi a célod a blogoddal? Mekkora olvasottságnál éreznéd azt, hogy ennél már nem szeretnél többet?

Nincs célom, sőt, szerintem már olvasó közönségem sincs, de nem zavar. Úgy értem, nekem a blog mindig is csak valami apróság volt. Annak idején azért kezdtem el, mert rengeteg minden volt, amit le akartam írni... vagy mert könnyebb volt blogon keresztül tudatni a barátaimmal, hogy gondom van velük. Lol. Igen, ilyen is volt. De hé, pici voltam, mikor elkezdtem a blogolást...
Mostanság meg amúgy elég keveset írok ide, szóval mi célom lehetne? Semmi. Szórakozás, kikapcsolódás... kis "én-idő", amikor szükséges.

51. Mi tesz egy barátságot igazzá?

Hát, szerintem nem az, hogy mióta ismered az illetőt, hanem az, mennyi mindent éltek át együtt, mennyire álltok egymás mellett... úgy értem, valóban kiálltok-e a másik mellett, jóban-rosszban, vagy pusztán csak szavak ezek? De amúgy, szerintem elég nehéz meghatározni azt, hogy mi a barátság és mi teszi igazzá... lehet, azt hiszed, hogy az a barátság igaz, de később rádöbbensz, hogy kamu volt az egész, vagy pusztán idővel félrecsúszott valahol a kapcsolat. De amúgy, a bizalom és őszinteség nagyon fontos alapja egy barátságnak.

53. Mik a feltételei egy működő fiú-lány barátságnak?

Oh, szerintem az, hogy mindkettőnek legyen párja. xD Szerintem nem létezik tiszta fiú-lány barátság. Én mindig koppantam legalábbis ebben a témában. Az egyik fél mindig érez valamit, még akkor is, ha nem mondja el a barátság megóvása érdekében.

55. Hogyan változna a világ, ha kiszivárogna, hogy tíz évünk van hátra egy meteor becsapódásáig?

Szerintem két verzió van. Vagy rettenetesen nagy káosz lenne és mindenki elkezdene lopni, csalni, és önmagát meghazudtolva kifordulna magából, mondván, úgyis meghalunk... és miért ne tehetne meg bármit?
Vaay a másik verzió, hogy mindenki elkezdi úgy használni az idejét, ahogyan kell. Kihasználni a perceket, élvezni a pillanatokat, kibékülni a régi ellenségekkel, feléleszteni régi kapcsolatokat, megbocsátani a bűnöket és így tovább... de a világ nem ilyen. Inkább az első verzió lépne életbe, szerintem.

60. Ha eltűnne a legjobb barátod, vagy barátnőd, hol keresnéd elsőként? Tegyük fel, hogy még nem terjedt el az internet, a telefonja pedig ki van kapcsolva.

Őszintén szólva, lövésem sincs, ugyanis nem tudom... még nem ismerem ennyire Őt ahhoz, hogy tudjam, hová menne. De az biztos, hogy nekem buszra kellene szállnom ahhoz, hogy egyáltalán eltaláljak hozzá. xD

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ 

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ 

Kihívottaim

Mint minden ilyen neten keringő kihívás végén... nos, itt is van egy lista, nevekkel, címekkel, akiknek tovább passzolom ezt a kis csekélységet, hogy ők se unatkozzanak. 

Reina - Csak, hogy a te blogod is fellendüljön... és vigyázz, értékelem a kérdésekre adott válaszaid, én leszek az érettségi elnök... 

❖ Viki - Avagy édes Carolineom... muszáj átpasszolnom a díjat, avagy az érettségit, hogy még egy kis munkával halmozzalak el. Kíváncsi vagyok a válaszaidra. 

Faye - Szintén zenész, avagy... hé, te is mikor blogoltál utoljára? Gyerünk, ne lazsálj. Úgyis szeretsz írni, hát lássuk a válaszaid... kíváncsian várom, feltéve, ha kitöltöd! 

Címkék: Kihívás
2018.10.17. 15:56, Elena

What About Us?

Mi van velünk?

