Nos, ideje újra billentyűzetet ragadnom, ugyanis néhány csodás napot tudhatok magam mögött. Már vagy egy hónapja terveztük Reinával, hogy majd lemegyek hozzájuk néhány napra. Ez végül meg is történt. 6-án mentem és 10-én jtötem haza, szóval mondhatni, viszonylag hosszú időt töltöttem ott. Bár nem mondanám, hogy annyira produktívak voltunk, de egy biztos: jól éreztem magam és alig várom a következő összeröffenésünket! Ami... fogalmam sincs, mikor lesz, de remélem, hogy hamarosan! 

Hogy mit csináltunk? Eleve úgy terveztünk, hogy sorozat maratont tartunk. Az eleinte kérdéses volt, hogy a The Originalst vagy a Supergirlt vesszük-e elő, de végül az előbbi lett. Muszáj volt behoznunk valamennyire a lemaradást, hisz jövőre jön az 5., azaz a záró évad, másrészt... Silhouette-n a másik témakörünknek az alapja ez a sorozat. Szóval a kezünkbe vettük a sorsunkat és néztük. Reina a 7. rész környékén járt, így onnan indultunk (addig én is eljutottam így egymagamban, bár meg nem mondom, milyen hosszú idő alatt... khm... sőt, tovább is, szóval pontosan tudtam, a 10-11. résznél indul be igazán a sztori és onnantól kezd igazán érdekesség válni). Egészen a 3. évad 1. részéig jutottunk el ez alatt a néhány nap alatt. Nos, vegyesek az érzéseim egyelőre, de erről bővebben nem is írnék most. Egy biztos: évadról-évadra jobbnak tűnik és remélem, a színvonal egyre magasabb és magasabb lesz.

Egy nap volt a sokból, amikor egy komplett családi programon vehettem részt Reinával. Nem vicc, a fél családot megismertem - és nincsenek kevesen! Amúgy én mindig aggódom, ha egy barátnőm családjával találkozom. Mindig azon rágódom, hogy miféle benyomást tettem vagy teszek rájuk, mit gondolnak rólam és a többi. Az biztos, hogy nekem mindenki nagyon szimpatikus volt, kicsik és nagyok egyaránt. Örültem, hogy néhány fotóval is meg lett örökítve az esemény és... szóval igen, jó volt. Bár azt be kell vallanom, hogy szerintem az ivászattal túllőttem a célon azon a napon, de... hülyeséget végül is nem csináltam, másrészt Rei szerint nem is látszott rajtam. Nem baj, én éreztem.

10-én reggel jöttem amúgy haza, mert Reináéknak is dolga volt, mentek Pestre meg beköltözni a kollégiumba és a többi. Összességében nagyon jól éreztem magam tényleg és örülök a meghívásnak is! 

A jó hír amúgy, hogy továbbra sem kell attól félnem, miszerint unatkozni fogok. Most pénteken Vikihez vagyok hivatalos, ugyanis most lesz a Broadway Fesztivál, ami teljesen ingyenes program és.... ahwww, muszáj ott lennem! Azt remélem, hogy addig teljesen felgyógyulok - amióta hazajöttem Reitől, szenvedek... bár az "vigasztal", hogy mindenki beteg lett körülbelül. Ő is, a nővére is, a nővére barátja is... nem tudom, mi történhetett.  Szóval, össze kell szednem magam. Erre valók a gyógyszerek, ugyebár. Meg a tea... és ehhez hasonlók. Hát végül nem úgy néz ki, mintha javulni akarna a helyzetem... szóval sajnos ezt most ki kell hagynom. 

Aztán jövőhéten Yuival találkozunk, bár pontos helyszínünk, időpontunk még nincs, csak annyi, hogy hétvége. Mindenesetre, biztos jól elütjük majd az időt és sokat csacsogunk, meg ilyenek.