Úgy döntött ma a kis lelkecském, hogy nem akar túl jó állapotba kerülni, így hát nekiálltam, hogy elcsesszem az időmet... ship videók bámulásával. Imádom, ahogy mások összevágnak videókat, tényleg. Irigylem őket, mert ehhez türelem és kitartás kell, nem is kevés. Na meg egy jó program. Régen, ezer éve én is vágtam videókat, de kijöttem a gyakorlatból, így a legújabb, amit nem rég csináltam, hát... nem a legjobb. Így hát nem is mutatom meg. De van néhány gyöngyszem, ami most nagyon tetszik. Előre leszögezem, hogy a videók többsége (tehát nem mind!) most szerepjátékos karakterekre emlékeztetnek, nem feltétlenül a sorozat/film miatt imádom őket.
A fórumon van egy karakter, aki Sebastian Stan pofijával jött és sokban hasonlít TJ-re, legalábbis a videók alapján (a sorozat folyamatban van, még csak az első részt láttam xD). Pont ezért is jönnek be a róla készült videók. A karakter amúgy az én fiamhoz, Theohoz kapcsolódik. :3
Ugye, nem lepődtetek meg, hogy egy Delena videóval is előrukkoltam? A Silhouette amúgy annnnnyira az ő daluk! Annyira imádom a szöveget... és amúgy imádtam a 7. évadot olyan szempontból, hogy bár Elena nem volt jelen fizikailag, de Damon egy pillanatra sem felejtette el. És ez az utolsó részben annyira szíven ütött... mármint, amikor ez a dal ment és Damon reménykedve sétált végig a folyosón, azt várva, hogy Elena ott lesz. És nem. És ahw, szegényem. És pont ezért imádtam a 8. évadot is, mert folyton jelen volt Damon életében... na, de ez átment fankodásba, bocsánat. :)
Őőőő, ez lehet kiveri egyeseknél a biztosítékot, szóval a vérbeli Malec fanoknak nem ajánlom, mert lehet, utálni fognak érte... (pedig fanolom Malecet, de ez a videó... *-*). Szóval, Damon és Alec. Hát szerintem nagyon jól összerakták és hozzáteszem, hogy nem, ilyen nincs a szerepjátékunkban. Sehol. De attól még nagyon jó kis videó, jól össze lett vágva, minden klappol.
Itt ismét leszögezem, hogy nem a sorozatos pár miatt tetszik a videó, hanem amiatt, mert... na mindegy, szóval a játék miatt, de nem azért, mert együtt lennének ők ketten. De amúgy aranyosak és ahw. *-* Olyan "elolvadok rajtuk" páros.
Na, ez a videó viszont a szerepjátékos, leendő párosunk miatt tetszik annyira. Igazság szerint, amikor elkezdtem nézelődni a Gossip Girlt illetően, nekem ők voltak az elsők, akik úgymond szembejöttek és én beléjük estem már így. Pedig semmit nem tudtam és nem is tudok róluk.
Nina Dobrev pofijával nekem van még egy karakterem egy másik oldalon, tehát nem csak Elenát viszem és... ahol viszem, ott Matthew Daddario pofival van az ő párja. Odáig vagyok értük meg vissza. Skyler (a lányom) egy Katherine Pierce féle csajszi, aki azért, hogy magát mentse, lelépett és magára hagyta Wyattet... és most, sok-sok év elteltével találkoztak újra. Na, szóval ez az ő rövid történetük xD a videó meg..... ahw *-*
Úristen, ezt most találtam, kb. 5 percre! A másik Alec & Santanco videó beágyazása le volt tiltva, amit be akartam rakni és tovább nézelődtem, majd belefutottam ebbe a gyöngyszembe. Ahhhw! Hát megzabálom őket! Jó-jó, a játékban elég rossz a kapcsolatuk... még. Hazel egy vadász, Damien pedig egy vámpír. Szóval, elég lehetetlen a kapcsolatuk, de Reinával már kiterveltünk mindent, hogyan is hozzuk őket össze.
Eeeez... már nem teljesen élő szerepjátékhoz kapcsolódik. De a lényeg, hogy nagyon a mi játékunkat juttatta eszünkbe. A játékban Damon valóban együtt volt Ariával, azaz Emilyvel.. :D csak hogy ez nem derült ki Elena számára, sem pedig Theo számára, aki Emily barátja volt. Na, de mindegy, szóval jó kis időszak volt ez.
