Aki szemfülesebb volt, az az oldalsó kis "naptáramban" már láthatta, hogy miféle csajos napok várnak rám. Azaz vártak, hisz már vége is. Nagyon hamar elment ez a pár nap, komolyan és ha a felétől nem lettem volna olyan szarul, még jobb lett volna. De ne szaladjunk előre, szeretném kicsit részletesebben is elmesélni, mi hogyan történt... azaz, egy nappal előbbre ugorjunk.
Szerda este, anyáék másnap utaztak. Nos, az esténk jól megalapozta számomra az elkövetkezendő napokat, ugyanis átmentem anyához, kisebb beszélgetésbe elegyedtünk, aztán megébredt apa és ő is átjött. Úgy alakult, hogy éjfélkor tudott mindenki elmenni aludni, ugyanis addig beszélgettünk és borozgattunk. Tudniillik, én nem igazán bírom a bort, sőt... csak akkor iszok, ha valami bajom van. Nagyon ritkán esik jól, de most jól esett, határozottan. Az est folyamán az is kiderült, hogy anyáéknak van egy nagyszabású terve, méghozzá az, hogy hol is töltjük idén a Szilvesztert. Apa bejelentette, hogy ő arra gondolt, miszerint Pekingbe menjünk ki arra a pár napra. Nos, eléggé meglepődtem és először csak pislogtam, hogy ez most komoly-e? De komoly. Már kért árajánlatot is, hogy úgy tudjunk kalkulálni a pénzel. Amúgy nem vagyunk milliomosok, mielőtt valaki elkezdi, hogy jaj így, meg jaj úgy... meg hogy felvágóskodok. Nem. Én amúgy is, ezer meg egy éve voltam külföldön. Szóval, igen, vannak itt tervek és várom már. :) Kb. ezzel a hírrel zártuk ezt a szerda estét, aztán mindenki elment aludni.
A csütörtököt már egyedül töltöttem. Azaz nem egészen. Még előző héten kitaláltuk Hrauval a talinkon, hogy mielőtt Reinám megérkezik, feljön és kicsit kirúgunk a hámból. Nos, ez annyira jól sikerült, hogy csak na. Beszélgettünk, rengeteget, és ittunk is, igen... aztán zenét is hallgattunk. Minden nagyon szuper volt és nagyon kellett a kis lelkemnek... :) ha jól rémlik, hajnal 5 felé kerültünk csak ágyba. De megérte!
Másnap jött hozzám Reina, de őszintén szólva annyira másnapos voltam (akkor is megérte...), hogy képtelen voltam kimozdulni a lakásból. Hrau távozott, Reina pedig besétált hozzám nagy nehezen. Nagyon restellem, hogy nem mentem ki elé, de ha kimerészkedek a lakásból, hát... annak nem lett volna jó vége. A lényeg, hogy megérkezett. Nem voltam túl életképes állapotban, és ő is fáradt volt, így megegyeztünk abban, hogy ledőlünk aludni pár órára. Nos, ez négy órát jelentett és utána, mintha kicseréltek volna. Bár az alkoholt abban a pillanatban még nem kívántam, ó, de még mennyire, hogy nem... TVD maratont tartottunk Reinával, meg beszélgettünk... meg megnéztünk néhány filmet. Későn feküdtünk le, már nem rémlik, mikor.
Másnap boltba kellett mennünk, hogy legyen még kaja, pia, minden, mi jó... délután pedig várhattuk Vikit, akivel a TVD utolsó részeit néztük meg. Nos, nem hittem, hogy 5 hónap után ugyan úgy fog ütni a finálé, mint most, de sírtam. És nem csak én, bár ez annyira talán nem meglepő. Khm. És mondja azt valaki, hogy a TVD nem jó... Nos, alig ért véget a TVD, alig beszéltünk róla, de hívott Hrau, hogy megérkezett. Így a csapat teljes lett, készen álltunk az igazi partyra. Csak én nem teljesen, de ez ilyen magánjelegű probléma. Nem voltam túl jól, így az első körnél közöltem, hogy kell egy kis pihi, de majd iszok én is velük. Előkerült egy társasjáték is, azzal játszottunk, nevettünk, szórakoztunk. Én nagyon jól éreztem magam, annak ellenére, hogy nem igazán vettem ki a részem az ivászatból. Jó volt a hangulat, itt voltak a lányok, jól éreztük magunkat... kell ennél több? Mellette Marley próbált kiidegelni minket az örökös játékaival, de nem volt túlzottan baj.
