Álmomban meghaltam. Nem tudom, ez mit jelenthet, de nagyon durva volt. Az egyik karakterem bőrében voltam, méghozzá egy olyanéban, aki még el sem készült teljesen... arra emlékszem, hogy egy város utcáján voltam, sötét volt, csak a lámpák világítottak, azok is alig. Én meg menekülni akartam. Láttam, hogy ott állnak a fegyveresek, de úgy voltam vele, hogyha itt maradok, akkor is végem van. Így hát kirohantam... és éreztem, ahogy konkrétan hátbalőnek, de nem is egyszer, hanem többször. Éreztem a rosszullétet, a hányingert... valószínűleg a tüdőmet találták el? Gondolom, mit tudom én. Aztán kaptam még egy golyót és puff, elsötétült a világ. Meghaltam. Ez olyan brutális, basszus. Mármint maga az, ahogyan történt. Annyira valóságos volt az, amit átéltem... még maga a fájdalom nem is, mert azt szerencsére nem éreztem, csak a rosszullét, de azt tényleg átéltem.

Ma mentem volna találkozni régi kolleginákkal, de nem jött össze. Majd legközelebb. Bár kezdem azt érezni, sosem lesz olyan időpont, ami mind a négyünknek megfelel, de... ez van. Az idő eldönti ezt majd. Így most van időm minden másra: értsd ezt úgy, hogy napok óta punnyadok és nagyon nem sikerül semmi érdemlegeset csinálnom. Kivéve talán a blog külsője, mert mint látjátok, megújult. Fél év után illendő volt, nem? Nos, a következő pár hónapban majd erre is ráunhat mindenki, mert nem tervezem hamar lecserélni. Igaz, hogy a TVD "témát" le akartam cserélni, de nem tudom... amúgy is, hiányzik a sorozat. Az, hogy hétről-hétre nézzem, a szereplők, Delena, Steroline... imádom őket és azt hiszem, semmi sem fogja őket letaszítani a tronról. Mármint, a Top 1. sorozatom ez lesz. Amúgy, itt is van egy videó, amibe most "belezúgtam":

Damon/Elena & Stefan/Caroline | Unbreakable (+6x06)

Napok óta azon merengek, mennyire nyitott vagyok mások felé. Azaz nem mindenki felé, mert mint már említettem, megválogatom, kiket engedek közel magamhoz vagy kiknek nyílok meg. De rájöttem, hogy az olyan emberekből kevés van, mint én - azaz nem igazán találkozok olyanokkal, akik hasonlóan képtelenek befogni a szájukat és kicsit "rátelepednek" a másikra, ha az illető szimpatikus. Tegnap Yui mutatott egy cikket, aztán elkezdtem nézelődni az adott oldalon és megtaláltam azt, ami engem a legjobban jellemez. Ugyanis extrovertált személyiség vagyok. Nagyon illik rám szinte minden pontja. Max egy-kettő van, amivel nem teljesen értek egyet, de ennyi. Jól összerakták.
Szóval igen, én és a nyitottság. Nem tudom, mennyire jó. Remek dolog ismerkedni és nekem szükségem is van másokra ahhoz, hogy jól tudjam érezni magam, de olyan könnyen lehet koppanni. Na, de mindegy, nem akarom, hogy átmenjen negatív hangvételűbe a bejegyzés. A nyitottság nem bűn, csak óvatosnak kell lenni kicsit, ennyi az egész.

Amúgy, fogalmam sincs, mit írhatnék még. A napokban punnyadok, alig csinálok valamit, de ideje összeszednem magam. Szóval, rugdosom magam, hogy elkezdjek visszaírni mindenkinek és feléledjek. Drukkoljatok.