Személy szerint imádom a spoilereket és bevallom hősiesen, hogy a The Originalst miattuk fogom nézni. Kol & Davina. Ahw. Sosem voltam Kol fan, legalábbis a TVD-ben nem érdekelt, de amióta játékban felbukkant a karakter, azóta közelebb érzem magamhoz és ezáltal a sorozatbeli Kol is elkezdett érdekelni. Meg úgy maga a páros. A sztorijukat már tudom, azt is, miként végződik, de... nem baaaj. Várom. Meg azt is, hogy játékban Vikiék mit hoznak ki a párosból. *-*
Leszögezném, sosem voltam Bonnie & Kai shipper, de láttam benne lehetőséget. Abban, hogy talán Bonnie meg tudta volna menteni Kait... de most nem ez a lényeg. Játékban viszek Kai arcával egy karit és azon agyalok, hogy majd Bonnie pofijával hirdetek neki egy keresettet. Csak azt nem tudom még, mi legyen a pontos sztori. Mert valljuk be, jól néznek ki. A videó pedig... imádom. *-* Most találtam...
Amikor tombol a vihar, de nem csak odakint, hanem a lelkedben és a szívedben is. Amikor úgy érzed, belülről valami szétszakít és nem érted, miért. Aztán van az a pont, amikor rájössz, hogy amit érzel, az merő egy féltékenység. Mire? Kire? Miért? Csak most ismerted meg, ki tudja, lesz-e jövője a dolognak, a kialakuló barátságnak, vagy bárminek. Nem kötődtök még egymáshoz annyira, te mégis azt érzed, hogy nem akarod elveszíteni. Féltékenység.
Utálom ezt a szót és utálom ezt az érzést is. Tudom, hogy nem szabad ilyesmit éreznem, főleg nem úgy, hogy nagyon friss barátságoknál érzem ezt. De érzem és ez ellen nem tudok mit tenni és nagyon szarul érintene, ha elhagynának valami oknál fogva. Nyilván próbálok hinni abban, hogy nem mennek el tőlem, de sosem lehet tudni. Viszont... ha megvan a féltékenység érzése, onnan tudod, hogy az illető már nagyon is fontos a számodra és ez viszont valahol jó dolog, nem? Az pedig még jobb, hogyha megosztod az adott személlyel, az én esetemben személyekkel, akkor pozitív visszajelzést kapsz. Reina egy kisregénnyel próbált megnyugtatni és minden egyes szava jól esett, aznap este nagyon is nyugodtan tudtam aludni. Aztán ott van Stefan, de... nos, talán nem a legjobbkor csíptem el erre a beszélgetésre, mert épp a barátnőjéhez indult, de basszus, olyan mértékű féltékenység tört rám, hogy muszáj volt kiböknöm. Én olyan vagyok, aki eleinte csak apró célzásként írja, hogy "most féltékeny vagyok :P", aztán ha nem reagálnak rá, akkor a végén kénytelen vagyok kifejteni a bajom. Így tettem Stefan esetében is. Először lesokkoltam vele, de megnyugtatott, hogy kedvel és barátok vagyunk, szóval fejezzem be azt, hogy hülyeségeket gondolok. Szóval, azt hiszem, az őszinteség nagyon jó dolog és a féltékenység is egy bizonyos pontig. Mert ez azt jelenti, hogy fontosak vagyunk valakinek, nem? És hogy az illető is fontos nekünk. Mármint, ha valaki féltékeny, az azért van, mert attól fél, hogy elveszít. És ez remek dolog. A normál kereteken belül, nyilván. Szóval, legyünk őszinték, reagáljunk a féltékenységre jól, beszéljük meg a dolgokat, mielőtt elharapózna a dolog és minden szuper lesz. Legalábbis így érzem... és amúgy, most teljesen nyugodt is vagyok ilyen téren és imádom ŐKET! (Akikről most a bejegyzés szólt. Meg másokat is, de most őket emeltem ki. Khm.)