   

Mostanában újra azt érzem, hogy kezd kicsúszni a kezemből az irányítás, vagy épp a talaj a lábam alól, vagy... hm, leginkább azt, hogy az univerzum próbára tesz. Ismét. Ahogyan mindig is szokott, időről-időre. Problémák a munkahelyen, vagy a magányosság érzése, amit mostanság túlontúl gyakran érzek. Nem tudom, mi kezdett el romlani, s miért is omladoznak kicsiny világom falai, de meg akarom állítani. Nem akarom azt a szívbemarkoló, fájdalmas érzést, amit az utóbbi napokban, sőt, leginkább utolsó két napban kerített a hatalmába. Semmi nem történt. Semmi gond nem volt, mármint kézzel fogható, mégis, a kedvem nagyon rossz volt. Most is az. Utálom azt az érzést, mikor indokolatlanul esek ebbe az... állapotba. Semmihez nincs kedvem. Sem írni, sem szerkeszteni, sem játszani, sem olvasni, sem semmi. Tegnap csak arra voltam képes, hogy sorozatozzak - az ágyból. Sosem szoktam onnan. Mindig gép előtt nézek bármit is, mert mellette én sok mással is szoktam törődni. De most nem. Nem volt kedvem. Szenvedtem, egyik helyről a másikra raktam magam. Nem találtam a helyem. Ma egy piciny fokkal jobb volt, de nem az igazi. Holnap pedig meló. De talán jobb is. Eltereli a gondolataimat mindenről, ami jelenleg olyan... rossz. Úgy értem, ha valamit csinálok, dolgozok, akkor kevesebb időm van a saját szomorúságom medrében elmerülni, nem igaz? S egyedül sem érzem magam olyankor. De most nagyon. Senki se vegye magára, tudom, hogy vagytok néhányan mellettem, de nem tehetek róla, ha ilyen gondolatok beférkőznek a fejembe, avagy a szívembe. Néha tényleg azt érzem, hogy senki sincs velem. Egyedül vagyok és minden terhet egyedül kell cipelnem, megoldanom, mert senki sem segít. Senki sem nyújtja a kezét, hogy kihúzzon belőle, csak maximum meghallgatja a siránkozásom és annyiban hagyja, hogy aztán a saját baját kezdje el nekem mondani. Én persze bárkit meghallgatok, bárkinek segítek, vagy legalábbis próbálok... aztán, fordítva ez már nem teljesen igaz. De nem panaszkodok. Mert most nincs is konkrét okom rá, csak a fenébe is! Mitől van rossz kedvem? Valaki árulja már el és csináljon vele valamit... ki kellene kapcsolnom az agyamat valahogy. Nem ivással. Bár az sem rossz módszer. Valakinek valami ötlet? Nincs? Remek.

Na, de inkább be is fejezem ezt a bejegyzést. Rég írtam, illett valami életjelet adnom, habár... legközelebb jobban igyekszem majd pozitívat hozni. Hiszen ki kíváncsi a panaszkodásaimra? Na ugye.

Címkék: Személyes
2018.07.07. 21:40, Elena

Scars

~hegek

   

"Barát az, aki akkor is velünk tart, amikor az egész világ ellenünk fordul."

