Tulajdonképpen nem szeretek döntéseket hozni, de van, amikor muszáj. Mert van egy pont, ami után már nem tudsz úgy mosolyogni az illetőre, hogy az hihető legyen. Amikor már azt érzed, kétszínűség tovább barátkozni valakivel, aki iránt ellenszenved van... Szóval igen, meghoztam egy döntést és ott hagytam egy társaságot azért, hogy az én lelkiismeretem megnyugodjon végre. Őszintén szólva szerettem ott lenni, imádtam a játékaimat és a párosokat, a szálakat, történeteket, de muszáj volt döntenem. Bár azt én magam is tudom, hogy az üzenetem némileg bunkó volt - így utólag tényleg látom. De akkor és ott mérges voltam, úgy írtam meg és küldtem el. Ha vártam volna egy napot úgy, ahogyan eredetileg terveztem, talán higgadtabban tudom megírni, sőt, talán még a probléma megbeszéléséig is eljutunk. Így viszont nem sikerült. Van-e bennem harag? Nem, nincs. Igazság szerint az egyik lány szimpatikus is volt, csak az utóbbi egy vagy két hétben tett egy-egy olyan apróságot, ami miatt visszaléptem egy lépést. A másik lány már más kérdés.

Amúgy, így a hungarianforum által annyira rugalmas lettem bizonyos értelemben, hogy csak nézek. Régen gyűlöltem, ha egy szerepjáték ott volt hagyva, vagy ha törölnöm kellett karaktert. Utóbbinál volt, hogy még sírtam is, annyira imádtam a karaktert és utáltam, hogy meg kell válnom tőle. Most viszont, bár sajnálom a karaktereimet és a szálakat (nem ez az első oldal, ahonnan lelépek), mégsincs bennem az, hogy összedől a világ. A játékokat lementegettem magamnak, visszaolvasni vissza tudom, ha akarom... szóval ilyen értelemben tényleg rugalmasabbá váltam. Már nem törik össze a szívem, ha valamit el kell engedni. Hisz mindig van helyette más. Nem szabad kétségbeesni. (Sebastian )

Nos, most hirtelenjében ennyi történt, amit ki akartam írni magamból. Érdekes dolgok ezek. Bár a gondolataim mostanság úgyis más körül forognak...