Eltűntem. Megint. Tudom, hogy szégyellnem kéne magam, de nem teszem. Jó most így, hogy nem itt lógok folyamatosan, másrészt, amúgy sincs miről írnom. Amiről lehetne írni, arról meg tulajdonképpen nem szabad. Változás. Mostanában rádöbbentem sok dologra magammal kapcsolatban, amik bizonyos téren megváltoztattak. És leginkább ebben a változásban vagyok benne, hogy úgy mondjam. Ennek a feldolgozása alatt vagyok, vagy épp... nos, megértése alatt. Tudjátok, néha az ember nem egészen érti, mi is történik vele pontosan. De előbb-utóbb csak össze tudja rakni az ember a kirakóst, nem igaz? Én is erre várok. Bár, ha össze is rakom, akkor is teljesen lényegtelen az egész. De erről most bővebben nem is írnék. 
Közeledik a karácsony, emberek! Jó, előtte a Mikulás... Nos, belegondolva, hogy hány embernek, hány barátomnak akarok készülni valami aprósággal és csecsebecsével... jézusom. Adjon valaki pénzt erre, de tényleg! Még mindig mosolygok saját magamon, azon, hogy amit tavaly Szilveszterkor megígértem magamnak, azt nagyon durván betartottam. Sőt, még túl is teljesítettem azt a szintet, amire gondoltam. Szóval, igen, sok barátnak készülnék szívem szerint apró meglepetéssel, de lövésem sincs, mi lesz belőle. Lesz-e egyáltalán valami belőle. De igyekszem.

Ahw, elkezdtem az Once upon a time-t! Imádoooom!  Eddig is érdekelt, de aztán végre rávettem magam és belevetettem magam a sorozat nézésébe. Nem bántam meg. Mindjárt kivégzem a második évadot, valószínűleg még ma vagy talán holnap. De aztán jön a következő! Sok karaktert szeretek belőle, nem tudnék dönteni, de az elsődleges shippem azt hiszem, Belle és Zörgőfürge lesz, páros téren. Azt hiszem, nem is kell meglepődni a miért-en. Elvégre... hahó! Szépség és a Szörnyeteg! Azt hiszem, ettől képtelen vagyok elszakadni. Meglátni valakiben a jót, vagy épp előhívni belőle a jót... még akkor is, ha az a valaki egy szörnyeteg képét akarja mások felé mutatni. Még mindig imádom ezt az egészet. 

Na, de most zárnám is a soraimat, hisz mint látszik, tényleg nem volt semmiféle témám, azonban nem akartalak titeket teljes mértékben életjel nélkül hagyni. Legyetek jók! Vagy rosszak... ahogyan jónak látjátok!

Visszadobtak nekem néhány labdát, amit illik lecsapni, avagy megválaszolni a kérdéseket. Köszönöm mindenkinek a jelölést! Lányok, imádlak titeket! 

Reina kérdései

1.) Hiszel a sorsban? Abban, hogy az életedben semmi sem véletlenül történik? Hogy az emberek sem véletlenül jönnek és mennek?
Még szép, hogy hiszek. Minden okkal történik - ok nélkül semmi sincs. Ezt még egy egykori szerelmetől tanultam, azt hiszem. Egyik mottója volt, hogy véletlenek márpedig nincsenek. És én is így gondolom. Mindenkit okkal ismertem meg, és okkal van velem, na meg valószínűleg okkali is hagy el. Persze az életünket mi magunk alakítjuk, de biztos van valami felsőbb hatalom, ami néha beleszól a dolgainkba. Legalábbis én így érzem.

2.) Ha lenne egy időgéped, hova utaznál? (Lehet a múlt is, meg a jövő is, engedd szabadjára a fantáziádat. )
Nem igazán van a múltban olyan, ahová visszamennék. A jövőbe meg azt hiszem, félelemből nem utaznék. Nem akarom látni, hogy mikor és hol siklik félre az életem, vagy épp mikor és hogyan halok meg. Bár, talán egy-két időpontra előreutaznék. Hogy tudjam, mennyi időm van hátra azokkal, akiket szeretek. Lehet bizarul hangzik, de valamiért most ez ugrott be... és akkor próbálnám a legjobban eltölteni azt az időt velük, ami maradt.

3.) Ha tudnád, hogy a holnapi nap lenne az utolsód, akkor miket tennél meg?
Öhm, hát.... először is sírnék, mert nem juthattam el ahhoz a naphoz, ahová el akartam.  Nyilván nem mondanám el senkinek azt, hogy ez az utolsó napom. Nem akarnám, hogy mások szomorúak legyenek vagy azt, hogy másképp álljanak hozzám. Hm, szóval igazából ez nagyon nehéz kérdés... rengeteg mindent meg kellene tennem, de valószínűleg semmit nem tennék meg belőle.

