Az elmúlt napokban vagy 6 bejegyzést megírtam fejben, de természetesen, mire géphez kerültem, már nem volt annyira fontos és ezer más dolog lekötött. Most meg nagyon témám sincs, de úgyis kitalálok valamit. Csak mesélek.
Túléltem az írásbeli vizsgát! De ne szaladjunk előre. A vizsga előtti két napban konkrétan egy roncs voltam, annyira stresszeltem, hogy úristen, ez nem fog menni. Pedig készültem, tanultam, mégis minden angol óra után úgy álltam fel az asztaltól, hogy te jó ég, én még kevesebbet tudok. Csütörtökön pedig már azok a feladatok sem mentek, amik eddig minimum 90%-ra sikerültek. Szerintetek mennyire voltam ideges? Hát igen, eléggé. De mégis, valahogy a hisztirohamom, kétségbeesésem után nyugodtan tudtam lefeküdni aludni. Pénteken én voltam az első, aki a vizsga helyszínére ért és lényegében... sikerült, emberek. A vállalkozásról nem beszélnék, az annyira nem is foglalkoztat, de az angol... a tanárnőm már megírta, hogy jó lett és ne aggódjak. A levelem gyenge lett és ezt éreztem is, mégis több, mint 120 szót sikerült összehoznom. Persze nyelvtanilag... már más kérdés. Remélem, megmutatja majd a dolgozatokat, mert érdekelne, hol és mit rontottam. Bár az, hogy sikerült, bőven elég nekem. Csak belegondolva, hogy alig 8 hónapja tanulom a nyelvet, ez tök jó. A szóbeli viszont... ássatok el. Nem tudom azzal mi lesz. Persze, nyilván át fogok menni a vizsgán, de attól még aggódom, mert az, hogy megszólaljak, nekem nagyon... nehéz. Főleg idegen ember előtt és hát ott lesz ugye a vizsabiztos, aki végig fog hallgatni, stb. De túl kell lenni rajta.

Viszont éltet egy-két dolog, hisz a szóbeli előtt még barátnőzök egyet és ez reményeim szerint feltölt majd energiával. Azaz, biztos így lesz, ebben egyáltalán nem kételkedek. Már elképzeltem az egész esténket abban a Salvatore bárban. Jó, hogy eszembe jutott ez a hely. És mint kiderült, Vikinek nem idegen, szóval... biztos szuper lesz.
Addig viszont elő a tételekkel és magolással, mert másképp nem fog menni. Ja, és a vizsgák utánra is van már program, aminek tök örülök. Egy tali a volt kolleginákkal - egyben a születésnapom megünneplése~ és egy tali Yuiékkal. Már ha összejön. Jó lenne, ha az egész nyár ilyen tartalmas lenne, de úgyis mindegy, mert ha vége a vizsgáknak, majd jön az, hogy kezdjek el dolgozni valahol... (a külföldi munkáról sajnos nincs hír, szóval egyelőre maradnak az itthoni lehetőségek, amiből ugye nem sok van).

Viki inspirált erre a bejegyzésre és ezúton is köszönöm neki! Nos... Nehéz összeállítani egy top 10-es listát 8 évad jeleneteiből. És nem is igazán sikerült. Annyi, de annyi jó jelenete van Iannek, hogy az valami hihetetlen. Szerintem végig iszonyú jól játszott és ez nem az elfogultságom mondatja velem, hanem ez egy tény. Örülök, hogy ő kapta meg Damon szerepét, mert olyan, mintha rászabták volna. Fantasztikus. Szóval, megpróbáltam összeszedni 10 gyöngyszemet ebből a történetből, de rengeteg más jelenete van, ami felkívánkozott volna a listámra. A későbbiek során még Nináról is hozok egy ilyesfajta toplistát, de gyanítom, az ő esetében is nehéz dolgom lesz.

10.) Damon tánca Vickivel 1x06

Nos, ez a jelenet nem csak az én kedvencem, de Iané is, mint nyilatkozta. Ebben a rövid pár percben megpillanthattuk Damon igazi bulizós énjét és láthattuk a szexi táncát, aminek szerintem minden női néző eléggé örült. Én legalábbis odáig voltam érte és nagyon átéreztem azt a szabadságot, a szórakozást, amit árasztott magából ez az ember, természetesen Vickivel együtt.