Uuuuhhh és végre... megvolt a koncert, amire fél éve megvettem a jegyet. Azóta van tervezve maga a program, a 4 nap, meg a... minden. Stefan. Annyira boldog vagyok, hogy összejött a dolog! Minden szuper volt, hogy úgy mondjam. Jó, nem volt minden fixen leszervezve és vannak dolgok, melyekről itthon nem mindenki tud, de az más kérdés. Más téma. Egyszerűen néha jó csak úgy... kimozdulni, spontán végigcsinálni valamit. Na, de nézzük az elejétől. Egészen szerda estig nem volt fix, hogy hogyan is lesz a csütörtök, avagy maga a koncert napja. Annyi biztos volt, hogy Stefan a koncert után jön haza velem és vasárnapig itt lesz. Ennyi volt biztos. De aztán ahogy haladtunk előre az időben, nos, úgy lett kitalálva a dolog, hogy elsőként felmentem reggel Pestre. Nagy nehezen, szó szerint nehezen megtaláltuk egymást Stefannal. A másik oldalon mentem fel a metrótól, nem ott, ahol ő várt és vagy negyed órán át kerestük egymást. Vagyis én őt, mert ő egy helyben maradt, hogy véletlenül se kerüljük el egymást. xD Jó indítás, ugye? Aztán megtaláltuk egymást és indultunk is vissza hozzánk. Egyszerűen muszáj volt, hogy hazajöjjünk, mert le kellett pakolnia. Nem jöhetett volna a koncertre a bőröndjével, az a helyzet. Szóval utazgattunk. Sokat beszélgettünk. Az első talin sem volt semmiféle zavarom, igazából, de most még annyi sem. Mintha ezer meg egy éve ismerném, vagy annyit találkoztunk volna már. Na meg, azt így elöljáróban elmondhatom, hogy a négy nap alatt azért sikerült jobban megismernem őt. Jobban, mint eddig ismertem. És ez tök jó érzés.  Nos, hazajöttünk (hazasétáltunk a busztól). Marleyval rögtön összebarátkoztak, ami számomra kicsit sem volt meglepő. De tényleg. Akit én szeretek, azt Marley is szokta, így nem volt kérdés, hogy összehaverkodnak. Stefan gyorsan lepakolt a szobámban, meg átöltözött és hívtam is egy taxit, hogy kiérjünk a buszhoz, ami... vitt is minket vissza Pestre. Jahh, a kedvenc buszsofőrömet nem is mesélem....... hát én azt hittem, kinyírom magam már, komolyan. Egyrészt Stefan is szívatott, hogy jaj, én meg a sofőr... másrészt... az a sofőr... konkrétan folyamatosan flörtölt. És persze, hogy amikor jöttünk, amikor mentünk, mindkét alkalommal ő volt a buszon. S amikor leszálltunk Pesten, utánunk szólt, hogy: "Engem nem visztek a buliba?" Hát nem... :'D
Nos, hivatalosak voltunk egy találkozóra, még a koncert előtt. Egy szerepjátékos leányzó, akit... nem is tudom, hogyan nevezzek itt. Mondjuk Becks-nek, a karaktere után. Szóval elsőnek hozzá mentünk el, suliból ugrott ki pár percre, hogy összefussunk. Tényleg rövid volt, odaadtuk neki az ajándékot, megmutatta, merre kell mennünk, ha a Dürer kertbe el akarunk jutni és ment is vissza. Mi pedig a koncert helyszínére. Vicces volt, ugyanis egyrészt így sem voltunk biztosak abban, hogy jó felé megyünk-e xD másrészt Stefan az út egy részében belém kapaszkodott. Szegény, miattam szenvedett... én beszéltem rá arra a cipőre, vagyis magassarkúra, amiben jött... (igen, Stefan - de akit takar a név, az nyilvánvalóan nő xD) Na, a lényeg, hogy odaértünk, miután telefonon még kértünk segítséget Beckstől. Nos, nem mondanám, hogy sok VIP jegyes volt. Mert nem. Egyáltalán nem mondanám soknak. Voltak ismerős arcok is, de nem igazán mentem oda senkihez. Aztán megérkezett Viki is, róla tudtam, hogy jönni fog és már előzetesen mondtam is Stefannak. Lényegében Vikivel meg az ő barátnőjével voltunk négyesben így az este folyamán.
