A túlzott negatív ködöt oszlassuk kicsit, mit szóltok?! Ugyanis, dobpergést kérek, de végre, igen, végre találtam valami melót! Szezonális, igen, de nem olyan vészes, cukik a kollégák, voltaképpen... szerintem jó lesz. Ma próbanapon voltam, s még nem is a rendes melómat csináltam, viszont valamiért úgy érzem, nem lesz ez rossz. Na, de menjünk vissza pár nappal ezelőttre. Már annyira elegem volt mindenből és az itthoni cseszegetésből, hogy konkrétan ahova tudtam, beküldtem a nyamvadék önéletrajzomat. Ha volt írva végzettség, ha nem, nem érdekelt. Gondoltam, a fenébe is, valahonnan csak visszahívnak...! Muszáj volt, hogy így legyen. S tulajdonképpen aznap, azaz vasárnap este már kaptam is egy visszajelzést. Behívtak beszélgetésre. Ez volt tegnap. Igazából itt is már jó volt a hangulat, megismertem a feletteseket, a főfőnök elolvasta az önéletrajzomat, annak kapcsán is beszélgettünk (érdeklődött a rendőrségi melóm iránt is, hogy mi meg miért és hogyhogy már nem vagyok ott), aztán a végén meg közölték, hogy akkor jöjjek be egy próbára. Azért azt tudni kell, hogy nem mindenkit hívnak be. Mármint ma beszélgettünk a felettesemmel, s mondta, hogy volt, akit nem hívtak, mert úgy érezték, nem menne ez a közös munka. Viszont én valamiért nagyon szimpatikus voltam neki és ezt ma is mondta. Már nap elején is, kb. ezekkel a szavakkal: "Nagyon remélem, hogy kollégák leszünk". Csak remélni tudom, hogy nem fogok csalódást okozni. Sosem dolgoztam még ilyen helyen - oké, nem nagy kunszt. Fagyi árulás amúgy maga a munka. Szezonális, nyilván. De ha sikerül betanulnom, akkor egész nyárra van melóm, utána meg esélyes, hogy felajánlanak valami mást. Tehát, azt hiszem, végre elindultam valamiféle úton. Bár az tény, hogy a munkanapjaim elég hosszúak lesznek. Ha összeszámolom, nyitással - zárással együtt a 12 óra azért össze fog jönni. Viszont órabérrel leszek... ha még ezen is túl csúszna, akkor egyértelműen azt is kifizetik. Sőt, már a mai napra is kaptam fizut, ami szintén jó. Pedig csak próbanapos voltam. Ezt a másik helyen, ahova múltkor mentem, nos, nem tették meg. Ott ingyen voltam egy napot... érdekes
Na, szóval most örülök. Nyilván van bennem egy kis félelem, hogy menni fog-e, de... igazából miért ne menne? Beletanulok. Amúgy is... mindig érdekelt a vendéglátás, s habár ez még nem feltétlenül az, vagy csak kisebb mértékben, de ezután már csak egy lépés pl. a felszolgálói meló. (Amit szintén felajánlhatnak nyár végén.) Bár a tervem még mindig az, hogyha sikerül összeszednem magam pénzügyileg, akkor lelépek ebből a városból. Idővel jobb lenne, s ebből nem engedek. De... mindent kis lépéssel kell elkezdeni, nem igaz?

Ut.i.: Kibaszottul fájnak a lábaim...

Ut.i.2.: Stefan lesz a példaképem most, s szerintem tudni fogja, miért, avagy mire is gondolok pontosan.