Másnap délelőtt inkább filmeztünk így négyesben. Lustálkodtunk, punnyadtunk, de szerintem nem volt ezzel sem baj. Kellenek az ilyen napok. :P Hrau délután környékén hazament, így hármasban maradtunk. Jaj, azt kihagytam, hogy előző este még megnéztünk egy horrort, amin Viki kiakadt... szegénykém xD utólag sajnálom, hogy belekényszerítettük egy ilyen helyzetbe, hogy ilyet kelljen néznie. De az, amit hármasban néztünk, az sem volt egy vígjáték, valljuk be. Vicces volt, hogy egyikünk sem értett semmit és csak a végére sikerült összeraknunk, együtt, közösen, miről is szól a film. :D De jó volt.
És végül az utolsó nap... nos, elég rohanós lett, azt kell, hogy mondjam. De végül is mindenki elindult haza, először Viki, aztán Reináért szó szerint házhoz jöttek. Volt egy miniszívrohamom, mert eltűnt a pénzem, de aztán rájöttem, hogy én voltam a hülye, mert végig ott volt, ahová tettem... :'D nagyjából így telt ez a néhány nap és nagyon remélem, hogy a csajok is jól érezték magukat! És azt is, hogy összeröffenünk még néhányszor, sokszor mi négyen! Szeretlek titeket, lányok!
Ez a nyaram tényleg húzós, mindig van valami program vagy épp annyira belemerülök a játékba, hogy mire felnézek, már elment egy hónap. Vagy kettő... na, szóval értitek. Ez a nyár durván gyorsan megy, de kezdek visszarázódni itt a netes kis "életembe". (Ettől függetlenül még mindig várnak rám programok, kiruccanások, de igyekszem nem elveszni.) Most élménybeszámolót nem írnék, de csak mert most van valami, ami fontosabb annál. Újra a kezembe vettem azt a bizonyos gyeplőt, amit május végén leraktam. Ugyanis akkoriban abbahagytam Delena.GP szerkesztését, holott imádom és az életem az az oldal, a karakterek és a színészek is. Szóval igen, bátran mondhatom, hogy újra útrakészen van az oldal (a napokban sokat melóztam vele és bár nincs fent minden friss, de a fontosabbakat igenis felpakoltam )... amit ezúttal nem egyedül csinálok, hanem bevettem a drága Reinámat is, aki Damonként garázdálkodik majd az oldalon! Aki akar, az nézzen be, mindenkit várunk szeretettel! Két lelkes szerkesztő talán nagyobb dolgokra képes, mint egy... nem igaz?
Álmomban meghaltam. Nem tudom, ez mit jelenthet, de nagyon durva volt. Az egyik karakterem bőrében voltam, méghozzá egy olyanéban, aki még el sem készült teljesen... arra emlékszem, hogy egy város utcáján voltam, sötét volt, csak a lámpák világítottak, azok is alig. Én meg menekülni akartam. Láttam, hogy ott állnak a fegyveresek, de úgy voltam vele, hogyha itt maradok, akkor is végem van. Így hát kirohantam... és éreztem, ahogy konkrétan hátbalőnek, de nem is egyszer, hanem többször. Éreztem a rosszullétet, a hányingert... valószínűleg a tüdőmet találták el? Gondolom, mit tudom én. Aztán kaptam még egy golyót és puff, elsötétült a világ. Meghaltam. Ez olyan brutális, basszus. Mármint maga az, ahogyan történt. Annyira valóságos volt az, amit átéltem... még maga a fájdalom nem is, mert azt szerencsére nem éreztem, csak a rosszullét, de azt tényleg átéltem.