Még emlékszem, hogy az előző blogomban, nyáron mennyit panaszkodtam arra vonatkozóan, hogy mennyire pocsék a nyaram, nem megyek sehova és remélem, a következő évem jobb lesz. Aztán amikor elindítottam ezt az új blogot, a legelső bejegyzésemben írtam, hogy ezúttal mindent meg fogok tenni, hogy más irányba tereljem az életemet ilyen téren. Nem akartam továbbra is az az otthon ülős, magába forduló lány lenni, hanem nyitni akartam kifelé. Most, június 23-án bátran kijelenthetem, hogy sikerült összehoznom. Sikerült betartanom az önmagamnak tett ígéretet, ugyanis egy csepp időm sincs unatkozni és imádok mindent, ami most körülöttem zajlik. A sok találkozó, barátok, játékok, élmények, iszogatós esték. Örülök, mert a barátaim száma megnőtt az utóbbi időben és igyekszek majd megtartani őket, bár ez nem csak rajtam múlik.
Ezen is sokat agyaltam. Rengeteg rossz tapasztalatom volt már e téren. A barátok konkrétan jöttek-mentek az életemben és engem elég sokszor elhagytak. Mindig úgy éreztem, hogy bennem van a hiba, de tudjátok, mit? Egy barátsághoz két ember kell és nem egy. Aztán néha azon is elgondolkozok, hogy nekem csak "feladatom" van, méghozzá az, hogy akivel én találkozok, átsegítsem őt egy adott élethelyzeten, majd tovább engedjem. Kissé hülyén hangozhat, de igazából több ember úgy lépett le tőlem, hogy rendbe jött bizonyos értelemben és megújult erővel haladt tovább egy másik cél felé. Míg én... nos, itt maradtam. De most nem akarok ilyeneken gondolkodni. Azok, akikkel mostanság lettem jóban, remélhetőleg nem fognak eltűnni mellőlem. (Reina tudom, hogy nem fog :3) Az emberre néha rátör a negatív életérzés, de jobb, ha elhessegeti.
Nem írtam posztot róla, de június 10-én ismételten felmentem Budapestre, méghozzá az én Vikimhez. Együtt mentünk Operett színházba! :) Még a legelső talink előtt írt rám, nem-e lenne kedvem. Nos, Szabó P. Szilveszterre ki az a hülye, aki nemet mond?! Ott volt a helyem. És imádtam. Nem tudom szavakkal leírni, hogy mennyire jó volt élőben látni, élőben hallani őt. Az Elfújta a szél című előadást néztük amúgy meg, amit kár lett volna kihagyni. Maga a darab eszméletlenül jó volt és mivel nem tudtam, mi lesz a sztori végkimenetele, így kissé lesokkolódtam, hogy végül nem kaptak happy endet. A szívem összetört. :( Megjegyzem, sosem voltam Vágó Zsuzsi rajongó, de csak azért nem, mert vele nem igazán láttam még egy darabot sem. De... wooow, imádom őt is! Le a kalappal előtte! :) A lényeg tehát, hogy nagyon élveztem és hálás vagyok Vikinek, hogy elhívott!
Másról most így hirtelen nem is írnék (pedig lenne mit, néhány találkozóról, de igazából nem akarok mindent kiírogatni). A lényeg, hogy tényleg minden tök jól alakul és remélem, nem fog elromlani semmi sem útközben.
Mostanában több és több embert ismerek meg. Egyszerűen imádom, ahogy most halad az életem. A nyaram egyszerűen pazarul alakul. Nem régen Reináékkal voltam, aztán csak Vikivel színházaztunk. ma is rokonoknál, illetve barátnővel voltam, holnap szintén, jövőhéten hétfőn Reinával és Vikivel koccanunk megint.... Valamikor leugrok a Balatonra, reményeim szerint, hogy személyesen láthassak egy remek csajszit, aztán... Ja, jövőhéten hétvégén ex-kolleginákkal partytime. Júliusban HP találkozó az édes Renimmel,és Földvári esték Yuival. Hmmm. Augusztusra hívtam Reinát és majd reményeim szerint Vikit is valamikor. Ami nem nyár, de program, az pedig novemberben egy Adam Lambert koncert.. Azzal a lánykával, akihez leugrok a Balatonra xD tehát pazar. Mindenkiben, akit megismertem, van vakami különleges, olyan, amiért vele akarok maradni, amiért nem akarom őket elveszíteni. Nos, nyáltenger, ezer bocsánat, ha valaki nem bírja ezt. Aki ismer, tudja, hogy hamar a szívembe zárom az embereket... És ez most is így van. Ezúttal viszont biztosabb vagyok a dolgomban, hogy úgy mondjam. Tudom, mit akarok, tudom, mit csinálok és tudom, hogyan érzek. Az utóbbi időben rengeteget változtam. Aki közelebbről ismer már, annak biztosan feltűnt. Most nincs hatással rám senki, most nem lógok együtt senkivel annyit, hogy olyanná váljak, mint az adott illető. Azt hiszem, most kezdek rátalálni magamra, bármennyire is hülyén hangzik. Hmm.