Nekünk, VIPeseknek korábban kellett amúgy megjelenni. Már fél 6-kor. 6 után pedig találkozhattunk Michael Malarkey-el.  Na jó, először egy férfi jött be és mondta el, hogy mit szabad, mit nem, meg hogy a TV show-ról semmit se kérdezzünk, hiszen ez a zenei karrierjéről szólt a koncert, nem a Vámpírnaplókról. Pedig... ahw, Enzo. A magam részéről mindig szerettem Enzot. Vagyis az elején nem, de ahogy megismertük a történetét, úgy megkedveltem. Lényegtelen. Nos, a beszélgetés után kaptunk autogrammot!  Aztán lehetett fotózkodni. Vagy egyénileg, vagy csoportosan, ezt mi dönthettük el, de mindenképpen egy fotót kaphattunk. Én mindenképp úgy akartam, hogy együtt menjünk oda Stefannal, s ő beleegyezett, így lett egy közös fotónk Michaellel, hármasban. Ahww. Azért durva volt ennyire közel lenni hozzá, meg úgy az egész... a hangulat, meg minden. Nehéz elmondani szavakkal.
Aztán búcsút is kellett vennünk tőle. Úgy értem, még mielőtt a valódi koncert elkezdődött volna, egy amolyan vendégelőadó jött a színpadra. Amúgy, második sorban voltunk, tehát baromira közel a színpadhoz. Amíg vártunk, addig a lányokkal ittunk egy-egy pohár vagy épp üveg valamit... csak hogy megalapozzuk a helyzetet, vagyis a hangulatot. Nos, amint megjött Michael, beindult az igazi buli. Még videóra is sikerült felvennem, ahogy besétált a színpadra.  Azért szögezzük le, nem ismertem túlzottan Michael dalait. Inkább azért akartam a koncertjére elmenni, mert hát ő volt Enzo és úristen. Nos, most már a zenéjét is szeretem, be kell vallanom. Igazából az egész koncert szerintem piszok jó volt. Nem számítottam arra, hogy ennyire hangulatos lesz az egész. S nem csak azért, mert VIPesek voltunk, vagy mert majdnem első sorban voltunk... na jó, de, ez is közrejátszott. Megadta az alap élményt, amit egyikünk sem fog elfelejteni. Ahogy azt sem, hogy beugrott a tömegbe és elszáguldozott közvetlenül mellettem, aztán Stefan háta mögött és vissza a színpadra. OMG! Ez volt aztán a váratlan lépés tőle, de tényleg. Állítom, még az egyik szervező vagy nem tudom ki is meglepődött, olyan értetlen fejjel sietett Michael után.  Vicces volt.
Ahogy pedig vége lett a koncertnek..... nos, jöhetett az éjszakai élet. Úgy értem, nem volt szállásunk. Felmentünk úgy Pestre Stefannal, hogy tudtuk, nem lesz hová mennünk. Hiszen kora reggel, hajnal 5-kor indult az első busz haza - hozzánk. Igazából.. elvoltunk. Sétáltunk a városban, beültünk ide-oda meginni valamit (bár a Salvatore bár, ahol tavaly voltunk Reináékkal, az most csalódás volt, nem is voltunk ott sokáig xD). Láttunk egy hírességet is, avagy celebet... mindenki számára ismerős bizonyára Dombóvári István neve. Nos, őt láttuk. Meg ő is látott minket.  Látta, hogy szerencsétlenkedünk és nem merünk odamenni hozzá. Azt is látta, hogy utána az út túloldaláról bámultuk, majd azt is látta, hogy visszamentünk oda, ahol volt... aztán felszívódott. Megjegyeztem Stefannak, hogy na, biztos azt gondolta, hogy végre eltűnt ez a két lány és gyorsan leléphet addig. Jah, meg amúgy bementünk mosdóba ott, ahol ő volt. Mármint ő kajált, hajnal 2-kor, mi meg ugye a városban lézengtünk... khm.