9.) Damon döntése és vallomása 6x21

Igazából itt nem csak ezt a jelenetet emelném ki, hanem az előzményét is. Azt, hogy Damont a saját testvére próbálja lebeszélni arról, hogy bevegye a gyógyírt és emberré váljon Elenáért. Damon kiborulása, miszerint a hozzá legközelebb álló emberek, Stefan és Elena a legkegyetlenebbek hozzá... és aztán jött a döntés, amit egy idős házaspár láttán hozott meg.
A vallomásáért egyszerűen odáig vagyok és azért, amit ezekben a pillanatokban látok rajta. Legfőképp azért is, mert ugyebár ő és Nina már nem voltak együtt a való életben, csak a sorozatban, mégis annyi, de annyi kémia volt köztük és egy kicsit sem érződött, hogy nincsenek együtt. Épp ezért emelem kalapom nem csak Ian, de Nina előtt is. Persze, erről szól a színészet, hogy bármilyen karaktert, bármilyen helyzetben, bárkivel el tudj játszani, de őszintén, ez néha azért nehézségeket okoz és most nem akarok célozgatni, hogy Ian hol is rontotta el, khm...

8.) Damon kikapcsolja az emberségét és magára hagyja Enzot 5x09

Nos, én az összes vámpír érzelem kikapcsolást imádom, mert nagyon-nagyon látványos. És ehhez tényleg tehetség kell, hogy egyik pillantról a másikra az összes érzelmet elrejtsük magunkban. Épp ezért választottam ki Ian egyik ilyen jelenetét, amikor döntenie kellett: próbálkozik Enzo megmentésével tovább, ami biztos kudarc, vagy megmenti a saját bőrét, de ez azzal jár, hogy kénytelen kikapcsolni, ugyanis anélkül nem tudná elhagyni a barátját. Damon egyik pillanatban még egy barát, aki hajlandó bármire, a következőben pedig lenőzően bámul Enzora, majd elhagyja. Ez is belevésődött az emlékezetembe.

7.) Damon megöli Aaront 5x12

Őszintén, én minden rosszfiús jelenetéért odavoltam és nem igazán tudtam soha utálni ezt a karaktert, bármit is követett el. Persze, tökéletesen tisztában voltam és vagyok is azzal, hogy Damon nem egy szent és nem kell őt mentegetni, de... utálni akkor sem fogom. Ő marad az elsőszámú kedvencem a sorozatból és ezen nem fog semmi sem változtatni. Még az sem, hogy elkeseredettségében meg akar felelni annak a képnek, amit Katherine, Elena képében vetített ki rá: azt, hogy Damon képtelen megváltozni és csak egy gyilkos. Damon ebben a jelenetben megpróbálja alátámasztani ezt és önmagában is bebizonyítani, hogy ő mennyire elcseszett és őt nem lehet megmenteni. Ezekért az érzésekért került be a toplistámba ez a jelenet.

6.) Damon búcsúja és majdnem halála 2x22

Ez a jelenet nagyon ott van! Szívbemarkoló, megható... kezdve azzal, hogy Damon elmegy bocsánatot kérni Elenához, aki időt kér. Damon pedig csak bólint, hogy idő az van. Ezutá megy haza a Salvatore házba, hogy még egy tipikus Damon mosollyal elkortyolja az utolsó Bourbonját, majd elhúzza a függönyt és levegye a napfénygyűrűt. Rengeteg érzelem látszódott rajta, a megbánás, beletörődés, elfogadás... készen állt a halálra, nem akarta megvárni, míg a vérfarkas harapás végez vele. Sajnáltam, hisz akárhonnan nézzük, nem volt egyszerű Damonnek és Iannek sem. Persze örülhetünk, hogy Stefan, a hős öcsi megmentette a mi rosszfiúnkat, majd bezárta a pincébe. Nagyon jó jelenet!

