Napok óta a fejemben van ezernyi téma, amiről írnék, most mégsem tudom, melyikhez nyúljak. Csak rég jelentkeztem, gondoltam, ideje valami életjelet adnom. Azt hiszem, 2017 januárja nem indított túl jól. Mást se hallok, csak haláleseteket... a családban, ismerősök körében. Kissé elkeserítő. De ezen kívül, velem azt hiszem, minden rendben. Nem stresszelek és megpróbálok minden rosszat lerázni magamról olyan gyorsan, ahogyan csak tudom. Eldöntöttem, hogy nem akarok időt pazarolni ostoba vitákra, mert egyszerűen nem éri meg. Bár néha becsúszik egy-egy, de dolgozom rajta, hogy ne legyen sok. Nem újdonság, de a GP még mindig tele van ostoba trollokkal. Sosem fogom megérteni, miért lelik abban örömüket, hogy elcseszik a másik kedvét. *sóhaj* A tanfolyammal haladok. Kikaptuk a félévit is! Az angolom ugyan 4-es lett, de a tanárnőm nagyon vacilált, hogy megadja-e az 5-öst. Végül úgy érezte, hogy magamhoz képest ez még csak 4-es, de év végén nyugodt szívvel adja meg az 5-öst, ha így folytatom. Tehát annyira nem aggódom. A többi tantárgyam 5-ös lett, amit egyáltalán nem értek, de nem is izgat. Engem csak az angol érdekel, azért járok be, nem másért.
Egyébként kaptam egy állásajánlatot is. Vagyis nem is ajánlat volt ez, hanem a suli egyik fődolgozója, megkérdezte, van-e állásom, mire közöltem, hogy nincs. És elmondták, hogy lesz egy megüresedett titkári állás a jövőben, de pályázatot kell kiírniuk rá. Először is, sosem tanultam titkárnak, főleg nem iskola titkárnak, tehát fogalmam sincs, mit kéne ott csinálnom és hogy egyáltalán menne-e. Másrészt a bejárást megoldani is kissé necces lenne. De erre tanárnőm, aki már-már barátnő kategória, azt hiszem, felajánlotta, hogyha úgy adódik, nála van egy üres szoba. Ő is csak márciusban költözik ki, de a lényeg, hogyha gondolom, van nála hely. Én meg ledöbbentem, hogy így felajánlotta.
Aztán elgondolkodtam. Klassz belegondolni abba, hogy végre külön költözhetnék és úgymond elkezdhetném a saját kis életem, ugyan akkor... basszus, akarom én ezt? Akarok elszakadni a szüleimtől? Én még nem érzem magam késznek rá. Egyszerűen nem. Ha ciki, ha nem, nekem jó itthon a sok balhé ellenére. Másrészt... nem is hiszem, hogy kapásból egy ilyen minimálbéres fizetésből fent tudnám tartani magam. Mert hát az albérlet költségébe be kéne szállnom, magamnak kéne vásárolnom, számlák árába beszállnom. Tehát igeen... problémás. De jó volt belegondolni, hogy itt egy lehetőség. Ha most ezt el is szalasztom, akkor sem fogok bánkódni. Mármint a költözéssel kapcsolatban. A munkát még meglátjuk, mert ha ki lesz írva a pályázat, rá fogok nézni és át fogom újra gondolni, mennyire nekem való. Végül is, logisztikai OKJ-n tanultunk ezt-azt, ami kell ide. Meglátjuk.
Érdekes év elé nézek, akárhonnan is nézem.. De valahogy jól érzem most magam. Túl jól. Viszont... van bennem némi félsz is. Erről most eszembe jutott egy idézet:

"Ma meggyőztem magam arról, hogy feladni nem szégyen. Ne kockáztass! Ne változtass! Csak semmi dráma, ennek nem most van itt az ideje. De az okaim nem is okok, csak kifogások. Valójában csak bujkálok az igazság elől, az igazság pedig az, hogy félek. Félek, ha egy pillanatra is engedek a boldogságnak, a világ megint összeomlik körülöttem, és nem tudom, hogy azt túlélném-e?"