Ma mentem volna találkozni régi kolleginákkal, de nem jött össze. Majd legközelebb. Bár kezdem azt érezni, sosem lesz olyan időpont, ami mind a négyünknek megfelel, de... ez van. Az idő eldönti ezt majd. Így most van időm minden másra: értsd ezt úgy, hogy napok óta punnyadok és nagyon nem sikerül semmi érdemlegeset csinálnom. Kivéve talán a blog külsője, mert mint látjátok, megújult. Fél év után illendő volt, nem? Nos, a következő pár hónapban majd erre is ráunhat mindenki, mert nem tervezem hamar lecserélni. Igaz, hogy a TVD "témát" le akartam cserélni, de nem tudom... amúgy is, hiányzik a sorozat. Az, hogy hétről-hétre nézzem, a szereplők, Delena, Steroline... imádom őket és azt hiszem, semmi sem fogja őket letaszítani a tronról. Mármint, a Top 1. sorozatom ez lesz. Amúgy, itt is van egy videó, amibe most "belezúgtam":
Napok óta azon merengek, mennyire nyitott vagyok mások felé. Azaz nem mindenki felé, mert mint már említettem, megválogatom, kiket engedek közel magamhoz vagy kiknek nyílok meg. De rájöttem, hogy az olyan emberekből kevés van, mint én - azaz nem igazán találkozok olyanokkal, akik hasonlóan képtelenek befogni a szájukat és kicsit "rátelepednek" a másikra, ha az illető szimpatikus. Tegnap Yui mutatott egy cikket, aztán elkezdtem nézelődni az adott oldalon és megtaláltam azt, ami engem a legjobban jellemez. Ugyanis extrovertált személyiség vagyok. Nagyon illik rám szinte minden pontja. Max egy-kettő van, amivel nem teljesen értek egyet, de ennyi. Jól összerakták.
Szóval igen, én és a nyitottság. Nem tudom, mennyire jó. Remek dolog ismerkedni és nekem szükségem is van másokra ahhoz, hogy jól tudjam érezni magam, de olyan könnyen lehet koppanni. Na, de mindegy, nem akarom, hogy átmenjen negatív hangvételűbe a bejegyzés. A nyitottság nem bűn, csak óvatosnak kell lenni kicsit, ennyi az egész.
Amúgy, fogalmam sincs, mit írhatnék még. A napokban punnyadok, alig csinálok valamit, de ideje összeszednem magam. Szóval, rugdosom magam, hogy elkezdjek visszaírni mindenkinek és feléledjek. Drukkoljatok.
Napok óta bennem volt valami, ami ma kegyetlenül kijött, hála az alkohol hatásának. Vitatkozhatnánk arról, hogy ez most jó-e vagy rossz, de... kijött. Az érzésekkel szembe kell szerintem nézni és ha csak így megy, hát így megy. Legalábbis, egyik barátomnak sem mondtam el, vallottam be, hogy mi bánt az utóbbi időben. Ma megtört a jég. Igen, valahogy elkezdett zavarni, vagyis fájni, hogy egy bizonyos illető nem figyel rám úgy, mint a megismerkedésünk elején. És igen, megértem, hogy dolgozik és a többi, de mégis, annyira szarul éreztem magam, hogy ez kihatott az utóbbi napjaimra. A lelkiállapotomra. És ilyenkor elgondolkozik az ember, hogy valaki, akit nem is ismer olyan régóta, hogyan határozhatja meg ennyire a mindennapjait? Félek, hogy elveszítem. Félek, hogy amilyen gyorsan a szívembe zártam, ő majd olyan gyorsan ki is akar szakadni onnan. De reménykedek is, hogy visszatalálunk egymáshoz. Azaz ő hozzám. Mert végül is nem ment el... szó sincs erről. Csak kevesebb figyelmet kapok és emiatt bemesélem magamnak, hogy már rohadtul nem érdeklem. De hiszek az ellenkezőjében. Ettől függetlenül hiányzik és mardos belülről... Hiába vannak itt a többiek, Reina, Hrau, Viki, Yui... mégis hatalmas űr van a szívemben. Mert már Ő is hozzátartozik ahhoz a valamihez, amitől egy egésznek mondhatom magam. Vagy valami ilyesmi.
Amúgy, mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha nem zárnám hamar a szívembe az embereket. De igazából... nem mindenkit zárok oda. Sőt. Nagyon is megválogatom, kiket engedek közel magamhoz. Mindegy, szóval... ez most ilyen őszinte bejegyzés. Nem cenzúrázom, mindenki eméssze meg, amit most olvasott.
Ja, és Hrau! Köszönöm ezt az estét, szükségem volt rá!