Az utóbbi időben nem jut sok időm blogolni, na meg bevallom, túl sok témám sincs. Még márciusban elkezdtem összerakni egy oldalt, hogy egy új közösséget tudjak összehozni, olyanokkal, akiknek az érdeklődési köre legalább két témában egyezik az enyémmel: a szerepjáték és a TVD. Persze, az induláshoz rögtön magam mellé vettem kettő embert, akikről tudtam, hogy szeretnek játszani és vagy a TVD vagy a TO kapcsán van elég ismeretük egy ilyen oldalhoz. És megcsináltuk és 10 nap múlva 1 hónaposak leszünk. (Nagyon hálás vagyok a sok segítő kéznek! Imádlak titeket!) Azóta még közelebb került hozzám a Steroline.GP Vikije, aki az egyik főkaraktert, Caroline-t viszi (meglepődtél, mi? :D). Vele igazság szerint régebb óta beszélegtünk a Delena.GP oldalam miatt. Szóval a közös téma régóta fennállt, de azt hiszem, a játék csak még eggyel közelebb vitt minket egymáshoz.
És megismertem egy régi-új lányt, Reinát, aki most Damont testesíti meg a játékban. Róla... nos...hát ez egy vicces történet és mindig rájövök, hogy a világháló tényleg parányi. Kiderült ugyanis, hogy őt én már évekkel ezelőttről ismerem - csak akkor még nem voltunk olyan viszonyban, inkább csak elvoltunk egymás mellett a gportalon, de nem kerestük olyan szinten egymás társaságát, mint pl. most. És közös barátaink, ex-barátaink is vannak. Ezek a felfedezések a "viccesek", mert igen, mint írtam, kicsi a világháló és kicsi a világ. Nagyon örülök, hogy most így rátaláltam, vagy inkább ő rám - mert ő jelent meg az oldalamon, igazság szerint. Az már csak a slussz poén, hogy úgy kértem fel Damon szerepére, hogy akkor még volt köztünk némi távolság - csak tudtuk, hogy ja, ismerjük egymást régebbről. Valamiért jó megérzéseim vannak ezzel az egésszel kapcsolatban. Nem véletlen, hogy ő így visszatért az életembe. Szerintem. :) Jó vele beszélgetni!!
A Stefant alakító lány, Alice is egy nagyon kedves, segítőkész lányzó és nagyon örülök, hogy rátaláltam. Már az első pm váltásokkor (egy másik oldalon) éreztem, hogy ebből valami jó fog kisülni. És láss csodát, így lett. Nagyon szeretek vele beszélgetni. *-*
Nem hittem amúgy, hogy sikere lesz az oldalnak és azt meg főleg nem, hogy újabb barátságokat köthetek a szerepjáték kapcsán. És mégis!
Úgy gondolom, hogy egy barátsághoz több dolog. Félretéve azt, hogy bizalom és a többi. Ezek alap dolgok. De ami igazán összetart két embert, azok a közös érdeklődési körök. Ha nincs, akkor megette a fene. Ha nincs kapocs a két ember közt, ha csak elvannak egymás mellett, szó szerint, akkor az már nem feltétlenül barátság, inkább megszokás. De úgy gondolom, hogy ezen is lehet még segíteni, ha mindkét fél akarja.
Még visszatérve az oldalra. Maga az ötlet tavaly júniusban fogalmazódott meg bennem, hogy na, kellene egy ilyen oldal, amit én vezetek, ahol én vagyok Elena és a többi. De akkor úgy gondoltam, senkit nem érdekelne. Aztán megismertem egy lányt, akinek a felfogása végül is tetszett: meg kell próbálni, lesz, ami lesz alapon, mert miért ne működne? Na jó, ezt jól megmondtam. A lényeget értitek. Azt hiszem, részben miatta kezdtem felvállalni magamat - mármint, pl. kiraktam fb-re a Delenás oldalamat úgy, hogy az ismerőseim lássák. Nem érdekelt, hogy lesz-e megjegyzés bárki részéről. És végül is nem volt, sőt. Amikor volt egy verseny, rengetegen szavaztak is az oldalamra. És ez jó érzés volt. Bár, eltértem a tárgytól. Hm. Hát, szóval ez van velem mostanság.

Egyébiránt... lassan vizsgák. Május 19-én írásbeli vállalkozásból és angolból, május 31-én informatika és végezetül... júniusban jön a szóbeli, 8-án. Angolból. És eléggé rettegek, hogy mi lesz. Valószínűleg az elkövetkezendő 1 hónapban nem sokat fogtok látni, mert rá kell feküdnöm itt a dolgokra, ha bármit is el akarok érni. Megint nézegettem az álláshirdetéseket, hogyha nem jönne össze a külföldi cucc, akkor itthon találok-e valamit. De egyelőre csak olyanokat szúrok ki, ahova angol tudás is kell. Szóval, ha ez meglesz, talán....... meglátjuk. Jó lenne haladni végre valamerre~