Ezután... azt hiszem, ezután mentünk és vettünk pizzát, hogy legyen bennünk némi étel is. S olyan 3 fele döntöttünk úgy, hogy ideje megkeresni a Népligetet. A helyzet az, hogy... inkább ezt nem is részletezem. Csak annyit mondok, hogy soha többet GPS. Vagy annyira pontosan írom be a helyszínt, hogy... nem is tudom. Bahh. Mindegy, egy órán át biztos a rossz helyen voltunk, mire rájöttünk, hogy merre kell menni. Közben a telefonom 2x lemerült. De volt nálam ilyen hordozható töltő... azonban harmadiknak már aggódtam, hogyha lemerül, soha az életben nem találunk el a buszpályaudvarra. Na mindegy. Nos, a hajnal 5-ös buszt nem is értük el, de 5 percen múlt. Végül a későbbivel indultunk haza, 6:10-kor, ha jól emlékszem.
És lényeg a lényeg, 8 fele értünk be a városba. A buszon én aludtam szerintem vagy 20 percet, vagy fél órát, megszakításokkal... elfoglaltunk Stefannal a busz hátsósorát. xD Azt hiszem, mindketten kellőképpen ki voltunk ütve - én csütörtök reggel 7 fele keltem, ő hajnal 4-5 (?), s azóta nem aludtunk. Gondoljatok bele. Az én szervezetem már ordított azért, hogy aludjak. Nos, hazaértünk olyan... fél 9 fele talán. Egy gyors zuhany, aztán dőltünk be az ágyba, bár Stefan elmondása szerint fent tudott volna maradni. Na én nem.  A péntekünk amúgy ebből állt. Pihenésből. Tudom, hogy ilyen tekintetben rossz házizadga voltam, mert Stefan délután/estefelé már bőven volt olyan állapotban, hogy mehettünk volna erre-arra, sőt, ő akart is volna, de én... esküszöm, az is fizikai fájdalmat okozott, hogy egyik helyről a másikra átmásztam. Én kivoltam. Szóval, Stefan, ezúton is sajnálom, hogy a péntekünk ilyen "mehh" lett. 
Ám szombatra volt programunk. Meglepő vagy sem, de mamámhoz voltunk hivatalosak mindketten. Annyit meséltem már Stefanról neki, hogy úgy voltam vele, mindenképp bemutatom őket egymásnak. Nos, a lehető legjobban sült el a találkozó. Olyannyira, hogy az egész napot ott töltöttük, iszogattunk, beszélgettünk, nem is keveset, sőt, elmentünk együtt sétálni is. Egyszerűen jó volt. Mamám az unokájává is fogadta Stefant a végén, annyira jó volt az egész.  Örülök, boldog vagyok, hogy ennyire megvolt köztük az összhang meg minden.  Ugye mamámnak folyton úgy meséltem Stefanról, hogy mennyire zárkózott és hogy velem is nehezen találkozott, stb. Most azért... vagyis azóta változott a helyzet és ezt mamám első kézből tapasztalhatta meg.  Elindultunk haza. Stefan sokat mesélt, azt hiszem, ekkor nyílt meg nekem... hmm, nem is tudom, hanyadik alkalommal. Nem sok. De örültem, hogy beszélt és megtudtam dolgokat róla. Arról, hogy ki ő, vagy miket is tett, milyen is ő. S mindegy, mik azok a dolgok, amiket mondott. Ugyan úgy gondolok rá most is, mint előtte.  Szóval, hogy is volt...... soha nem szabadulsz tőlem!? Készülj fel és fogadd el, Stef.  Hazaérve folytattuk a beszélgetést, meg szó volt a játékról is, tervekről, meg mindenféle dologról.
Hajnal 1 fele feküdtünk le, ha jól rémlik. És ez volt végül is az utolsó közös esténk, hiszen másnap, azaz vasárnap már indulnia kellett haza. Ám délelőtt még átmentünk vásárolni, meg apával elugrottunk mamámhoz egy kávéra. Aztán itthon is ittak még egy kávét apával. Haha. Legközelebb lesz közös témájuk, ami azt illeti. Apa fegyver gyűjteménye meg a kard a falon... nos, igen, sokaknak tetszik. Olyan családias volt az egész amúgy, vagy nem is tudom.  S végül apával kivittünk kocsival Stefant a buszhoz... 
Apa azon nevetett a kocsiban, hogy alig szállt fel Stefan a buszra és indult el, máris pötyögtünk egymásnak. Rám nézett és kérdezte: "Máris hiányoztok egymásnak?" Hát most na. És ha igen? xD
Nos, nagyjából így teltek el a napjaink. Szerintem egy élmény volt és ismétlős, mindenféle tekintetben, vagy értelemben. Örülnék, ha még lenne lehetőségünk találkozni, többet és többet, sőt, annál is többet.