4.) Ha egy lakatlanszigetre kerülnél, és csak egyetlen egy dolog van, amit magaddal vihetsz, mi lenne az? (Lehet személy, tárgy bármi )
Ezeket a kérdéseket középiskolában is utáltam. Hogyan tudnék egyetlen dolgot kiválasztani? ... Talán egy személyt vinnék el. Mégha büntetés is lenne számára, hogy velem kell lennie egy lakatlan szigeten, éhen és... szóval elég gázos lenne.

5.) Hiszel Istenben, vagy abban, hogy van valami felsőbb hatalom? Esetleg a természetfelettiben? (Nem vámpírok és az ilyenekben, hanem a szellemekben)
Nem nehéz kérdés. Mindenképpen hiszek. Sőt, volt is egy-két tapasztalatom szellemek terén, de... inkább azért tartanám a távolságot ezektől a lényektől. Amúgy magában Istenben nem hiszek.

6.) Mi a kedvenc meséd? Miért?
Az örök klasszikus: A Szépség és a Szörnyeteg. Mit gondolsz, miért erre hajaz a blogom címe? Szeretem a mondanivalóját, azt, hogy a szerelem nem külsőségekre alapul, hanem belsőségekre... ezen felül az is, hogy a Szörnyeteg szép fokozatosan megtanul uralkodni magán... és a többi. Órákig tudnék erről a meséről beszélni, imádom és örökkön-örökké ez lesz az elsőszámú kedvencem.

7.) A filmekben, könyvekben stb. mindig meg szokott lenni a „jó” és „rossz” oldal, te általában melyiket szoktad szeretni? Mi alapján döntesz? Vagy egy-egy karaktert mi miatt kedvelsz meg?
Hm, alapvetően a "jó" oldal párti vagyok. De nyilván meg lehet érteni a rossz oldalt is, sőt, a rossz karakterek, ha jól vannak kidolgozva, akkor megérthetőek, sőt, némileg azt kell mondanom, "elfogadhatóak" az indokaik. Szóval nem tudom, igazából mindkét oldal mellett állok alapvetően... 

8.) Ha egy karakter bőrébe bújhatnál, ki lenne az? Miért?
Nyilvánvalóan Elena Gilbert bőrébe bújnék bele... de ez azt hiszem, a nevem láttán nem csoda. Szeretem azt a világot, amiben benne van és bár sok fájdalmon ment keresztül, mégis ő a választottam. Eltölteni egy napot Damonnel, vagy maga a tény, hogy vámpírként mozogassak egy teljes napon át... igencsak jó ajánlatnak tűnik. Bár igazság szerint Damon bőrébe is szívesen belebújnék. Hmm.

Újabb kihívás terjeng a blogok világában és ezt ezúttal Thea indította. Ezúton köszönöm neki, hogy megálmodta a Teaszünet Díjat. És köszönöm annak a két tagnak is a díjat, akik megjelöltek rajta. Név szerint: Asuna és Lorie. Igyekszem jól megválaszolni a kérdéseiteket és nem két szóban letudni.

Szabályok

1.) Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.

2.) Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.

3.) Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.

4.) Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.

5.) Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.

+1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.

"Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Azt hittem, elég lesz mosolyognom meg bólogatnom, úgy csinálnom, mintha minden rendben lenne. Volt egy tervem. Meg akartam változni, új életet kezdeni, a múlt nélkül, a fájdalom nélkül, valaki igazival. De ez nem olyan könnyű. A rossz dolgok veled maradnak. Követnek. Nem tudsz megszökni előlük, bármennyire is szeretnél. Csak azt teheted, hogy felkészülsz a jóra, hogy amikor az megtalál, megragadod, mert szükséged van rá. Szükségem van rá."

Tulajdonképpen nem szeretek döntéseket hozni, de van, amikor muszáj. Mert van egy pont, ami után már nem tudsz úgy mosolyogni az illetőre, hogy az hihető legyen. Amikor már azt érzed, kétszínűség tovább barátkozni valakivel, aki iránt ellenszenved van... Szóval igen, meghoztam egy döntést és ott hagytam egy társaságot azért, hogy az én lelkiismeretem megnyugodjon végre. Őszintén szólva szerettem ott lenni, imádtam a játékaimat és a párosokat, a szálakat, történeteket, de muszáj volt döntenem. Bár azt én magam is tudom, hogy az üzenetem némileg bunkó volt - így utólag tényleg látom. De akkor és ott mérges voltam, úgy írtam meg és küldtem el. Ha vártam volna egy napot úgy, ahogyan eredetileg terveztem, talán higgadtabban tudom megírni, sőt, talán még a probléma megbeszéléséig is eljutunk. Így viszont nem sikerült. Van-e bennem harag? Nem, nincs. Igazság szerint az egyik lány szimpatikus is volt, csak az utóbbi egy vagy két hétben tett egy-egy olyan apróságot, ami miatt visszaléptem egy lépést. A másik lány már más kérdés.