Ut.i.: holnap gépről megformázom, most telóról írtam... XD
Imádok kimozdulni a megszokott kis környezetemből, de őszintén, ritkán van rá lehetőségem. Most viszont valahogy kezdenek összejönni ilyen téren a dolgaim és ez klassz érzés. Bár eleve úgy indultam neki az évnek, hogy más lesz és megpróbálok több helyre elmenni és nem csak itthon ülni. Múlthéten Hrau vetette fel, hogy pénteken, azaz a születésnapomon találkozzunk már. Én persze egyből rábólintottam, mert hát alapból rég láttam és már hiányzott~ csütörtök este pedig módosult a program annyival, hogy este csatlakozik hozzánk még valaki; Zoey. Zozo~ *-* (Most kérdeztem meg, hogyan írhatom ki xD) Szóval, rábólintottam, mert Zoeyról eddig csak Hrau mesélt nekem. Egy oldalon játszunk, egy városban élünk, de sosem találkoztunk még, szóval itt volt az alkalom. És nagyon vártam. *-*
Első taliknál általában bennem van az, hogy úristen, mi lesz. Elleszünk-e egyáltalán, lesz-e közös téma, vagy majd kínos csendben ülünk és várjuk, hogy mehessünk végre. Ez az érzés most nem volt bennem, nem tudom, miért. Lehet azért, mert Hrau volt ilyen értelemben a ments váram - hisz ő ott volt, mi bajom lehet? Semmi.
Úgy alakult, hogy nem csak este, hanem délután is találkoztam Zoeyval és persze a kislányával, aki szörnyen aranyos volt! *-* És amúgy az első pillanatban úgy voltam vele, hogy Zoey nagyon szimpi lány. Nem mellesleg imádom a haját, ez a fekete-kék style nagyon menő! Aztán Zoey és a pici lány leszakadtak tőlünk és Hrauval kettesben maradtunk. Beültünk a Topoba és ott adta át az ajándékát nekem, ami amúgy itt van mindjárt jobbra. Érdekesség amúgy, hogy Zoey csinátla. Ő nyomtatta rá a feliratokat arra a fatáblára. *-* Nagyon menő, nagyon boldog voltam, és vagyok is, hogy ezt kaptam, bár a pontos helyét még nem találtam ki, hol lesz. Ezen kívül kaptam mécses tartót meg csokit~ ráadásul kettőt. *-*
Megkajáltunk, aztán elléptem mosdóba... mire visszaértem, Hrau kifizette az én fogyasztásomat is. Első reakcióm: "ki engedte meg?" xD De amúgy ez is az ajándékom része volt. Nagyon jól esik amúgy, hogy így foglalkozik velem, meg úgy... nem is tudom. Szóval jó volt. Ezután elmentünk még a Duna-part felé, leültünk egy padra és persze tovább csacsogtunk. Érdekes, akárhányszor találkozunk, mindig van egymás számára mondanivalónk és nincsenek üres percek.
Eljött a 6 óra, így felálltunk és elindultunk a Cornerbe. Ott csatlakozott hozzánk Zoey és megkezdődött az igazi csajos este. (És Zoey is felköszöntött, tőle is kaptam csokit! *-* <3) Nos, köztudott tény, hogy én azért nem vetem meg az alkoholt, de mértékkel iszok. Az ilyen csajos estékhez meg azért nem baj, ha akad valami ital... közösen döntöttük el, hogy Martinizni fogunk, bár Zoeynak és nekem ez jobban bejött, mint Hraunak. Az egész esténk amúgy másból sem állt, csak sztorizgatásokból, beszélgetésből és legfőképp nevetésből. Na meg egyszer átcsörtettünk a városon, hogy bejussunk a Campusba és biliárdozzunk, de az a hely túl zsúfolt volt, így visszamentünk a Cornerbe még egy körre. Tényleg nagyon jó volt, Zoeynak is mondtam, hogy jó volt megismerni őt és tényleg jól éreztem magam. Ha jobban belegondolok, a születésnapom igazán sosem volt megünnepelve, pláne nem így, ilyen formában. Szóval tényleg minden köszönetem a két lánynak és ezer hála! *-* 22:00 körül indultunk ki a buszmegállóba, de mielőtt elváltunk volna, még egy közös fotót is lőttünk, amit a fenti képre linkeltem be. Nem a legjobb, de az ilyen pillanatokat meg kell örökíteni, nem? De.
