Nos, ezt a bejegyzést még kedden akartam megírni, mert akkor még élénkek, frissek voltak bennem az élmények. De nem volt kedvem írogatni, inkább mással foglalatoskodtam. Viszont, ami késik, nem múlik. Szeretném elmesélni, hogy milyen csodálatos napokat töltöttem a két legrégebbi barátnőmmel - persze, külön-külön.

Még hónapokkal ezelőtt Yuival megbeszéltük, hogy nála töltöm az augusztus 20-at, csak úgy, mint tavaly. Aztán felvetette, hogy mehetnék több napra is, így már szombaton megérkeztem hozzájuk. A napunk, vagyis esténk nagyon jól telt, egy nagyobb sétával indítottunk, vásároltunk ezt-azt a hétvégére, majd bekuckóztunk a szobájába. Beszélgettünk, nem is keveset, majd nekiálltunk megnézni egy animét, amit... nos, elég régóta ajánlgatott. Azaz ez így nem igaz, de ő nagyon szereti ezt a művet és hát egyszer én is belekezdtem, akkor viszont nem tetszett. De nálam vannak ilyenek, hogy amikor először belenézek, leszavazom, majd hónapokkal, évekkel később meg újra elkezdem és akkor belém hasít a felismerés, hogy ó, ez tök jó. Na, a lényeg, hogy animéztünk. Aztán későn mentünk aludni, de vasárnap alhattunk, ameddig csak akartunk.
Yui nem tudott... vihar volt. Vicces volt, ugyanis másnap megjegyezte, hogy én úgy aludtam, mint a bunda és egyszer azon gondolkozott, élek-e még egyáltalán. Haha. De éltem *-* csak nagyon jó az alvókám, ha arról van szó.
Nos, a vasárnapot lustizással vittük végig, sok beszélgetéssel, tervezgetéssel. Aztán este elindultunk lefelé a programokra. Amiből igazából egy érintett minket, méghozzá a Vastag Csaba koncert. Késett, de nem volt baj, mert fél 8-tól egészen 9-ig nyomatta a dalokat. Volt olyan, amit nem ismertem, de összességében jó dalokat hozott el, én azt mondom. Közben Yuival azon mosolyogtunk, hogy volt egy néni, aki konkrétan végigugrálta, végigbulizta ezt a másfél órát - ezt úgy értsd, ahogyan írtam. Ugrált, táncolt, "tombolt". Örülnék, ha én is ennyire lazán el tudnám engedni magam idegenek előtt. Jó volt nézni.
A tüzijáték annyira szerintem nem volt nagy szám, de megnéztük, egynek elment. Ezután indultunk haza. Én úgy voltam vele, hogy éjfélkor legkésőbb jó lenne lefeküdni, mert én fel nem kelek 6-kor... és Yuinak dolgoznia kellett mennie hétfőn, így nem alhattam 10-ig, ahogyan más esetben. No, de a tervek arra valók, hogy az élet közbeszóljon: körülbelül hajnal 1-ig beszélgettünk, csacsogtunk és én még akkor sem voltam túlzottan álmos. De oké, összeszedtük magunkat, fogmosás és a többi, majd irány az ágy. Persze... persze, hogy nem sikerült elaludnom. Konkrétan hajnal 2-ig, de lehet, tovább is, forgolódtam és bosszankodtam.
Szóval... nem is tudom, kb. 4 óra alvás után kellett felkelnem, de viszonylag jól voltam. Megittam két kávét indulás előtt, meg ettem egy szendvicset~ a fél 8-as busszal jöttem haza. Én azt mondom, jó volt ez a hétvége és nagyon élveztem! Rég volt ennyire jó!

Nos, kedd délután pedig indultam Hrauhoz. Csak egy laza, iszogatós, összeröffenős találkozóról volt szó, azaz estéről. Még régebben is felvetült, hogy ott alhatnék, ha úgy jön ki a lépés és most... úgy jött ki. Nagyon jól éreztem magam Hrauval, rengeteget beszélgettünk és iszogattunk, pizzáztunk. Élmény volt. Vicces volt, amikor hajnalban már lyen idióta kérdezz-feleleket játszottunk mindenféle kínos és kevésbé kínos kérdésekkel. De hát, mire való az internet, ha nem arra, hogy "felelsz vagy mersz" kérdéseket nézzünk onnan? Na ugye! Kicsit aggódtam, hogy majd rosszul leszünk másnap, de szerencsére most tartottuk azt a bizonyos mértéket. Hajnal 4 fele vonultunk el a szobába, hogy lefeküdjünk, de persze akkor sem aludtunk még.
Ó, az egyik legfontosabbat kihagytam. Hrau azzal fogadott, hogy egér van a házban. És mit ad isten? Ülünk a nappaliban, nagyban magyarázok, majd a szemem sarkából látok elzúgni egy sötét foltot. Nos, ezt a jelenetet a következőképp képzeljétek el: lefagytam, majd felugrottam, konkrétan a fotelre, amin ültem és azon álltam. Vizslattam a földtet és mutogattam Hraunak, hogy hol láttam azt a nyamvadékot. Ő hősiesen megnézte, ott van-e, de nem találta meg... Nos, fogalmam sincs, végül ott volt-e vagy a szemem káprázott, de egy ideig nem mertem letenni a lábam a földre. Khm.
Szóval, ott tartottam, hogy már a szobában feküdtünk... gondoltam, megejtem a szokásos net-körutamat, amit lefekvés előtt szoktam. Ekkor akadtam bele egy ilyen rövid, pár soros rémsztoriba a nagy arckönyvön - és innen jött az ötlet. Keressünk rövid rémsztorikat és olvassuk fel. Hát, Hrau nem örült túlzottan neki - ezúton is bocsánat érte~ <3 A lényeg, hogy szerintem jól elvoltunk. Másnap délután 1-kor keltünk fel és én azt hiszem, a fél 5-ös busszal jöttem végül haza.

Valahogy így telt el ez a pár nap és nagyon hálás vagyok érte nektek, csajok!