Amúgy, így a hungarianforum által annyira rugalmas lettem bizonyos értelemben, hogy csak nézek. Régen gyűlöltem, ha egy szerepjáték ott volt hagyva, vagy ha törölnöm kellett karaktert. Utóbbinál volt, hogy még sírtam is, annyira imádtam a karaktert és utáltam, hogy meg kell válnom tőle. Most viszont, bár sajnálom a karaktereimet és a szálakat (nem ez az első oldal, ahonnan lelépek), mégsincs bennem az, hogy összedől a világ. A játékokat lementegettem magamnak, visszaolvasni vissza tudom, ha akarom... szóval ilyen értelemben tényleg rugalmasabbá váltam. Már nem törik össze a szívem, ha valamit el kell engedni. Hisz mindig van helyette más. Nem szabad kétségbeesni. (Sebastian )

Nos, most hirtelenjében ennyi történt, amit ki akartam írni magamból. Érdekes dolgok ezek. Bár a gondolataim mostanság úgyis más körül forognak... 

Szóval ezt a filmet Reinával néztük meg a moziban. Még pár hónapja úgy volt, hogy hármasban megyünk Vikivel, de ő nem tudott eljönni velünk, mert derékfájással küszködött odahaza.
Nina mindig is nagy kedvencem lesz és ezen semmi nem fog változtatni. Legalábbis szerintem. Sokan azt mondják, hogy nem tud színészkedni, de könyörgöm, nézzétek meg a TVD-ben, ott hány meg hány oldalát láthatjuk! Na de mindegy. Térjünk rá a szóban forgó filmre.

Öt orvostanhallgató merész és veszélyes kísérletbe kezd, hogy betekintést nyerjenek az élet határain túlmutató rejtélyekbe. A merész kaland akkor kezdődik, amikor rövid ideig tartó halál állapotot idéznek elő, rövid időre megállítva ezzel a szívet. Mivel a kísérleteik veszélyessé válnak, mindegyiküknek szembe kell néznie a múltbéli bűneikkel, miközben a másik oldalra való utazás paranormális következményeivel kerülnek szembe.

Színészek: Ellen Page (Courtney), Diego Luna (Ray), Nina Dobrev (Marlo), James Norton (Jamie), Kiersey Clemons (Sophia)

Flatliners. Egyenes át. Egy régebbi, pontosan 1990-es film remake-je. Az akkori verzióban Kiefer Sutherland, Julia Roberts, William Baldwin, Oliver Platt és Kevin Bacon alakította az orvostanhallgatókat. A régi verziót amúgy bevallom, nem láttam, csak részleteket belőle. Mondhatni, átpörgettem. Látszik, hogy régi... de ez nem szokott baj lenni. Viszont olyan laposnak tűnik. De majd egyszer azt is megnézem. De most az ideig verzió:
Tulajdonképpen egészen elgondolkodtató film. Mindegyik főszereplőnek van valami sötét folt a múltjában - kivéve Raynek. Legalábbis ő nem játszik a halállal és ő nem megy át egy pillanatra sem. Ray a legérettebb a csapatban, de a végére ő is teljesen, nyakig benne van a történetben, amiből nem tud kiszállni. Bár ez annak is köszönhető, hogy odáig és vissza lesz Marloért. A kémiát köztük... nos, tapintani lehetett. De maga a történet... nem is tudom. Számomra azt üzente, hogy meg kell bocsátanunk magunknak a tetteinket, bármi is történt - mindent okkal tettünk annak idején és nem szabad, hogy életünk végéig kísértsenek minket a hibáink. A másik pedig, hogy ne féljünk bocsánatot kérni... úgymond feloldozást a régi bűneink alól. Főleg, ha azok már évekkel ezelőtt történtek. Számomra ezek jöttek le. Maga a megvalósítás nekem tetszett.
Hogy kinek ajánlanám? Igazából bárkinek, akinek bejönnek az ilyen filmek. Van benne némi rémisztgetés is, de azért nem olyan vészes, szóval a nagyon félősök is megnézhetik - szerintem. A színészek szerintem jók, a történet lehet, "elcsépelt", hisz egy remakeről van szó, de attól még igencsak elgondolkodtató. Szóval. Hajrá, emberek! Vegyétek listára a Flatliners-t, aztán írjátok meg, hogyan tetszett!