Örülök, hogy vége a rémálom hétvégének. Tudjátok, van az az érzés, van az a helyzet, amikor minden összejön - rossz értelemben. Család, barátok, magánélet, meg úgy tényleg minden. Amikor azt várod, mikor lesz ennek vége. Amikor az órát lesed, hogy elüsse az éjfélt, mert az azt jelenti, vége a napnak. És talán az új nap majd szebb reményekkel kecsegtet. Na, én tegnap így voltam. Elég hisztisen benyögtem már nem is tudom kinek, hogy most már tényleg elegem van és legyen vége a napnak. Hát, vége lett. És ahogy sejtettem, az új remények is eljöttek. Bár azokat az embereket sosem fogom megérteni, akik egyik pillanatban elhordanak téged mindennek - és ezt szó szerint vedd - aztán meg, mintha mi sem történt volna, jön az "úgy szeretlek, majd megeszlek" nyáladzás. Why? Nem értem. Ehhez totálisan hülye vagyok. Ahogy ahhoz is, hogy hogy lehet távolról, x km-ről szeretni valakit, amikor pedig egy karnyújtásnyira van, jön az utálat. Felfoghatatlan. Igazából sokmindenen gondolkodtam az elmúlt napokban. Leginkább párhuzamokat vontam magam és mások közt - na jó, ezt ne úgy értsétek, hogy összehasonlítgattam magam és önmarcangoltam. Épp ellenkezőleg. Hallgatok sztorikat és rádöbbenek, hogy jé, velem is ez van. Jé, én is így érzek. Jé, nekem is pont úgy telik be az a pohár szép lassan, mint nála. És ezek a felismerések annyira azért nem jók. Néha irigylem Damonéket, akik ha gondolnak egyet, kikapcsolják az emberségüket és nem törődnek senkivel és semmivel. Vajon mi lenne, ha én is meg tudnám tenni? Csak kikapcsolnám. Úgy érzem, egyes emberek eléggé meg tudnának utálni, ha a másokkal törődő, érzelmes lányból egy mindenkin átgázoló gép lenne. Vagy ki tudja. Ezt sosem tudjuk meg, csak jó rajta elgondolkodni.

Valamelyik nap olvastam Ninaa oldalán egy önkritikát... ezt most ezúton szépen ellopom és megírom a sajátomat.

Kinézet: Nos, a magam részéről imádom ezt a letisztult, kissé TVD-mániás külsőt. A kódért hatalmas köszönet Efruse-nak! Tetszenek a színek, olyan barátságos az egész. És bár nem egyedi, hisz nem magamnak készítettem, mégis jól érzem magam így, hogy ez van fent. Ami azt illeti, nem is akarok váltani egy ideig. Úgy érzem, ez a kinézet teszi azzá a blogot, ami. Az én kis kastélyommá, mentsvárammá.

Tartalom: Nem bővelkedek benne! Tudom, a legtöbb ember szívesen olvas a szerkesztőről információkat, de egyszerűen nem tudom, mit írhatnék. Vagy hogy mit szabad leírni és mit nem. De őszintén, engem már így is túl sokan ismernek ebben a rendszerben. Mármint a G-portálon. Ha valaki meglátja a nevem, azonnal beugrik neki, ki vagyok - főleg, ha az egyik ismertebb nevemmel találkozik szembe. Amúgy különösképp "büszke" vagyok a zenés modulra. Úgy találtam ki, hogy minden bejegyzés címe egy dalcím, az alcím pedig a magyar változata - és a dalokat egy csokorba szedtem egy külön modulba. Amolyan háttérzeneként is javaslom a bejegyzésekhez, ugyanis több, mint 90%, hogy azt a dalt hallagattam írás közben Mint most a Take On The World-öt. :)

Szerkesztő: Hát, nem is tudom. Vannak visszatérő látogatóim, nekik azonnal válaszolok, ha valahol írnak, legyen az chat vagy komment szekció. Szerintem mindenkivel kedves vagyok, nem küldök el senkit a sunyiba. De mivel maga a blog azt hiszem, kissé zártabb lett, mint az előző, így azt hiszem, nincs is szükségem sok emberre, akikkel kommunikálnom kell. Mármint, értitek. De aki jön, annak örülök.

Ennyit tudtam összeszedni. Nehéz önmagunkról kritikát írni! Bár pl. a Delena.GP-ről tudnék. Feküdjek rá a tartalomra - hehe. Ez lenne az első, amit kiemelnék. Amúgy ti mit gondoltok a blogról?