Theodore Storm
I'm not a hero... I don't do good. it's not in me.
Néhány leírás
Átváltozás: 16 éves voltam, amikor történt. Tudni kell, hogy fogalmam sem volt, mi lakozik bennem... így hát nem is számítottam rá, hogy egy átbulizott nap és egy ártatlan kocsikázás folytán az életem totálisan megváltozhat. Ha lehet úgy fogalmazni, az életem pokol lett. Egy kisfiút, Matt Callaway-t öltem meg. Nem szándékosan. Hülye voltam és fiatal, kezelhetetlen és lázadó. Szóval, hogy teljes képet adjak erről a napról: elmentem a haverjaimmal megünnepelni a születésnapom. Ittunk, szórakoztunk, aztán belém hasított a felismerés, az ötlet, az isteni szikra: jó lenne meglépni erről az átkozott helyről, ami annyi rossz érzést és emléket hozott már az életembe. Jeff benne volt. Daneville-be akartunk menni, hogy ott új életet kezdhessünk. Igen, valamiért benne lett volna abban, hogy velem tart - nem tudom, miért. Én vezettem. Tehát elindultam a főút felé, hogy elhagyhassuk Mystic Falls-t. Ekkor történt a baleset. Egy gyerek kiszaladt az útra és elütöttem. A reakcióidőm már sehol sem volt az alkoholmennyiségnek hála, amit magamba öntöttem, így esélyem sem volt félrerántani a kormányt. Azaz igen, csak már késő volt. A helyzet iróniája, hogy a gyerek, aki meghalt, annak a lánynak az öccse, akinél a bátyám a fél életét tölti...... kínos, mi? Család: Édesanyámat, Marianat elveszíszítettem, ugyanis egy betegségben meghalt. Ő volt az egyetlen nő, akire igazán felnéztem és akit sosem felejtek el. Azt hiszem, nála jobban senki sem ismert engem és rettentően hiányzik. Sosem fogom megszokni, hogy nincs többé és mardosa bűntudat, hogy nem tudtam neki segíteni. Pedig ez hülyeség, nem is tehettem semmit a betegsége ellen. Apám, aki a Michael nevet viseli, sosem volt jelen az életemben. Fogta magát és kisétált az ajtón, mielőtt megszülettem volna. Én már nem voltam túl értékes a számára... Hát, őszintén, nem hiányzik. Van egy bátyám, Nathaniel, akire ha régen fel is néztem, vagy a példaképem volt, ma már semmit nem jelent a számomra. Amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, akkor hagyott magamra és helyettem egy csajt választott - na nem romantikus értelemben (bár ki tudja?), hanem csak vigyáznia kellett valami gazdag libára. Engem meg... hátra hagyott. Mondhatom, szép és jó testvér, igaz?
	Titulus
	Rebel Little Brother
	Kapcsolatban
	I'm alone (majd Tatia Petrova)
	Születésnap
	Richmond, 1993. október 2.
	Faj
	Vérfarkas
	Play by
	Chace Crawford
Ez az én történetem
Sokáig irigyeltem azokat, akiknek teljes családja volt. Apa, anya, testvérek, nagyszülők és a többi.  Aztán elkezdtem utálni őket, amiért nekem ez nem adatott meg. Édesanyám idejekorán meghalt, apám még akkor elhagyott, mielőtt megismerhettem volna, a bátyám meg… nos, ő egy gazdag lánykát, Carmen Callaway-t választott helyettem, akit én csak fruskának vagy hisztis libának hívtam és rá vigyázott éjjel-nappal. Nekem nem maradt semmije, pláne nem ideje. Bátran kimondhatjuk hát, hogy egyedül maradtam, pedig nagyon nagy szükségem lett volna rá. Az életemet magam irányítottam, nem szólt rám senki, vagy ha a bátyám néha meg is próbálta, nem törődtem vele. Aki nem tud a testvérével rendesen foglalkozni, akkor néha se akarjon beleszólni az életébe. Legalábbis így gondoltam és így is gondolom a mai napig. A 16. születésnapom előtt ismertem meg Jeffet, aki a viselkedésével elérte, hogy meg tudjak neki nyílni. Fogalmam sincs, hogyan történt, de ő lett az, akinek néha kiöntöttem a szívem. Viszont… egy tragédia is az ő nevéhez fűződik, jobban mondva az enyémhez, de eléggé közrejátszott a jelenléte benne. A 16. születésnapom. Valamin összevesztem a bátyámmal, Nateel, így nem volt maradásom otthon. Kissé feldúltan és ingerülten toppantam be Jeffhez, aki egyből tudta, mi a megoldás. Ha már születésnap és láthatólag jó lenne terelni a gondolataim, össze kellene hozni egy bulit. Igazából jól éreztem magam, tényleg. Áthívta még pár haverját és iszogatni kezdtünk, volt zene. Tényleg minden jól alakulhatott volna, ha estefelé fel nem jön az ötlet: hagyjuk el a várost. Tűnjünk el, hagyjuk itt Mystic Fallst és az idióta bátyámat. Jeff benne lett volna, hogy újra kezdjük valahol máshol. Két fiatal kölyök voltunk, nem mértük fel a helyzet komolyságát. Kocsiba ültünk, megjegyzem, eléggé ittas állapotban. Én aznap vezettem azt hiszem, életemben legelőször. De sikerült, nem volt vele gond, egészen addig, amíg… fel nem bukkant az úttesten egy kisfiú. A reflexeim tompák voltak és későn fékeztem, illetve kaptam félre a kormányt. Akkor és ott nagyon megrémültem. Jeffre néztem, majd kinyitottam az ajtót és kiszálltam, hogy megnézzem a kisfiút. Vér volt mindenütt és mozdulatlanul feküdt. Ledermedtem. Arra emlékszem, hogy Jeff kiabál és visszaránt a kocsiba, hogy húzzunk innen. Ez a nap, ha lehet, megváltoztatta az egész életemet. Pokollá vált. Fogalmam sem volt a bennem lakozó farkasról, amivel az első telihold éjjelén meg is kellett küzdenem… Azóta jó néhány év eltelt. A bátyámmal nem javult a kapcsolatunk, de ez gondolom, nem túl meglepő. Néha beszélünk, de még mindig mérhetetlen utálatot érzek az irányába. Vagy fájdalmat, nem is tudnám megmondani. De nem tudhatja, hogy még fontos a számomra egy kicsit. Egy nap majd végleg eltűnik a szívemből minden érzés, ami hozzáköt és akkor már csak a vezetéknevünk és a bennünk csörgedező vér fogja tudni, hogy testvérek vagyunk. Jeffel pedig tartjuk a kapcsolatot, mert bár köze van a múltam sötét foltjához, végtére is nem miatta halt meg az a gyerek, hanem miattam és ha valakire, hát rá mindig is számíthattam. Ez lenne nagyjából a történetem, az életem, vagy az abból kiragadott részletek. Nem egy lányregény, igaz? De az élet nem tündérmese. Főleg egy olyan világban, ahol vérfarkasok és boszorkányok szaladgálnak szabadon. Na meg, még ki tudja, mik.
Kapcsolatok
Játékba került:	2017.05.30.