[chatből másolva]

Elena: Hát igen. Ez elég... szomorú, azt kell, hogy mondjam. Elég csak a német tudásomra gondolni xD tanultam vagy 12 évig... oké, hogy végig utáltam, de azt hittem, azért a tudásom, amit szereztem, megmarad... nos, tévedtem xD konkrétan örülök, ha bemutatkozni tudok németül. De amúgy... ezt a nyelvet nem is akarom használni. Nyelvvizsgám sincs belőle, mert olyan jól sose ment. :D Az angol az más. Az mindig érdekelt. :D Szóval... igen. Az, hogy papírja van az embernek valamiről, nem jelenti azt, hogy ért is hozzá / tud is valamit.

Anna: Fúh, hát rengeteg mindent tudnék mesélni, de nem akarom teleírni az üzenőfaladat :D az első munkát az iskola szervezte le, még 19 éves sem voltam akkor, nagyon tapasztalatlan voltam úgy általában, és nem volt nagyon beleszólásunk a helybe sem, egy szálloda választott ki minket, nem mondom hogy minden tökéletes volt, de nagyon sok olyan tényező befolyásolta a kint tartózkodásomat, ami nem nevezhető általánosnak^^ ezektől eltekintve viszont pozitív élményeket gyűjtöttem. Az első fizetés csodákra képes :D és ha szerződést kötsz (nem tudom az au pair-nél hogy szokás) érdemes 3 hónapra megkötni, abba tényleg nem hal bele senki sem, még ha nem is olyanok a körülmények, mint amilyenre számítottál. Ha meg bevált, akkor meg lehet hosszabbítani is :)

Elena: (Igazából ezt a beszélgetést, ha nem bánjátok, lányok, majd csatolom a bejegyzéshez :D) Hú, nem tudom, az Au Pairnél miféle szerződés van... milyen időintervallumban. Ennek őszintén szólva még nem néztem utána. :D Deigen, 3 hónap még nem belehalós. A fizetés meg csak meghozza a kedvet. Az a jó pl. az Au Pair hirdetésekben, hogy a fizu is ki van írva xD így ezen se kell törnie az embernek a fejét. :D Huh, de azért félek. Tudjátok, nem vagyok az a fajta, aki olyan könnyen megáll a lábán - legalábbis a saját meglátásom ez. Aztán ki tudja, lehet, önmagamat sem látom még olyan jól.

[chatből másolva]

Shana: Nekem egyébként rokonom ment ki Angliába bébiszitternek semmilyen angol tudással és 1-2 hónap alatt már tökéletesen beszélte az angol nyelvet kisebb megszakításokkal ugyan, de rengeteget segít az embernek a nyelvhasználatban és annak fejlesztésében. Arról meg nem is beszélve, amit jó magad is írtál, hogy többet lehet odakint keresni, mint idehaza egy magasabb fokozatú beosztásban akár. :)

Elena: Shana, örülök, hogy tetszett az ajánló! :3 Azt hogy érted, hogy semmilyen tudással? Úgy értem... alaptudás nélkül? Egy szót se tudott? :D Jó, én azért már vagyok valamilyen szinten, de még így sem tudom, megállnám-e a helyem.

Anna: Szia! Szerintem is érdemes megfontolni a külföldi munka lehetőségét. Én már 2x voltam kint, az elsőt az iskolám szervezte le, másodszor már önállóan vágtam neki. Jó sok mindent tudnék mesélni :D Normális hogy vannak kétségeid, de kinek nincsenek ilyen döntés előtt? :D Szerintem mindenképpen érdemes önéletrajzot + kísérőlevelet írni, meg pályázgatni. Ezekkel még nem kötelezed el magad, ha meg amúgy is vizsgára készülsz, ez gyakorlásnak is nagyon jó. Au Pair-kedést még nem csináltam, de több embertől is sok pozitívat hallottam róla :) és nyelvtanulás szempontból is sokan hasznosnak tartják