Az, hogy Reináékkal találkozzunk és menjünk el konkrétan inni (nem, nem idézném vissza Viki listáját, amit már a 3. koktél után összeírtunk x'D), nagyon spontán ötlet volt. Ugyebár van nekem a Silhouette FRPG oldalam és annak van egy fb csoportja, na meg chatje is. És a chatben vannak néha amolyan marhulások, amikor könnyesre röhögjük magunkat. Igen, előfordul, ráadásul olyan random helyzetekben, hogy tényleg nem tudom, hogyan... értitek. A lényeg, hogy egyszer ott vetődött fel az ivászat, meg hogy ja, el kéne menni. Aztán ha jól rémlik, Reina drágám írt rám privátban, hogy mi lenne, ha hárman Vikivel elmennénk. És megalakult a közös chat csoportunk, ahol le is beszéltük, hogy még júniusban összehozzuk. Hát, mint a mellékelt ábra mutatja, összejött. *-*
Szombaton a fél 3-as busszal mentem fel Pestre, ahol szerencsére hamar megtaláltuk egymást Reinával. Ó, és megjegyzem, hogy valahogy ennél a talinál sem volt bennem az, hogy jaj, mi lesz. Egyszerűen annyira megvolt az összehang már köztünk, hogy nem volt kérdés: baromi jó lesz ez a hétvége. Szóval, visszatérve: Reinával töltöttem az első pár órámat Pesten. Sokféle téma feljött, sokmindenről beszéltünk, elmentünk Bubu teázni. Gyerekek, ha ittatok finomat... *-* egyszerűen odáig voltam érte. Én zöld teás alapot kértem, eper-akármivel, meg kértem bele minden ízesítést. A neveket ne kérdezzétek. De nagyon finom volt. Odaadtam Reinek az ajándékot, ami egyébként egy karkötő volt (nekem is van olyaaan) és egy csinos, kissé "romantikus" (nem kell félreérteni xD) beütésű mécsestartót. Kár, hogy fotót nem csináltam róla, mert tényleg baromi jól nézett ki. És én is kaptam ajándékot, méghozzá egy naaagy táblát milka csokit (imádom *-*) és egy poháralátétet, ami itt van mindjárt jobbra. Szerintem többet nem is kell mondanom, minden rajta van.
Aztán, nem is mi lennénk, ha valahogy nem "tévedtünk" volna el. 18:52 fele megálltunk a Salvatore bár előtt. Ugye Viki 19:00-ra foglalt asztalt. Megbeszéltünk Reivel, hogy megvárjuk a 19:00-át, előbb nem megyünk be... de aztán 58 fele mégis beléptünk, mondjuk, hogy Viki nevére van asztalfoglalásunk, a csaj meg néz ránk, hogy nem, itt ilyen nincs. Megnézi a gépben, ott sincs... nézünk Reivel egymásra, hogy mi van, aztán kiderült, hogy ez a Salvatore Bár Extra... és így, ja... hát jó tudni. Szerencsénk volt, mert 200 méterre volt a sima Bár, ahol tényleg volt foglalásunk. Azt hozzáteszem, hogy Viki előre megírta, hogy kicsit késik (édesem még pizsamában volt délután, mikor egyszer írt a csoportba, hogy "készül az estére" <3 imádom!). Sikeresen elfoglaltuk az asztalunkat~ Viki kb. 7-8 perccel jött később. Első dolgom volt átadni neki az ajándékot, amit először el sem akart fogadni - neki nem volt energiája elmenni venni nekem valamit... xD de mondtam, hogy nem számít, ez az övé és kész. Szerencsére ő is örült neki. Szintén karkötőt és mécses tartót kapott, az övében kagylók voltak.
