Amikor tombol a vihar, de nem csak odakint, hanem a lelkedben és a szívedben is. Amikor úgy érzed, belülről valami szétszakít és nem érted, miért. Aztán van az a pont, amikor rájössz, hogy amit érzel, az merő egy féltékenység. Mire? Kire? Miért? Csak most ismerted meg, ki tudja, lesz-e jövője a dolognak, a kialakuló barátságnak, vagy bárminek. Nem kötődtök még egymáshoz annyira, te mégis azt érzed, hogy nem akarod elveszíteni. Féltékenység.
Utálom ezt a szót és utálom ezt az érzést is. Tudom, hogy nem szabad ilyesmit éreznem, főleg nem úgy, hogy nagyon friss barátságoknál érzem ezt. De érzem és ez ellen nem tudok mit tenni és nagyon szarul érintene, ha elhagynának valami oknál fogva. Nyilván próbálok hinni abban, hogy nem mennek el tőlem, de sosem lehet tudni. Viszont... ha megvan a féltékenység érzése, onnan tudod, hogy az illető már nagyon is fontos a számodra és ez viszont valahol jó dolog, nem? Az pedig még jobb, hogyha megosztod az adott személlyel, az én esetemben személyekkel, akkor pozitív visszajelzést kapsz. Reina egy kisregénnyel próbált megnyugtatni és minden egyes szava jól esett, aznap este nagyon is nyugodtan tudtam aludni. Aztán ott van Stefan, de... nos, talán nem a legjobbkor csíptem el erre a beszélgetésre, mert épp a barátnőjéhez indult, de basszus, olyan mértékű féltékenység tört rám, hogy muszáj volt kiböknöm. Én olyan vagyok, aki eleinte csak apró célzásként írja, hogy "most féltékeny vagyok :P", aztán ha nem reagálnak rá, akkor a végén kénytelen vagyok kifejteni a bajom. Így tettem Stefan esetében is. Először lesokkoltam vele, de megnyugtatott, hogy kedvel és barátok vagyunk, szóval fejezzem be azt, hogy hülyeségeket gondolok. Szóval, azt hiszem, az őszinteség nagyon jó dolog és a féltékenység is egy bizonyos pontig. Mert ez azt jelenti, hogy fontosak vagyunk valakinek, nem? És hogy az illető is fontos nekünk. Mármint, ha valaki féltékeny, az azért van, mert attól fél, hogy elveszít. És ez remek dolog. A normál kereteken belül, nyilván. Szóval, legyünk őszinték, reagáljunk a féltékenységre jól, beszéljük meg a dolgokat, mielőtt elharapózna a dolog és minden szuper lesz. Legalábbis így érzem... és amúgy, most teljesen nyugodt is vagyok ilyen téren és imádom ŐKET!  (Akikről most a bejegyzés szólt. Meg másokat is, de most őket emeltem ki. Khm.)