Nem tudom, a Sors miért szórakozik velem, vagy én miért vagyok szimplán ennyire szerencsétlen, de néha eléggé el tud keseríteni a dolog. Régóta tervbe van véve, hogy idén júniusban felmegyek BP-re a Michael Malarkey koncertre (tudjátok, The Vampire Diaries - Enzot alakító színész énekes is, nem csak színész és ahw, itt lesz! Nyilván nem ő a kedvencem, de mégis... élőben látni őt, sőt, közös fotó, személyes találkozás... igen, mert hát nekem VIP jegy kell, nem érem be kevesebbel). Nos, a kártyámon eddig nem volt pénz, így esélyem sem volt megrendelni. Tegnap raktunk rá, de a rendes kártyám, a kézzel fogható technikai okokból most nincs a birtokomban - jövőhéten kapom kézhez az új kártyámat. Viszont neten, a rendelésnél kér mindenféle olyan adatot, ami magán a kártyán szerepel. Pl. a lejárati hónapot, évet, amit... nos, honnan szedjek elő? Tippelni tudnék, de valószínűleg nem fogadná el ez a vacak rendszer. Tehát mi marad? A várakozás. Mondtam Stefannak, hogy rendelje meg nélkülem nyugodtan, aztán én maximum mégsem megyek el, de... azt mondta, nélkülem nem teszi. Szóval nagyon remélem, hogy jövőhéten még lesz jegy és akkor végre meg tudom rendelni. Nyilván megfordult a fejemben, hogy anyával megbeszélem, hogy az ő kártyájával rendelem meg, de... nem igazán rajong az ötletért. Amit valahol megértek, valahol meg nem, hisz így lehet, tényleg elúszik ez a koncert lehetőség.

És most pedig át is térnék most a mai témámra. Legrosszabb tulajdonságaim. Tulajdonképpen rengeteg van, de most azért a teljesség igénye nélkül szednék össze párat. Amolyan... hogy is fogalmazzak? Tudom, hogy ezeken változtatnom kéne vagy egyszerűen tudom, hogy ezek tényleg rossz tulajdonságok, de bennem vannak, velem születtek és nem igazán tudom elhagyni őket.

• Féltékeny. Ez sajnos nagyon-nagyon bennem van és nagyon rossz tulajdonság. Ha valaki közel kerül hozzám, ahhoz ragaszkodom és... egyszerűen zavar, ha elkezd mással jóban lenni vagy szimplán másokkal elvan. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy én nem érek semmit és át lehet rajtam lépni, nem számítok, stb. Szóval bemagyarázok magamnak dolgokat, butaságokat, aztán jöhetnek engem megnyugtatni, hogy álljak le és ne gondolkozzak ilyeneken...
• Naiv. Képes vagyok újra és újra hinni másokban, nem számít, hányszor ejtettek már pofára. Ezen kicsit jó lenne javítanom, nem esélyeket adni újra meg újra, nem csak adott embernek, hanem alapjáraton.
• Türelmetlen. Nos, az vagyok. Ezen nem is tudok mit igazán kifejteni.
• Makacs. Minden elképzeléseimhez makacsul szoktam ragaszkodni. Ez vitákat szül, vagy épp sértődéseket... vagy az én, vagy a vitapartner részéről.
• Szétszórt. Sokszor nem figyelek eléggé, szétszórt vagyok, figyelmetlen...
• Negatív. Bár ez inkább régen volt rám jellemző. Mindent negatívan láttam és nem foglalkoztam a pozitív dolgokkal. Vagyis... hm. Inkább abba a ténybe ringattam magam, hogy minden úgyis rosszul alakul és kellemesen csalódtam, ha mégis jó lett minden. Kényelmesebb volt így... de azóta már változtattam ezen, azt hiszem.
• Tolakodó. Öhm, igen. Ez leginkább új ismertségek áltla tör rám... mármint ez a jellemvonás. Ha valaki szimpatikus, hajlamos vagyok rámászni az illetőre és ez biztos... nem tesz túl szerethetővé engem. Pedig nem akarok ezzel rosszat...
• Elégedetlen. Folyton az vagyok - saját magammal szemben, bizonyos téren.
• Halogatás. Szeretem halogatni a teendőimet. Mindenféle értelemben, legyen szó házimunkáról, vagy hivatalos ügyintézésről, vagy bármi másról. Egyszerűen nem érzek elég motivációt magamban semmihez és csak a saját tempóban vagyok hajlandó bármit csinálni. És ez rossz. Tudom, hogy rossz, mert ha hamarabb nekiállnék a dolgoknak, hamarabb végeznék, sőt...

Nos, nem tudom, biztos ezernyi van még, de ennyi jutott hirtelen eszembe és ezek a legszembetűnőbb rossz tulajdonságaim. Igazából senki sem tökéletes, mindenkinek megvannak a maga hibái, csak... együtt kell tudnunk élni vele. Elfogadni magunkat. Vagy változtatni, ha úgy érezzük. Egyszerűnek hangzik, de azt hiszem, mégsem az...