A napok, hetek csak úgy pörögnek, tele eseményekkel, programokkal. Reina ugyan már írt arról a pár napról (a linken elolvashatjátok), amikor itt volt, de én is megjegyezném, hogy mennyire jól is telt az a néhány nap. Szerdán érkezett és péntek délutánig velem volt és ahw, imádtam. Nyilván voltak laposabb óráink, de összességében mindig feltaláltuk magunkat és elszórakoztattuk egymást. Imádtam, hogy meséket is tudtunk nézni (Vaiana, Agymanók és Zootropolis )
Nagyon örültem, hogy eljött és nagyon-nagyon várom az augusztust, amikor újra eljön. Reményeim szerint más is lesz abban a pár napban, de ez még a jövő zenéje, meg a szervezésé...
Amúgy, emberek, rohadt gyorsan telik a nyár. Mindjárt itt van július közepe, aztán már augusztust írunk lassan. OMG! Mindegy, nem bánom, mert most tényleg jól telik a nyár.
Ja igen, most hétvégén például Yuinál voltam. Minden évben van egy úgynevezett "Dunaföldvári esték" c. program, amikor néhány napon keresztül különböző előadások vannak... és most is így volt. Kiválasztottuk a Valahol Európában c. musical darabot. A dunaújvárosi színészgárda adta elő, de emberek, nekem nagyon tetszett. Kuksi volt a legjobb, annyira cuki kisfiú játszotta, hogy ahw. Hosszú pedig... nos, néha Dolhait jutatta az eszünkbe. Szóval tényleg pazar előadás volt, tudnak valamit az újvárosiak is. Ezen felül, nagyon jól éreztem magam ezen a hétvégén, több ilyen kellene. Határozottan. (Te mit gondolsz, Yui? )
Mit hagyok ki? Tuti kihagyok valamit. Ó, hát persze! Múlthéten az unokatesómék elutaztak egy hétre, méghozzá Szlovéniába. A ház így tehát totál üresen állt... és egy kis félreértés, kavarodás miatt végül megkérdeztem tőlük, nem alhatnék-e kint egy éjszakát egy barátnőmmel. És hát, a válasz természetesen igen volt. Hrauval letoltunk egy Shadowhunters maratont. Imádooom! Igaz, hogy elsősorban azért kellett behoznom a sorozatot, mert viszek most belőle egy karaktert, aki itt még nem is olyan régen bukkant csak fel, de... a lényeg, hogy imádom. És ó, ma jött ki az új rész...! *elrohan megnézni, tényleg fent van-e xD* ...magyarul még nincs fent. Mehh. Na, de majd úgyis felkerül és nézhetem. Ezen felül olvasgatom a könyvet is. Tegnap is olvastam, de annyira rám tört a fáradtság hajnal 1-kor, hogy bedobtam magam az ágyba... szóval majd ma folytatás. Haladni akarok vele, hogy a karaktert, akit megkaptam (konkrétan megelőlegezték nekem a bizalmat), jól tudjam vinni. De ő csak... a 3. kötetben bukkan fel.
Amúgy, az utóbbi egy hétben valamiért magam alá kerültem. Bár igyekszem nem mutatni és azt hiszem, másnak nem is tűnt annyira fel, de ja. Nem tudom, mi van velem, olyan magányosnak éreztem magam mostanság, pedig, mint látjátok, nem kellene annak éreznem magam, ha ennyi ember vesz körül és ennyi felé megyek-jövök. De mégis... majd valahogy kialszom magamból vagy nem is tudom. Összeszedem magam. Zárásként itt egy videó, Reinának címezve:
AJÁNLOM AZ OLDALT
Szeretlek titeket, lányok!
)... amit ezúttal nem egyedül csinálok, hanem bevettem a drága Reinámat is, aki Damonként garázdálkodik majd az oldalon! 
Hrauval letoltunk egy Shadowhunters maratont. Imádooom! Igaz, hogy elsősorban azért kellett behoznom a sorozatot, mert viszek most belőle egy karaktert, aki itt még nem is olyan régen bukkant csak fel, de... a lényeg, hogy imádom. És ó, ma jött ki az új rész...! *elrohan megnézni, tényleg fent van-e xD* ...magyarul még nincs fent. Mehh. Na, de majd úgyis felkerül és nézhetem. Ezen felül olvasgatom a könyvet is. Tegnap is olvastam, de annyira rám tört a fáradtság hajnal 1-kor, hogy bedobtam magam az ágyba... szóval majd ma folytatás. Haladni akarok vele, hogy a karaktert, akit megkaptam (konkrétan megelőlegezték nekem a bizalmat), jól tudjam vinni. De ő csak... a 3. kötetben bukkan fel. 