Ezt a filmet még Reinával néztük meg, amikor legutóbb nála voltam. Két TO rész között muszáj volt egy pihentetőbb műsor is, ugyanis a fejünk tele volt a sok TO-val és azokkal, amik ott történtek. Már nyáron is tervbe volt, hogy megnézzük együtt a Before I Fall-t, de akkor még nem volt fent sehol sem magyar felirattal. De Reina megoldotta, letöltötte és így meg is tudtuk nézni. Kezdjük azzal, hogy miről is szól pontosan ez a film...

Samantha Kingstonnak megvan mindene: övé a legjobb pasi, van három tuti barátnője, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimnáziumban. Február 12., péntek: csak egy újabb napnak ígérkezik, ám végül kiderül, hogy ez az utolsó. Aztán újabb esélyt kap. Majd még egyet. Tulajdonképpen egész sokszor éli újra az utolsó napját. Mindig másképp... egészen addig, amíg ki nem bogozza a halála körülötti rejtélyeket. Közben arra is rájön, hogy mekkora a valódi értéke annak, amit elveszíthet.

Őszintén szólva nem volt túl nagy "előéletem" a filmmel kapcsolatban, sőt. Csak Reina megmutatta és mivel rákattantam Zoey Deutchra, így nem volt kérdés, hogy megnézzük-e. Nekem nagyon-nagyon tetszett, habár a nagy csattanót igazából már a címből is megtudhattuk. "Mielőtt elmegyek". Nos, igen. Mielőtt Samantha meghal, rengeteg dolgot megtapasztal. Szó szerint átmegy mindenen, amin csak lehet: egyik nap kifordul önmagából és úgy cselekszik, úgy öltözködik, ahogyan nem szégyelli. Majd ahogy halad előre az idő, lassan rájön arra, hogy mindennek mekkora értéke, mekkora jelentősége van. Például az egyik napját direkt otthon tölti, a kishúgával és rengeteg élménnyel gazdagodnak ketten. Habár a húga elfelejti, benne mély nyomot hagy. Nagyon tetszett az is, ahogy elrendezett egy napot úgy, hogy a családjával lehessen. Közös vacsora, igazi családi idill. Nagyon megható volt. Na meg az a beszélgetés is, amit az anyukájával folytatott. Hogy az anyja jó embernek tartja-e őt. Amúgy a nap, amikor Sam kissé kifordul önmagából, még az is tetszett. És tudjátok, miért? Mert úgy éreztem, hogy akkor volt igazán... hú, lehet kissé hülyén fog hangozni, de akkor volt önmaga. Nem tagadta meg az érzéseit, a kételyeit, ami a szívén volt, az a száján. Habár a stílusában bőven volt kivetnivaló, mégis imádtam. Na meg, ez is kellett ahhoz, hogy rátaláljon az ő útjára...
A tényleges utolsó napja pedig... nos, tényleg látszott, hogy az utolsó. Akkor már tudta, hogy mit és hogyan csináljon. El volt rendezve, tulajdonképpen. A búcsú a húgától, vagy az új szerelmétől, akivel lényegében aznap jött össze (meg úgy az elmúlt napokban...), szóval... igen. És a végén a beszélgetése a lánnyal, akit tulajdonképpen meg kell mentenie és ez az, amivel kilép végre a mókuskerékből.
Bár belegondolva elég... borzalmas vég. Miért? Mert egy ilyen... úgymond "tökéletes" nap után hatalmas űrt hagy mindenkiben. Például ott van a srác, aki amúgy évek óta szerelmes volt belé és összejönnek, majd Sam elrohan és 5 perc múlva halott. Szóval így, ilyen téren talán jobb lett volna, ha Sam a tényleges utolsó napján már nem kelt reményeket a fiúban.

Összességében nagyon tetszett a film és mindenkinek csak ajánlani tudom!  Na meg, lehet listára veszem a könyvet is, aminek tulajdonképpen az adaptációja ez a film.