Köszönöm, Stefan,
ezt a négy napot!

2018.06.17. 23:52, Elena

War of Hearts

~szívek háborúja

   

Megkaptam az első fizetésem! Nos, azt nem írom le, mennyi, de félhónapra ez... wáó! Máshol nem keresnék ennyit, az egyszer biztos. Habár meg is dolgozom érte rendesen, a napi 13-14 órák garantáltan megvannak, de hát istenem. Ilyen az élet, nem igaz? Dolgozunk, mert muszáj, szükséges, ezáltal pénzünk van, s élni tudunk. Bár most belegondolva, nincs időm elkölteni sem a megszerzett vagyont - ám ez koránt sem baj. Nemsokára jön a június, a születésnapom, na meg a koncert maga és Stefan drágám, szóval nem is baj, ha félre tudom tenni a pénzt. Igaz, volt egy röpke gondolat a fejemben, miszerint a héten leugrom Stefanhoz, ha már megjött a fizum. (Nagyon nehezen bírom ki, hogy végül is ne menjek, mert nagyon hiányzik és látni szeretném már őt.)
Azt viszont nem mondom, hogy minden napom egyszerű és hű de klassz. Imádom a munkám, a főnökasszonyt, de néha valóban nehéz és néha úgy érzem, hibázom és képtelen leszek megfelelni annak a képnek, melyet a főnökasszony szeretne. Például... aki ismer, azt tudja, hogy nem vagyok egy vezető-főnök típus, ergo, én nem dririgálok senkinek, hogy hé, figyeljél, tedd arrébb azt az asztalt, töröld le, pakold ide, pakold oda, stb. Még akkor sem, ha épp betanulni van mellettem valaki. Inkább én vagyok az, aki megmozdul, ösztönszerűen és teszi a maga dolgát. Csakhogy ezzel az, aki mellettem van betanulni, nos, nem tanul semmit. Tudom, rájöttem, tisztában voltam vele, csak... na. Nem dirigálok. Nem főnökösködök mások felett. Megszoktam, hogy mások vannak úgymond felettem, s nem fordítva. Mit akarok ebből kihozni? Volt egy lány mellettem szerdán. Betanulni. 5 órán keresztül volt velem, s mindent elmondtam neki, amiz csak tudni kellett, kezdve azzal, hogy nem lehet nálunk a telefon, bezárólag azzal, hogy a standolás hogyan is működik, stb. Magyarul elméletben mindent átadtam neki, csak gyakorlatban maradtak el a dolgok. Nem "parancsolgattam" neki, hogy teszem azt, töltse fel a tölcséreket, vagy törölje le az asztalokat, vagy seperjen fel és a többi. És ez baj volt. Főnökasszony finoman, egyébként erre majd kitérek jobban, közölte is velem, hogy ez így nagyon nem volt okés, de látni akarta, mit és hogyan adok át az újoncnak. Hivatalosan mondhatjuk, hogy elbuktam a megmérettetést, s nagyon szarul is éreztem magam miatta. A főnökasszonyom egy olyan főnök, akinek... hogy mondjam? Meg akar felelni az ember. Jó akar lenni a számára. Mert... mert tudod, hogy bízik benned, számít rád, felemel a porból, hogy egészen konkrét legyek. Még ha le is csesz valami miatt, kb. úgy teszi, mint anya. Egy pillanatig tart az egész, de utána visszaemel és újból beléd veri az önbizalmat. S erről beszéltem vele is. Mondtam neki, hogy lehet, első beszélgetésünk alkalmával nem említettem, de hogy nekem rohadtul nincs önbizalmam. Erre fel azt mondta, hogy pedig már attól lehetne, hogy engem választott. Ugyanis ő nem akárkiket vesz fel ide. És ez nagyon jól esett. Nem tudom, hol tanulna, hogyan is kell jó főnöknek lennie, de szerintem remekül csinálja, amit csinál. Sőt, ő nem is főnök, hanem vezető. Ugye van az a táblázat... azaz ez itt ni: [kattints]. Nos, az én főnököm, avagy vezetőm ilyen... és kár, hogy nem mindenki ilyen, mint ő. Szóval, volt egy álmatlanfélés éjszakám, másnap pedig a fentebb leírt beszélgetés, avagy szóváltás történt meg. Tehát ilyen az, amikor valaki valóban bízik benned, a képességeidben, s nem adná másnak a feladatot, csak azért, mert van egy-két rossz napod? Nos, igen. És ez igazából baromi jó érzés. S pont emiatt nem akarok csalódást okozni.