Ezután megbeszéltük az első piát, ami stílusosan egy Bourbon whiskey volt. (Tudjátok, Salvatore Bár, TVD szerepjátékosok.... Damon = Reina... xD) Alapozás pipa. És elkezdtünk beszélgetni. Dőlt mindenkiből a szó, Viki hű maradt a Silho csoportos nevéhez (nem írom le, ne is kérjétek), szóval nagyon jól indult és jól is folytatódott. Rengeteg téma feljött. Még személyesebbek is, amiket az ember első talin talán nem mond el, de mi annyira megnyíltunk egymásnak, hogy... nekem teljesen olyan érzésem volt, mintha ezer éve ismernénk egymást és minimum minden hétvégét együtt töltünk. Tehát nem volt olyan, amit ne tudtam volna elmondani. Érdekes, de magáról a játékról például nem beszéltünk túl sokat. Jó, persze, bizonyos értelemben téma volt. Viki kérdezte, hogy ki miért kezdett el játszani. Akkor kitárgyaltuk, hogy minden játékos, aki belép ebbe a világba, az valamilyen formában sérült... lelkileg pl. És hát ja, van benne valami. Hmhmm. A beszélgetés mellett rengeteget nevettünk, természetesen. És volt, hogy körülöttünk mindenki kihalt... és üres asztalok voltak. Lehet, elüldöztük őket... khm. Hmm, mit mondjak még. Ja igen, konkértan zárás előtt 10 perccel (2:23 körül) odajött hozzánk az egyik emberke, hogy hölgyek, mindjárt zárunk, ideje menni. Eléggé meglepő volt igazából... és azt hiszem, ha a Bár reggel 6-ig lett volna nyitva, mi addig ott vagyunk. Az idő múlása fel sem tűnt. Talán valamikor éjfél körül néztem rá utoljára az órára, onnantól meg nem igazán. Összekaptuk magunkat és útnak indultunk az éjszakába.
Nos, éjszaka és BP... Vikivel szépen eldöntöttük, hogy addig nem nyugszunk, amíg Reit fel nem rakjuk a buszra. Hát így is lett és a lelkére kötöttük, hogyha hazaér, írjon. A vicc az, hogy egyszerre értünk haza. 3:30 körül. Vikinél gyorsan átöltöztem, aztán beültünk még a szobájába és nekiálltunk beszélgetni. Egészen..... hajnal 5-ig. Fogalmam sincs, hogy bírtam ki addig alvás nélkül. Elvonultam a nappaliba és ott aludtam reggelig... hát, délig konkrétan. Viki előttem kelt kb. 1 órával, szóval nem volt vészes. Megismerhettem az anyukáját. *-* Szerintem nagyon aranyos hölgy, nagyon szimpatikus volt így elsőre és ez szerintem nem fog változni. A délutánunk úgy alakult, hogy TVD-ről beszéltünk, meg musicales videókat nézegettünk és készültünk a jövőhétvégére. Ugyanis igen, ismét hivatalos vagyok BP-re és megnézzük az Elfújta a szél-t. (Szabó P. Szilveszter, Vágó Zsuzsi *-*) És... Viki megígérte, hogy megvárjuk majd őket a művészbejárónál. Ahw, annyira várom....! A 15:50-essel jöttem végül haza és így zárult le ez a csodás hétvége. Imádtam.
A legjobb az egészben, hogy már most megbeszéltük, hogy lesz ennek folytatása. Jövőhét után valamikor elmegyünk moziba megnézni a Karib-tenger kalózai 5. részt, aztán valószínűleg megint beülünk inni valahova. És tervben van egy... fú, mi annak a neve? Ilyen krimi szabadulós, élő szerepjáték... utána kell nézni, mert találkoztam már ezzel és akkor is nagyon tetszett. Egyszóval: baromi jó volt és imádlak titeket, lányok! Nagyon-nagyon!
AJÁNLOM AZ OLDALT
(Akikről most a bejegyzés szólt. Meg másokat is, de most őket emeltem ki. Khm.)
Érdekesség amúgy, hogy Zoey csinátla. Ő nyomtatta rá a feliratokat arra a fatáblára. *-* Nagyon menő, nagyon boldog voltam, és vagyok is, hogy ezt kaptam, bár a pontos helyét még nem találtam ki, hol lesz. Ezen kívül kaptam mécses tartót meg csokit~ ráadásul kettőt. *-*