Újabb képtelen ötlet ütötte fel a fejét, ahogy anyával beszélgettünk a hétvégén. Igazából annyira nem megvalósíthattalan és már én is gondoltam rá, de eddig nem volt bennem annyira az itthonról való menekülhetnék. Lassan úgy érzem, már semmi sem köt ide. Rendben, anya nagymértékben igenis ideköt, de ő viszont azt szeretné, ha lépnék végre és elindulnék valamerre. Elindulni viszont nehéz, főleg úgy, hogy még nem biztos az ember a dolgában. De hogy miről van szó? Külföld. Igen, még közel sem biztos az angol tudásom, sőt. Fordítani úgy-ahogy tudok, de az, hogy én megszólaljak, az még nagyon nehéz a számomra. Viszont van még kettő hónap a vizsgáig, addig még sokminden változhat. Utána pedig, lehet, hogy valahogy megpróbálok külföldön munkát találni. Anyával azt beszéltük, az lenne a legjobb, ha először valami angol-magyar családhoz jutnék ki gyerekre vigyázni. Először azt hittem, ilyen maximum a mesében lehet - de nézelődtem Au Pair oldalakon és meglepő módon volt, hogy ilyen család keresett magának babysittert. A fizetésről ne is beszéljünk, még ez a munka is többet ad, mint itthon az átlag fizetés... és ez egyébként nagyon elkeserítő. Sosem politizáltam, sosem voltam az, aki szidja a saját országát, de azért látom, amit látok. Apám is külföldön dolgozik, nem véletlenül és hát elég szép a keresete. Szóval igen. Ilyen tervek vannak. Vagyis... hát egy terv. Nem tudom, összejön-e és ha igen, mikor. De az biztos, hogy lépni kell... több okból.
Amúgy, ha sikerülne kijutnom külföldre, azért az nem lenne semmi. Biztos szörnyen nehéz lenne az elején és sírva rohannék haza, mert teszem azt, egy szót sem értenék... de aztán megszoknám, belerázódnék, elkezdeném élvezni a munkát és a szabadságot is egyben... szerintem nagyon jó lenne és jót is tenne a lelkemnek ez a fajta változás, új világ. Hmm.
Egyébként nagyon-nagyon kezdem elveszíteni a türelmem. Mindenféle téren. És ez baromi rossz. Két pillanat alatt fel tud idegesíteni bármi! Ma azt hittem, hogy nagyon elszalad velem a ló és tényleg nem sokon múlt, hogy elszakadt nálam a cérna. Aztán kint álltam az erkélyen vagy 10 percig a hűs levegőn, hogy konkrétan lehiggadjak és ne tegyek valami olyat, amit később megbánnék. Nagyon rossz már ez így. És emiatt másokkal is ingerlékenyebb vagyok, ami szintén nem túl jó. De egyelőre ez van. Próbálom kontrollálni magam, de mostanság már nem megy. Kiveszett belőlem a türelem és a tolerancia. Pedig ezek nagy erények...
Most, hogy konkrétan kipanaszkodtam magam, lassan zárom a soraim. Amúgy imádom a képet, amit beraktam a bejegyzés elejére. :3

Két bejegyzéssel ezelőtt írtam egy önkritikát a blogról, amiben megemlítettem, hogy nem tudom, mit kéne írnom magamról - jelentem, pótoltam ezügyben a hiányosságaim. Bár még akad megírnivalóm, de dolgozom az ügyön.

Ezen kívül most egy rendhagyó bejegyzéssel érkeztem. Nináának szeretnék egy anime ajánlót összehozni, ha már lógok neki ezzel úgy egy hete, körülbelül. Amúgy meglepő módon elég nehéz összeállítani egy listát... amit egyébként mindenki figyelmébe ajánlok. (Ninaa, nem tudom, miket láttál már, szóval ha valamit felírok, előre is bocsánat. *-*)

Ao Haru Ride - Ha egy laza, iskolai környezetben játszódó, romantikus kalandra vágyik az ember, akkor azt hiszem, ez jó választás. Jó alapsztori, tetszetős karakterek és egy nagyon-nagyon jó, drámai hatású zene~ imádtam. Nekem nagy kedvencem ez az anime és igazából a manga is.

Orange - Annyiban hasonlít az elődjére, hogy iskolai környezetben játszódik leginkább, de azt, hogy laza és könnyed, nem mondanám. A történet a gyász feldolgozása köré épül és a depresszióra, hogy úgy mondjam. Hogyan küzdünk meg a veszteséggel, hogyan lépünk túl azon, hogy azt hisszük, valami miattunk történt. A főszereplő lány néha kicsit bosszantó, de amúgy tényleg csak ajánlani tudom!