Jaj, úgy néz ki, lesz egy tetoválásom. Régebb óta akartam már, de csak most alakult ki bennem a végső formája a dolognak. Méghozzá úgy, hogy nem egyedül hajtom végre eme tettet, hanem Stefannal. Bár nem hittem, hogy ilyen egyszerűen belemegy majd, de örültem neki nagyon! Régóta tetszettek a Shadowhunters rúnák. Annyira szépek, formásak, mutatósak. Ha tehetném, több rúnát is magamra varratnék, de egyelőre egyet akarok mindenképp: a Parabatai rúnát, párban Stefannal. Hogy mi ez a rúna? Annak, aki nem ismeri a SH világát, annak íme:

A Parabatai kapcsolat két árnyvadász közötti szövetséget jelenti, amely egy életre szól. Két olyan árnyvadász lehet parabatai, akik közelebb állnak egymáshoz, mint a testvérek.

Ó, és még a Parabatai esküt is bemásolom, mert... mert.

"Akárhová mész, veled tartok,
ahol meghalsz, ott halok meg én is,
s ott lesz a sírom.
Az Angyal úgy bánjon velem, mint veled, nem különbül.
Ne válasszon el minket más, csak a halál."
Címkék: Személyes Barátok
2018.05.11. 13:48, Elena

Pretty Pimpin

~csinos pimpin

   

Régóta terveztem már, hogy levések ide néhány sort, de valahogy az agyam nem volt erre képes, s a kreativitásom is elhagyott, már ami a szavakat illeti. Nos, dolgozom. Lassan megjön az első fizetésem is, s nem mondom, hogy nem dolgozom meg érte, ugyanis... reggeltől-estig teszek azért a pénzért, amit majd kézhez kapok. Durva. Ugyanakkor a kolleginám nagyon jó fej, aranyos, kedves csajszi, kicsit hasonlítunk is egymásra, legalábbis szerintem. Két napos váltásban dolgozunk, így azért eléggé elviselhető a dolog. Hiszen, mire belelendülünk a munkába, jön is a szabadnap. Ugyanakkor, mire elkezdem élvezni a szabadnapot, már mehetek is dolgozni. Haha. Mindennek van hátulütője. Az, hogy reggel 8-tól este 9, vagy rosszabb esetben 10-ig dolgozom, azért elég húzós, így végiggondolva. A délelőttjeim általában laposak, s nincs sok vevő, ám délután beindul az üzem és van, hogy egyszerre egy kisebb tömeg is ott tornyosul a fagyizó előtt. Nehéz és nagy felelősség amúgy ez az egész. Nem hittem, hogy ennyi teher van egy fagyizó körül - de tévedtem. Az egész kis bódé az én felelősségem, a pénz, a visszaadás, a fagyik rendezése, leltározás minden este, takarítás, a fagyizó előtti placc, avagy tér rendben tartása, asztalok-székek kipakolása minden nap, stb. Nagyon sok feladat, de... hogy mondjam. Amikor odamentem és a nyakamba zúdult minden, akkor eléggé ijesztő volt. Mostanra viszont kezdek belejönni, szerintem. Nem mondom, hogy nem vétek még hibát olykor, de haladok. Kis lépésekben, de... megyek előre. S azon gondolkozom, hogyha ez a munka nem ad nekem önbizalmat, s nem tanulok itt talpraesettséget, akkor sehol. Amennyi emberrel naponta találkozok... nos, mindenből kijár. Vannak kedvesek, aranyosak, cukik, de vannak bunkók is, nyilván. Sőt, van, aki be is szól, ha olyanja van. De hát ugye a vevőnek mindig igaza van - legalábbis nem rendezhetünk balhét, avagy éppenséggel jelenetet. Mondjuk, a legtöbb vevőnek az a baja, hogy jaj, milyen kicsi gombócot kapnak - míg a másik helyen mekkora. Na, de ez nem is tartozik ide, hiszen mindennek megvan az oka, ennek is.
Összességében jó tehát ez az egész, csak a szabadidő kérdés az, ami kényes. Minden este, munka után hullaként érek haza, 11 fele. Bár van, mikor így is képes vagyok még gép elé ülni, hogy kikapcsolódjak. Egyébként rájöttem, hogy nekem erre szükségem van. Legalább 1 órára, hogy elmerüljek a saját világomban, legyen szó egy sorozat részről, vagy csak körülnézni neten, hogy kivel mi újság. Vagy beszélni egy sort valakivel. Nos, igen... ha ez nincs meg, akkor hisztis tudok lenni. (Mint pl. valamelyik nap, mikor nem volt net, mire hazaértem... mondom, csodálatos, köszönöm szépen.)

