Szóval ezt a filmet Reinával néztük meg a moziban. Még pár hónapja úgy volt, hogy hármasban megyünk Vikivel, de ő nem tudott eljönni velünk, mert derékfájással küszködött odahaza.
Nina mindig is nagy kedvencem lesz és ezen semmi nem fog változtatni. Legalábbis szerintem. Sokan azt mondják, hogy nem tud színészkedni, de könyörgöm, nézzétek meg a TVD-ben, ott hány meg hány oldalát láthatjuk! Na de mindegy. Térjünk rá a szóban forgó filmre.

Öt orvostanhallgató merész és veszélyes kísérletbe kezd, hogy betekintést nyerjenek az élet határain túlmutató rejtélyekbe. A merész kaland akkor kezdődik, amikor rövid ideig tartó halál állapotot idéznek elő, rövid időre megállítva ezzel a szívet. Mivel a kísérleteik veszélyessé válnak, mindegyiküknek szembe kell néznie a múltbéli bűneikkel, miközben a másik oldalra való utazás paranormális következményeivel kerülnek szembe.

Színészek: Ellen Page (Courtney), Diego Luna (Ray), Nina Dobrev (Marlo), James Norton (Jamie), Kiersey Clemons (Sophia)

Flatliners. Egyenes át. Egy régebbi, pontosan 1990-es film remake-je. Az akkori verzióban Kiefer Sutherland, Julia Roberts, William Baldwin, Oliver Platt és Kevin Bacon alakította az orvostanhallgatókat. A régi verziót amúgy bevallom, nem láttam, csak részleteket belőle. Mondhatni, átpörgettem. Látszik, hogy régi... de ez nem szokott baj lenni. Viszont olyan laposnak tűnik. De majd egyszer azt is megnézem. De most az ideig verzió:
Tulajdonképpen egészen elgondolkodtató film. Mindegyik főszereplőnek van valami sötét folt a múltjában - kivéve Raynek. Legalábbis ő nem játszik a halállal és ő nem megy át egy pillanatra sem. Ray a legérettebb a csapatban, de a végére ő is teljesen, nyakig benne van a történetben, amiből nem tud kiszállni. Bár ez annak is köszönhető, hogy odáig és vissza lesz Marloért. A kémiát köztük... nos, tapintani lehetett. De maga a történet... nem is tudom. Számomra azt üzente, hogy meg kell bocsátanunk magunknak a tetteinket, bármi is történt - mindent okkal tettünk annak idején és nem szabad, hogy életünk végéig kísértsenek minket a hibáink. A másik pedig, hogy ne féljünk bocsánatot kérni... úgymond feloldozást a régi bűneink alól. Főleg, ha azok már évekkel ezelőtt történtek. Számomra ezek jöttek le. Maga a megvalósítás nekem tetszett.
Hogy kinek ajánlanám? Igazából bárkinek, akinek bejönnek az ilyen filmek. Van benne némi rémisztgetés is, de azért nem olyan vészes, szóval a nagyon félősök is megnézhetik - szerintem. A színészek szerintem jók, a történet lehet, "elcsépelt", hisz egy remakeről van szó, de attól még igencsak elgondolkodtató. Szóval. Hajrá, emberek! Vegyétek listára a Flatliners-t, aztán írjátok meg, hogyan tetszett!

Ezt a filmet még Reinával néztük meg, amikor legutóbb nála voltam. Két TO rész között muszáj volt egy pihentetőbb műsor is, ugyanis a fejünk tele volt a sok TO-val és azokkal, amik ott történtek. Már nyáron is tervbe volt, hogy megnézzük együtt a Before I Fall-t, de akkor még nem volt fent sehol sem magyar felirattal. De Reina megoldotta, letöltötte és így meg is tudtuk nézni. Kezdjük azzal, hogy miről is szól pontosan ez a film...

Samantha Kingstonnak megvan mindene: övé a legjobb pasi, van három tuti barátnője, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimnáziumban. Február 12., péntek: csak egy újabb napnak ígérkezik, ám végül kiderül, hogy ez az utolsó. Aztán újabb esélyt kap. Majd még egyet. Tulajdonképpen egész sokszor éli újra az utolsó napját. Mindig másképp... egészen addig, amíg ki nem bogozza a halála körülötti rejtélyeket. Közben arra is rájön, hogy mekkora a valódi értéke annak, amit elveszíthet.

Őszintén szólva nem volt túl nagy "előéletem" a filmmel kapcsolatban, sőt. Csak Reina megmutatta és mivel rákattantam Zoey Deutchra, így nem volt kérdés, hogy megnézzük-e. Nekem nagyon-nagyon tetszett, habár a nagy csattanót igazából már a címből is megtudhattuk. "Mielőtt elmegyek". Nos, igen. Mielőtt Samantha meghal, rengeteg dolgot megtapasztal. Szó szerint átmegy mindenen, amin csak lehet: egyik nap kifordul önmagából és úgy cselekszik, úgy öltözködik, ahogyan nem szégyelli. Majd ahogy halad előre az idő, lassan rájön arra, hogy mindennek mekkora értéke, mekkora jelentősége van. Például az egyik napját direkt otthon tölti, a kishúgával és rengeteg élménnyel gazdagodnak ketten. Habár a húga elfelejti, benne mély nyomot hagy. Nagyon tetszett az is, ahogy elrendezett egy napot úgy, hogy a családjával lehessen. Közös vacsora, igazi családi idill. Nagyon megható volt. Na meg az a beszélgetés is, amit az anyukájával folytatott. Hogy az anyja jó embernek tartja-e őt. Amúgy a nap, amikor Sam kissé kifordul önmagából, még az is tetszett. És tudjátok, miért? Mert úgy éreztem, hogy akkor volt igazán... hú, lehet kissé hülyén fog hangozni, de akkor volt önmaga. Nem tagadta meg az érzéseit, a kételyeit, ami a szívén volt, az a száján. Habár a stílusában bőven volt kivetnivaló, mégis imádtam. Na meg, ez is kellett ahhoz, hogy rátaláljon az ő útjára...
A tényleges utolsó napja pedig... nos, tényleg látszott, hogy az utolsó. Akkor már tudta, hogy mit és hogyan csináljon. El volt rendezve, tulajdonképpen. A búcsú a húgától, vagy az új szerelmétől, akivel lényegében aznap jött össze (meg úgy az elmúlt napokban...), szóval... igen. És a végén a beszélgetése a lánnyal, akit tulajdonképpen meg kell mentenie és ez az, amivel kilép végre a mókuskerékből.
Bár belegondolva elég... borzalmas vég. Miért? Mert egy ilyen... úgymond "tökéletes" nap után hatalmas űrt hagy mindenkiben. Például ott van a srác, aki amúgy évek óta szerelmes volt belé és összejönnek, majd Sam elrohan és 5 perc múlva halott. Szóval így, ilyen téren talán jobb lett volna, ha Sam a tényleges utolsó napján már nem kelt reményeket a fiúban.

Összességében nagyon tetszett a film és mindenkinek csak ajánlani tudom!  Na meg, lehet listára veszem a könyvet is, aminek tulajdonképpen az adaptációja ez a film.