Elena: Anna! :D Jesszus, a chat nem jelezte, hogy írtál. O_O Először is köszi, hogy írtál! Másodszor... igen, az Au Pair... egy ismerősöm volt kint és neki igazából bevált. A napokban meg puszta kíváncsiságból nézelődtem az Au Pair oldalakon :D hogy mégis miféle igényekkel várnak embereket. És igazából annyira nem tűnik vészesnek :D Arra meg kíváncsi lennék, hogy neked miféle tapasztalataid vannak a kintlétről. Írtad, hogy 2x voltál. Az első pl. milyen volt? Milyennek élted meg? És... mégis milyen szinten álltál a nyelvvel? :D

Shana: Igen, azt úgy értem, hogy csak ilyen nagyon alapszinten tudott angolul, szerintem nem is angolt tanult az iskolában. Aztán kiment és rákényszerült, hogy megszólaljon. Meg muszáj volt kommunikálni meg megértettnie magát ^^ nagyon sokat fejleszt az emberen ha rá van kényszerítve.

Elena: Ohho, értem :D akkor én némi előnnyel indulok :3

Shana: :3 úgy biza. szóval ha kimész, nem kell aggódni, hamar belerázódsz szerintem. :) ezért is mondják szerintem, hogy a kint töltött idő olykor többet ér, mint bármilyen nyelvtanfolyam.

Elena: Nos, ebben lehet valami. A tanárnőm is megmondta, hogy ugyan MO-n sok embernek van nyelvvizsgája, de kb. semmit nem ér vele odakint. Meg a magyar tipikusan az, aki nem biztos, hogy meg mer szólalni külföldön :D

Shana: Teljesen egyetértek ezzel a meglátással, azt kell mondjam. Sokan megszerzik nagy nehezen a nyelvvizsgát, aztán mivel nem használják sokáig vagy nem olyan környezetben vannak, ahol rákényszerülnének (pl. mondjuk munkahelyen elvárás) így simán meg is kopik az a tudás is és marad a nyelvvizsga papír. én régebben dolgoztam munkaközvetítő cégnél és elég nagy megdöbbenést okozott nekem, hogy mennyi embernél van nyelvvizsga az önéletrajzba, aztán mikor felhívtam őket, hogy egy angol nyelvet igénylő pozíció kapcsán, ment a magyarázkodás, hogy a nyelvvizsga papír megvan, de nyelvtudás az már nincs.

Na igen, ha nincs párja az embernek, tényleg könnyebb lépni. Bár őszintén, azért örülnék, ha lenne egy ilyesfajta visszatartó erő, mert az azt jelentené, hogy nem vagyok egyedül és szeret valaki :D mármint hímnemű egyed.
Anya, nos, ő tényleg arra biztat, hogy lépjek és menjek, csináljam. De egyelőre még tényleg csak terv ez a történet. Viszont jó lenne. Kicsit valahol már bele is éltem magam. Új hely, változások, új emberek, más környezet... tiszta lap. Egy hely, ahol senki sem ismer. Egész jól hangzik.
De amit a végén írsz, hogy a nyelv... hát ma pont olyan napom volt, hogy az önbizalmam megint csökkent xD félek, hogy nem tudnék megszólalni kint vagy szimplán egy szót sem értenék. Ugye nézek sorozatokat angol hanggal, meg videókat is szoktam néha, de komolyan, maximum az alap szavakat értem, mást aligha... :D és olyan rossz. De tudom, még nem tanulom túl régóta, szóval mit akarok? Még van mit tanulnom. *-*

Nekem is tetszik az a kép! *-*
Amúgy én támogatlak, hajrá, hajrá! Ha akad egy lehetőség, ragadd meg, nehogy később megbánd. Biztos jó lenne egy tapasztalatnak. Ha nincs párod, úgy talán még könnyebb lenne elhagyni Magyarországot, sokaknak ez visszatartó erő. Ha szabad vagy, mint a madár, akkor mi tart vissza? Persze, tudom, a család, de anyukád örökre anyukád marad, legyetek bármilyen távol egymástól, érted. :3 És gondolom úgyse örökre mennél, meg hazajárnál, ha hosszabb távra. Amúgy ha elkezded használni az angolt - és ott ugye rá lennél kényszerülve - hip-hopp megszoknád, és egyszer csak azt vennéd észre, hogy jé, már nem parázom rá.