Egyébiránt... igen, a héten elvileg megkapom a fizetést, s első dolgom lesz elmenni ruhát venni. Ugyanis még pár hónapja eldöntöttem, hogy veszek valami csinosat a koncertre. Nem tudom, összejön-e az elképzelésem, de mindenképp akarok valamit... és kéket. Vagy valami nyárias szín. Bár, ha valami fekete színű holmit találok, akkor... nos, azt fogom megvenni. (Ó, igen, kolleginám megjegyezte, hogy mennyire imádom a feketét, merthogy mindig abban lát és olyan vagyok, mint egy vámpír... haha. Nem baj, igaza van. Aztán megkérdezte tőlem valamelyik nap, hogy van-e más színű ruhám a feketén kívül. Megnyugtattam, hogy van.)

Ohhh, és szerintem én most elmegyek sorozatozni... ugyanis Stefan ajánlott egyet, ami nagyon tetszik: Constantine. Démonos, ha valakit esetleg érdekelne a dolog. 

Címkék: Személyes
2018.05.07. 13:53, Elena
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

A végtelen szeretet az egyetlen igazság, minden más illúzió.    *****    Ha sok mindent tudni szeretnél és válaszokra vársz látogass el oldalamra!    *****    SZEREPJÁTÉK - Csatlakozz közénk és légy részese egy kalandnak - FRPG - Még nem késõ csatlakozni - SZEREPJÁTÉK    *****    VANESSA HUDGENS - A LEGNAPRAKÉSZEBB MAGYAR RAJONGÓI OLDALAD A TEHETSÉGES ÉNEKES-SZÍNÉSZNÕRÕL - VANESSA HUDGENS    *****    Ipari elektronkia szerviz, villamos kéziszerszám javitás, érintésvédelmi felülvizsgálat. elektronika-szerviz.gportal.hu    *****    Minden lány egy kicsikét királylány, minden Fiú kicsit hõs lovag. - FRPG    *****    | WATTPAD | Egy neves gimnázium, egy gazdag, arrogáns srác és egy ösztöndíjas lány nem mindennapi szerelme | WATTPAD |    *****    Szerepjáték – Csatlakozz közénk, és részese Te is a kalandoknak - FRPG    *****    Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs. - Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs.    *****    Nincs Új Poszt Cousin & Best Friend & A Lot More    *****    az új élet reményében, hajózz    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér    *****    csillagütközés marcangolta nász    *****    Katt!Katt!Katt! Lépj be a galopp versenyparkunkba! Katt Katt!    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér- Te ki leszel ebben a csavaros Történetben? - SZEREPJÁTÉK    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel fûszerezett olvasztótégelyben?    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel fûszerezett olvasztótégelyben?    *****    Vörös sziluett az emlékvárban    *****    'cause I am only human