Rainbow: Nisha Rokubou no Shichinin - Hű, nem is tudom, merjem-e írni. Ez nem éppen egy könnyű darab. Viszont ebben nincs romantika (legalábbis nem úgy, mint az előző kettőben), sőt, egy elég sötét világot hivatott bemutatni. 7 fiú köré épül a történet, hogy hogyan is élik túl egy javítóintézet (vagy inkább börtön) mindennapjait. Derülnek ki titkok a múltról, megismerhetjük a fiúkat és így tovább. Ha ennél többet írnék, átmennék spoilerbe, így inkább nem teszem. Viszont... ezt az animét tényleg mindenkinek látnia kell. Szerintem rohadt jó. És nem túlzok.

Donten ni Warau - Rövid, meiji-korban játszódó sztori, ami leginkább három testvér köré épül. Érdekesség, hogy az endinget ugyan az a banda szerezte, mint a Rainbow-ét. Ez már elsőnek feltűnt és ahhhw. <3

Boku dake ga Inai Machi - Na, tavalyi nagy kedvencem, amit hétről-hétre vártam és néztem. Időutazás, múlt megváltoztatás... szerintem nagyon jól sikerült sztori. Az alap annyi, hogy a főszereplőnk átéli a rosszat, például lát egy balesetet, aztán hopp, visszaugrik az időben - és ez akaratlanul történik, majd megelőzi a bajt, ezzel hőssé válva. Aztán egy sokkal nagyobb rejtély veszi kezdetét és nem csak perceket, hanem éveket ugrik vissza az időben. Engem először nagyon meglepett, hogy ez most így mi meg hogy... de azt kell mondanom, ötletes.

Akatsuki no Yona - Óóóó, nagyon nagy kedvencem és kampányolok a folytatásért! Erről elfogulatlanul nem is tudok írni. Régi korban játszódik, fantasy elemekkel van teletűzdelve, meg egy legendával. Yona, aki az első percekben csak egy kis hercegnő, a következőben már helyt kell állnia és fel kell dolgoznia veszteségeket, árulásokat és szembe kell néznie a jövőjével. Nagyon jó darab. Kár, hogy az anime mondhatni, a tetőpontnál maradt abba. Ennek sajnos már 2 éve... a szívem szakad meg érte. Viszont ez ne tántorítson el senkit attól, hogy megnézze.

Noragami - Ez is nagy kedvencem, már az első pillanatoktól kezdve tudtam, hogy az lesz. Yato, Yukine és Hiyori remek főszereplő hármas. Imádom a történetüket. Ha választanom kéne közülük, akkor viszont Yukine lenne az, aki a legnagyobb kedvencem. Utána Yato. Utána pedig más "mellékszereplő" xD szóval miről is van szó? Yato egy isten, aki kívánságokat teljesít és nem kér érte sokat, sőt. Bár ennek ellenére, ha nagyobb pénzhez jut, nagyon tud neki örülni. És van egy túlvilágunk, sok gonosz lélekkel, akiket le kell ölni. Yato az első pillanatokban magához vesz egy fiatal lelket, Yukinét, aki végül a kardja lesz (és a fiú nem emlékszik az életére, szóval tiszta lappal van Yato mellett, hogy úgy mondjam). Hiyori pedig, bár ember, de látja ezeket a szellemeket, gonosz lelkeket és Yatoékat is. Ez végül is az alap. És nem is mondok semmi többet. :)

Psycho-Pass - Na ha valami még megfogott, akkor az ez. Mindenki álma egy bűnözés mentes élet, világbéke és így tovább. Nos, itt van egy bizonyos Sybil rendszer, ami megfékezi a bűnözést. De elég érdekes és furcsa módon. Egyszerűen... nem is tudom. Tényleg érdekes és elgondolkodtató. A karakterek jól kidolgozottak, a főgonosszal együtt, akiből amúgy kevés is volt~ ...a második évad egy picit gyengébb lett, de azt is ajánlani tudom. És a movie-t. De azt igazából csak egy-két momentum miatt. *-*

Egyelőre ennyit tudnék mondani, de higgyétek el, ezer meg egy anime van, amiről tudnék regélni és amit ajánlani szeretnék. Ha valamelyik felkeltette az érdeklődésed és elkezdted nézni, nyugodtan pötyögj nekem: kíváncsi vagyok, hogy tetszik.